A FOTÓMŰVÉSZET SZÜLETÉSE
A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929)
Szépművészeti Múzeum.
2012. március 30 – 2012. július 1.

Ez a kiállítás annyira belevág a tematikámba és még ráadásul hazai is, hogy nemigen tudok nem blogolni róla. Márcsak az a kérdés mit is. Az általános ismérvek lent a linkeknél megtalálhatók és szerintem is igen jelentős esemény a honi fotótörténeti kiállítások sorában egyrészt mivel ezzel a korszakkal foglalkozik, másrészt mivel a hazai múzeumok anyagán kívül a világ számos jelentős gyűjteményéből is kölcsönöztek képeket a kiállításra.

Ami szintén újdonságnak számít, hogy parázs vita zajlik a megvalósítás kérdéseiről (az ÉS-ben) ami történeti kiállításnál legalábbis ritka. Nemigen tudnék egyértelműen valamelyik fél oldalára állni mert  sok tekintetben egyetértek a kritikus véleményével viszont ismerem a múzeumok (és különösen a fotómúzeum) sanyarú körülményeit amik sok probléma forrásául szolgálnak minden jószándék és szakemberség ellenére is.

Ami meg nem újdonság, (hogy a blog tematikájába illő dolgokra térjek) a technikatörténeti adatok tekintetében számos gond van/volt az anyagban, ez valamiért nálunk valahogy mindig így van történeti technikákat szerepeltető kiállításokon. Ami viszont újdonság, hogy sikerült némiképpen bomlasztanom a rendszert.

A rendszer az általában úgy működik, hogy mindíg már csak a hibadús végeredménnyel tud  szembesülni az ember és akkor legfeljebb szomorkodhat, mérgelődhet és szidhatja a készítőket. Most azonban még a megnyitó előtt 1-2 nappal került szinte véletlenül (na jó, a kiállítás kritikusa jóvoltából) a kezembe a katalógusszöveg és másnap elmesélhettem a facebookon fotómúzeum munkatársának, hogy milyen hibákat találtam benne (félrefordított technikameghatározások ahogy szokott) mire is Tóth Balázs Zoltán (aki már képzett erő ezügyben is, a Getty Conservation Institute jóvoltából) másnap lázas munkával kijavította az etikettek (képaláírások) legnagyobb részét. Na ilyen viszont még nem volt. Sajnos a katalógus már elkészült addigra és abban bennemaradtak a hibák.

Sok vitás kérdés adódott a képek történeti adatait illetően is, amik legnagyobb része (akár az anyagé) a külföldi kiállítók által a képekhez mellékelt adatokból adódott, de sajnos nálunk is volt pár hasonló. Úgylátszik ez globális. (Lásd a vitacikkeket a linkeknél).

Rudolf Koppitz (1884-1936) képe

Számos képből nem sikerült vintázs kópiát szerezni, ez részben jó hír innen nézve, merthogy többek között a fotóműtárgyvédelmi ismeretek terjedésének köszönhető. Egyéb műtárgyvédelmi feltételek mellett egy kevéssé tartós technika esetében mint  például az albuminpapír az évi megengedhető fényterhelés maximuma elvben 12000 lux/óra  ez úgy számolható ki, hogy a megvilágítás fényerejét luxban megszorozzák az időtartamával órában. Ha például egy kép 40 luxxal világítódik (ennél kevesebb fénynél látni se nagyon lehetne) napi 10 órán keresztül az napi 400 lux/óra vagyis a képet  összesen 30 napig lehetne kiállítani egy évben...  (Ahol mód van rá ezt az időt például úgy nyújtják meg, hogy mikor épp nincs látogató a képet teljes sötétségben tartják valamilyen technikai megoldással.) Így valószínű, hogy ilyen képeket már nem szivesen kőlcsöznek vagy/és használnak hoszabb időtartamú kiállításokra.

Forrás: Marjen Schmidt: Leuchtkästen und Großformate: Ausstellungsbetreuung von "Jeff Wall: Belichtung"   Rundbrief Fotografie Vol. 15, No. 2 / N.F. 58, Juni 2008

Alfred Stieglitz(1864-1946): Winter - Fifth Avenue heliogravűr
Camera Work XII, 1905,  21.9 x 15.3 cm

A (fentiektől függetlenül) a kiállítás mindenképpen rendkívül érdekes, feltétlenül javaslom a megnézését mindenkinek és őrülök, hogy végre nálunk is van ilyesmi.

Linkek:


A FOTÓMŰVÉSZET SZÜLETÉSE A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929)
http://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/articleview?mi_layout_id=29.30&mi_article_id=1014

Szilágyi Sándor:Vattacukor:
http://www.es.hu/szilagyi_sandor;vattacukor;2012-04-11.html


Baki Péter: A „vattacukor” receptje
http://www.es.hu/baki_peter;a_8222;vattacukor8221;_receptje;2012-04-26.html


Szilágyi Sándor: Kipukkant a lufi
http://www.es.hu/szilagyi_sandor;kipukkant_a_lufi;2012-05-02.html

Gellér Judit: A hatodik művészet
http://artportal.hu/aktualis/hirek/gell_r_judit_a_hatodik_m_v_szet

Így született meg a fotóművészet
http://nol.hu/kult/igy_szuletett_neg_a_fotomuveszet#kommentek

Festmények fotópapíron
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=540085#null

Illusztrációk helyett: a Camera Work összes száma a Photogravure.com-on
http://www.photogravure.com/collection/searchResults.php?page=1&artist=0&

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

A Historic Photographic Grand Tour:
Important Daguerreotypes by Joseph-Philibert Girault de Prangey
7 October 2010
New York, Rockefeller Plaza

Hát nem tegnap volt, de mint kultuszadat elég érdekes ahhoz, hogy említés történjen róla most az uborkaszezonban, ha már akkor nem értem rá írni róla.

Úgy áll a dolog, amint eddigi aukciológiai szösszeneteimből is kiderülhetett valamennyire (ld.: fotoaukcio az oldalsávban), hogy a nagy aukciósházak, miután a híres modern fotográfusok műveiből már nem volt elég mozgás egyre inkább rányitották a szemüket a histórikus darabokra. Nemrég már talbotípia negatívok is megjelentek ezeken az aukciókon (negatív régebben nemigen fordult elő, főleg ennyi). Most újabb lépcsőfok jött  ezen az október 7.-i  Christie's aukción csak dagerrotipek szerepeltek ráadásul  egyetlen szerzőtől.  Az aukción  74 tétel volt, összbevétele 2,873,375 dollár. A ledrágább kép a 3. tétel volt: 261. Paris. 1841. Etude de plantes. 19x19 cm-es csendélet, 242500 dollárért (50 440 000Ft, 208-asával).

Joseph-Philibert Girault de Prangey már régebben is sikeres aukciós szereplő volt: a világ 10 legtöbb pénzért eladott fényképe közül  jelenleg is még a 9. helyen áll az 1842-ben készült, "(No.113) Athènes, T[emple] de J[upiter] olympien pris de l'est"  című dagerrotípiája melyet  még 2003-ban adtak el  922 488 dollárért, jóllehet azóta az árak eléggé elszaladtak...

De Prangey (1804-1892), párizsi festő, grafikus, botanikus a dagerrotip korszak utazó fényképészeként a (nyugati világ számára) távoli tájakat fényképezett, nagyméretű tájkép lemezei kimagaslóan érdekes darabjai a korszak zömmel kisméretű műtermi portrékra korlátozódó fényképészetének. 1841-ben tanult meg dagerrotipizálni állítólag magától Daguerre-től (vagy Bayard-tól). Neki tulajdonítják a legrégebbi megmaradt fényképeket Görögországról,  Palesztínáról, Egyiptomról, Szíriáról és Törökországról.  Mikor visszatért Franciaországba tollrajzokat és akvarelleket is csinált fényképei alapján.

Képeit 1920-ban fedezték fel (újra) házának egy tárolóhelyiségében de csak kb. 80 évvel később váltak szélesebb körben ismertté...

Linkek:

A Historic Photographic Grand Tour: Important Daguerreotypes by Joseph-Philibert Girault de Prangey
7 October 2010 , Christie's, New York, Rockefeller Plaza. Eredmények. :
http://www.christies.com/LotFinder/searchresults.aspx?action=search&intSaleID=22822

A világ legdrágább fényképei, Wikipédia:
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_világ_legdrágább_fényképei

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Frissítve: 2011. szept.  23.

Ezek itt mind összefüggenek ám, csak kissé bonyolultan.

Megnyílt a jubileumi Escher megakiállítás 3 helyen is: a Miamanóban (kurátor: Albertini Béla), az Országos Széchényi Könyvtárban (kurátor: Csillag Katalin) meg a József Attila Klubban . Ami ebből archaltfotokonzerves az az, hogy a Manós kiállításon (a műtárgyjegyzék szerint) 16 db, míves, nemeseljárással (valószínűen olajnyomással) készült festőies stílusú kép is van. (Gadányi György gyűjteményéből.) Bár ezt sokáig jól eltitkolták, a mester flörtölt kissé ezzel a stílussal bohó ifjúságában.

Ez a stílus a korszak divatjamúlttá válásával aztán elég cikinek számított ahogy a frissen elavult stílusokkal lenni szokott, de pechjére a korszak utálata később hivatalosba is átcsapott és egész a legutóbbi időkig az öncélúskodó manírok szimbólumaként tartották nyilván. Ez a korszakhoz kötődő nemeseljárások  megítélésére is hatott, jóllehet legtöbbjük nemcsak festőies hatású „elkent” képek készítésére jó, sőt pl. a pigmnetnyomat az ezüstalapú előhívóanyagoknál részlet- és tónusgazdagabb és időtállóbb képek készítésére is alkalmas. Még azt is megkockáztatnám, hogy mivel egy stílus általában nem elég akadály a tehetség megnyilvánulása számára, az átkos festőies korszak jobb művészeinek nem egy produktuma (lehiggadván az ellenszenv) ma is/már ismét jelentősnek számít.

Én még láttam az 1965-ben - egy évvel halála előtt - rendezett Escher életmű kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, ami akkor a mostani Néprajzi Múzeum épületében volt a Kossuth téren. Elég hervasztóan csinálták meg, több kép csak nyomtatványokról reprózva került ki, nemeseljárás persze nem volt és teremvilágítás se nagyon. Az egyik paravánsor meg egyenesen az ablakos fal előtt volt, úgy, hogy a fény a paravánok fölött pont a látogató szemébe világított és nem lehetett látni tőle a képeket.. Ezt azért mesélem el mert akkor többed magammal alakított Daguerre fotóklubunkat épp államosítottuk úgy, hogy a Budapesti Fotóklub Daguerre Ifjusági csoportja lettünk és egy nyomdász tagunk pecsétet is csinált nekünk. Miután csoportosan megnéztük a kiállítást a kivitelezéssel kapcsolatos rosszallásunkat tinédzserkori naivitással beírtuk a vendégkönyvbe és rányomtuk (a legkevésbé sem hivatalos) pecsétünket. Na lett is botrány, de aztán valahogy elcsitult. Szóval szókimondásilag már akkor is botránykeltő alak voltam (voltunk).

Most meg épp az Escher évben akadtam fel egy televíziós anyagon, ahol egy félévszázaddal ezelőtti szemléletű, számos tárgyi tévedést és népmesei elemet tartalmazó leírás szerepelt Eschernek az 1950-es években végzett beavatkozásáról, amit két dagerrotipen, köztük a híres Petőfin végzett. Látható botrány nem kerekedett ugyan a mítoszoszlató blogbeírásomból, hacsak azt nem sorolom ide, hogy röviddel utána benyomták fölülről az utcán parkoló kocsim motorháztetejét. Ja és akkortájt csatlakoztam a Facebookhoz is, ahol az adatlapomon található fototechnikatörténeti témájú honlap- és blogcímemet valakik azonnyomban sértő tartalmúnak jelentették és e címek használatát kitiltatták a rendszerből. Most szeptemberben, mikor pedig kiegészítést írtam a blogbejegyzéshez (de nem csak azért, hogy demonstráljam, hogy nem vagyok betojós) és valahol hivatkoztak is e tárgyú írásomra, ismét az utcán parkoló autómon tapasztalhattam a különvéleményt: ezúttal jó mélyen végigkarcolták az egyik oldalát. Az autó a Petőfi Irodalmi Múzeum biztonsági kameráinak látóterében állt és megkértem őket, hogy nézzék meg a felvételeiket, hátha szembesülhetek jellemi fogyatékos rajongómmal. Sajnos azonban ha egy múzeumtól akar az ember valami használható dolgot az nem csak a műtárgyvédelem dolgában reménytelen... Na mindegy, előbb-utóbb úgyis lebuktatom valahogy. Nna ez volt itt a szociológia. Vagy szociálpszichiátria.

Volt egy közvetett reakció is és persze lényegesen tárgyszerűbb és értelmesebb: a 35. Nemzetközi Restaurátor Konferenciát 2010 november 3-5. között rendezték a Nemzeti Múzeumban ahol két fotó vonatkozású előadás is volt:

Stemlerné Balog Ilona (Magyar Nemzeti Múzeum)(Magyar Nemzeti Múzeum)
Escher Károly - a Petőfi-dagerrotípiát megelőző restaurálásai 1953-ban

Ebben a múzeum fotótárának egykori, ma nyugdíjas vezetője azzal a szakirodalomból vett állításommal polemizált, hogy a ciánkális dagerrotip tisztítási módszer műtárgykárosító. Ezért néhány ilyen módszerrel kezelt tárgy különböző időszakokban készült fényképeit mutatta be, demonstrálandó, hogy azok nagyjából változatlanok azóta is. Ez amúgy részben félreértés lehet mivel a dagerrotipek képi információt hordozó anyagában a legnagyobb veszteség közvetlenül a tisztító célú eljárás során, vagyis a pár perces cián-kálium oldatban való fürösztés alatt keletkezik (jelei: a kép kontraszttalan lesz, döglött csúcsfényekkel és az árnyékos részekből pedig eltűnnek a részletek). Járulékos következmény lehet ugyan az utólagos romlás is, ezt viszont esetleges technikájú fényképekkel nem lehet kontrollálni (kivéve ha szélsőséges mértékű a változás). Ehhez műszeres mérések, vagy legalább olyan fényképek kellenek ahol a tárggyal együtt egy etalont is lefényképeznek és annak ismert tulajdonságai segítségével „hitelesíthetik” a mellette lévő műtárgy szín-, denzitás- és kontrasztviszonyait. Az előadó ezenkívül sok értékes adatot gyűjtött ki a múzeum adattárából az ilyen restaurálásokról, amiből én is sokat profitáltam. Többek között szó esett arról, hogy melyik képe(ke)t kapta próbául Escher mielőtt a Petőfi dagerrotípiát kezelhette, illetve, hogy kb. hány képet és meddig restaurálhattak ilyen módszerekkel a múzeumban. Jó sokat, de ezeket már nem Escher, hanem Baky Győző a múzeum neves restaurátora kezelte. Adatbázisom szerint még 1974-ben is, bár arról nem maradt adat, hogy az egyes tételek restaurálása alatt mit értettek, vagyis mit csináltak velük tulajdonképpen. Ez viszont a lemez vizsgálatakor több esetben kikövetkeztethető.

A kép M. Susan Barger, S.V. Krishnaswamy, & R. Messier: THE
CLEANING OF DAGUERREOTYPES: COMPARISON OF CLEANING METHODS című 
cikkéből való.
A pásztázó elektronmikroszkóppal készített képeken egy különböző módszerekkel tisztított teszt
dagerrotip, sötét  képrésznek megfelelő mikrostruktúrája látszik. Az
a.) képen a kezeletlen, a  b.) képen a ciánkáliumos kezelés utáni,  a
c.) képen a tiokarbamidos kezelés utáni,  a  d.)  képen a mostani legjobb módszernek számító, hidrogéngáz
plazmás  kezelés utáni állapot látható.  A kezelés annál kevésbé károsító minél hasonlóbb a kezelés utáni állapot az a.) képen látható, kezelés előttihez. A léptéket  mutató vonal  5 μm  hossznak felel meg.

Az említett próbakép egy 3x2,5 cm-es repró dagerrotip volt amit 1953-ban kapott meg Escher, és ami 1847-ben Barabás  Miklós  Kossuth Lajost  ábrázoló litográfiájáról készült.

A  kísérleti darab: dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos,
Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. készített .

Számomra érdekesség, hogy mikor a Petőfi dagerrotip szerzőjéről szóló anyagot írtam akkor is szóbakerültek az ilyen képek,  sőt az egyik alább látható kísérleti darab is, de egy másik összefüggésben, mint annak sorozatnak a része ahol az 1848-as események szereplőit ábrázoló sokszorosítógrafikai alkotásokat repróztak le dagerrotip technikával. Vélhetőleg a hazafias kultusz részeként, amiről a tulajdonosok többsége anno azt hihette, hogy magát a személyt ábrázolja. Ugyanez a tévedés szerepel a már említett televíziós szövegben is, sőt pár évvel ezelőtt szakember által írt cikkben is, ami már persze nem annyira lelkesítő...

Az egyik  kísérleti darab: August Prinzhoffer Kossuth Lajost  ábrázoló litográfiájáról készített dagerrotip reprodukció.

A konferencia másik témábavágó előadása:

Ormos József (Magyar Nemzeti Múzeum)
Robert Capa master selection kiállítás sorozat műtárgykörnyezeti vizsgálatai

Ebben arról esett szó, hogy a nevezett Capa kiállítást vándorlása során (végre és valószínűleg Magyarországon először) korszerű műszerekkel kontrollált, műtárgyvédelmi szempontból kialakított feltételek között szállították és installálták és, hogy ezek a műszeres adatok a teljes kiálítássorozat végére elég érdekes forrásul szolgálhatnak következtetések levonására is.

A konferencia anyaga CD-n is megjelenik majd.




Linkek:

Az ismeretlen ismerős Escher Károly életmű-kiállítása:
http://www.maimano.hu/andrekerteszterem/20101022_escher/index.html

35. Nemzetközi Restaurátor Konferencia:
http://www.mke.hu/sites/default/files/attachment/Konferencia_program_2010.pdf

Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT:
http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=882&Itemid=926

Országos Széchényi Könyvtár:
http://www.oszk.hu/hun/aktualis/aktualis_index_hu.htm

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

Egy kis ünnepe volt most a lelkes fototechnikatörténeti őrülteknek. (Nekem nem annyira, mert nem tudtam elmenni.) A bradfordi (Anglia) National Media Museum és a Getty Conservation Institute (USA) rendezésében október 13.- 14. között rendezett Niepce in England cimű konferencia révén. Ebben a beírásban a nyilvánosságra került anyagokat linkelem be (folyamatosan, ahogy találok ujabbakat, ha találok).

Az előadók:
Philippa Wright, Curator of Photographs, National Media Museum
Larry Schaaf, Independent Photo historian
Pamela Roberts, Independent Photo Historian
Grant Romer, Independent Photo Historian
Art Kaplan, Scientist, Getty Conservation Institute
Dr, Dusan Stulik, Senior Scientist, Getty Conservation Institute
Colin Harding, Curator of Photographic Technology, National Media Museum
Philip Gilhooley, Independent Fingerprint Consultant and Lecturer in Forensic Science, Liverpool John Moores University
Peter Bower, Forensic Paper Historian
Roy Flukinger, Senior Research Curator of Photography, Harry Ransom Centre, University of Texas
Barbara Brown, Head of Photograph Conservation, Harry Ransom Center, University of Texas
Isabella Kocum, Frame Conservator, National Gallery
Susie Clark, Independent Photographic and Paper Conservator

Az előadások kivonatai és az előadók életrajzai:

http://www.nationalmediamuseum.org.uk/Photography/niepceinengland-bio.asp#pr

Egy video amiben Niépce három híres korai (későbbi nyomtatóeljárások alapjául szolgáló felfedezésének, a heliográfiának technikájával készült) darabját vizsgálják. Látható benne, hogy müxik a nem destruktív, mobil, röntgen spektroszkóp, meg  Niépce ujjnyomata...

http://www.youtube.com/watch?v=zlLnvAW0PNA

Csakhogy ne essek ki a stílusomból: nemcsak fémlapra készült kísérleti darabokat hagyott az utókorra Niépce, de az egyetlen ismert üveghordozós darabot viszont a XX. század elején egy szakember jól összetörte...

Linkek:

Historikus technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

175 éves a negatív. Vagy ilyesmi.

Sotheby's,  New York, 2010 április 13.

Egy magyar vonatkozás volt de az nagyon: Moholy Nagy  László: Fotogram, 17.9 x 24 cm, kimásolópapír, Christian Zervos-nak dedikálva az 1920-as években: 290500 USD (194.31-esével 56 447 055 Ft)

Alternatív technika:
34 db különféle, főleg amerikai dagerrotip. 1500 és 62500 USD (kb. 12 144 375 Ft) között vették, és  fénnyomás pergamenen Edward Curtis-től.

És persze egy jókora sztárnévsor a fotótörténtből.

Ez most csak egy gyorshír, nem tudtam sokat vesződni vele...

Linkek:

A Moholy kép lapja a Sotheby's-nél:
http://www.sothebys.com/app/live/lot/LotDetail.jsp?sale_number=N08624&live_lot_id=143

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

A fotoaukció-ra kellene böködni az oldalsávban

Utolsó módosítás: 2011.szep. 23.

Mámeginthiábadolgoztam. Vagy nem teljesen, de eléggé. 

Van fogalomban egy ilyen bulváros mítosz a Petőfi dagerrotípiáról, miszerint a természet erői által eltüntetett képet a csodatévő restauráló (leküzdve a bürokraták ellenállását is) elővarázsolta  (itt érzékletes leírások jönnek, ahogy a kép egyszerre csak láthatóvá válik...). 

Miután a kérdés valamelyest  tény- és szakszerűbb változatát sikerült nyilvánosságra hoznom pár éve, és egy párszor, és ezt némely más szakterületek művelői is olvasták, hivatkoznak rá, reménykedtem kissé benne, hogy talán a történet gyakorta használt változata is reálisabb lesz valamennyire és ez valaha a médiáig is eljut. Eljutott. Néhány elemét sikerült  is felfedeznem, csak épp a lényegnek véres a torka: Az általam eddig meglehetősen kedvelt és amúgy nagyszerű Magyarország története című, az MTV-n ismétlődő sorozat 28. részében sajna dagerrotípiáztak egyet, a vonatkozó részletszövegesen is megjelent az MTV lapján, (szerzőnév nélkül)... 

Idézek: 

"Escher a száz éves fotókönyvek átböngészése után alaposan megtisztította ezt a próbára kapott, másik képet, alkohollal lemosta, és 1%-os ciánkáli-fürdőbe tette, ahogyan a régi könyvek javasolták.  De csak  5  percre. Ha túl korán veszi ki a képet, akkor halvány marad, ha túl későn, akkor meg visszafeketedik. Volt tehát miért aggódni – de úgy tűnt, hogy a kísérlet sikeres, mert elkezdett előjönni az értéktelen vacakként számontartott lemezről egy kép – legnagyobb megdöbbenésére Kossuth Lajosnak egy addig ismeretlen arcképe! 

A múzeum vezetői persze örültek a talált kincsnek, de még vacilláltak, hogy a feltételezett Petőfi-ezüstlemezt is megpróbálják-e restauráltatni, - pedig tudhatták, hogy ha valóban Petőfit ábrázolja a lemez, akkor ez egy óriási felfedezés, ugyanis a költő arcát addig csak rajzokról és festményekről ismerték. Végül 1960-ban Escher megkaphatta restaurálásra a lemezt – amely az eltelt 4 évben tovább feketedett! Azonnal tisztítani kezdte a már bevált módszerrel – és több mint 100 évvel Petőfi halála után valóban láthatóvá vált az egyetlen fénykép, ami a költőről készült! "

Hol is kezdjem... Hogy az a Kossuth kép már ismert volt sokszorosítógrafikaként, csak ez a dagerrotipes reprodukciója nem eléggé. A darab a  Barabás Miklós által Kossuthról 1847-ben készített litográfia 3 x 2,5 cm-es dagerrotip reprodukciója volt. (Köszönet  Stemlerné Balogh Ilonának a korrekcióért.) 

A  kísérleti darab: dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos, Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. 3 x 2,5 cm A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Stemlerné Balog Ilona  a A 35. Nemzetközi Restaurátor Konferencián 2010 nov. 4.-én tartott előadása szerint Escher 1953-ban végezte rajta a beavatkozást. Mellette az eredeti grafika egy változata  oldalfordítottan, ahogy a dagerrotip ábrázolja.

Vagy, hogy a fürdő dolog fordítva van, ha előbb veszi ki fekete marad (rajta marad az oxid) ha később akkor meg halványabb (mert a képet is lepucolja róla, viszont szép fényes lesz). Vagy, hogy nem 1960-ban kapta meg a képet hanem 1955-ben az még hagyján. (Pár évvel későbbi, 1959-es visszaemlékezésében Escher már 57-et ír. Gondolom az 56-os év tájékát nem volt praktikus emlegetni akkortájt)

Az se annyira lényeges, legföljebb így nem annyira bombasztikus a sztori, hogy az Escher által (a Művelt Nép című, akkori ÉS féleségben: Petőfi egyetlen hiteles arcképe.  1955. október 2. 40. sz. 3. oldal) publikált, fényképes cikk képein a beavatkozás előtti állapot is látható, ahol a lemez nem teljesen fekete, csak az elrepedt védőüveg repedését leképező, sötét oxidáció csík megy át a költő arcán. (Mert a repedésen át levegő érte az ezüstréteget.) Az, hogy a lemez  még négy évet feketedett nem azért lehetett mert nem ciánkálizták le eléggé, hanem azért mert nem javították, pótolták a légmentesítő védőcsomagolását.

Escher fotója a dagerrotip a beavatkozás előtti állapotáról a Művelt Nép-béli cikkben.

Escher valószínűleg a XIX/XX századfordulón több kiadásban is megjelent, németből fordított, és több hazai közkönyvtárban is meglévő könyvből (F[ritz] Schmidt: A gyakorlati fotografozás kézikönyve) vette a receptet. (Fejér Zoltán találta meg benne az Escher által használt receptet, a 2005-ös Fotóművészetbéli cikke szerint) Jóllehet a ciános módszer az első kb. 100 évben elterjedten használt (az ezüsttárgyak restaurálásában alkalmazott technika kritikátlan átvételén alapuló) metódus volt.

Egy oxidált, egy elég jó állapotú de repedt védőüvege miatt csíkban oxidálódott és egy kémiailag restaurált dagerrotípia. Látható, hogy a restaurált képen  kevés  képnyom maradt de felülete szépen csillog, oxidmentes.
Az alsó és felső sor közötti különbség abból adódik, hogyha az ezüstalapban világos felületet tükröztetünk negatív, ha pedig sötétet pozitív képet látunk

FONTOS: Nem a fotográfiailag is nagy érdemekkel bíró, kiváló Escher Károly cikizése zajlik e beírásban, ő a korában és országában megszerezhető ismeretek birtokában, és az adott kor szemléletének megfelelően cselekedett és szándékai nemességéhez se fér kétség. Hogy az idő az óvatoskodó "bürokratákat" igazolta, az a történelem fintora, van ilyen, információáramlástól elzárt országokban különösen. Itten az utókor megátalkodottan és mindenáron hatásvadász média és egyéb hülyéi lennének jobb belátásra bírva, ha volna nekik ilyen.

Petőfi dagerrotípia az 1970-es évek végén (A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona)

Escher, mint az alábbi linkeken is olvasható olyan, ma is időszerű gondolatokat írt le akkor, hogy például a pusztulófélben lévő dagerrotípiáról készített korszerű reprodukciókkal (akkor fényképezéssel, ma digitalizálással) átmenthetjük a rajta lévő képi információkat a jövő számára.

Az Escher féle retusált és (a valóságnak megfelelő helyzetbe) oldalfordított Petőfi-kép

A valósághoz való viszony elég sajátos volt ezügyben még például szakmai területeken is: bár Escher lefényképezte a dagerrotípiát a beavatkozás előtt és közvetlenül utána is ezek, a képi információ szempontjából pótolhatatlan jelentőségű fényképek ma lappanganak valahol, vagy örökre elvesztek. A szakma csak a retusált kópiájáról készült negatívokat tartotta szükségesnek megőrizni és csak ezt publikálták évtizedeken keresztül...

Adalék:

Lehetett volna (elvben) mód a tárgy vegzálása nélkül kinyerni a rajta lévő (képi) információt:. Már az 1940-es években az Agfa úgy reklámozta infravörösre érzékenyített filmjeit képes katalógusában, hogy alkalmas régi fotók olyan reprodukálására ahol a kép károsodásai eltűntethetők. Ehhez viszonylag széles infra hullámhossztartományra érzékenyített anyag és a nemkivánt hullámhosszak kiszűrésére alkalmas színszűrők kellenek. Ilyenek már léteztek akkor csak kérdéses, hogy a korabeli körülmények között hozzáférhetőek voltak e Magyarországon (katonai célra egészen biztosan), vagy egyáltalán tudni lehetett e erről a lehetőségről.

Illusztrációként közlöm a fenti ábrán látható a Petőfi képéhez hasonló károsodással rendelkező női portrédagerrotip infravörös videokamerával és a látható fényt és némi infrát kiszűrő színszűrővel készült képét. (Az infravörös hullámhossztartomány lényegesen nagyobb a láthatónál.) Ezen a módon (mint látható) az oxidcsík  teljesen eltűnik a tárgy fényképén.

Linkek:

Magyarország története
Költőnknek nem tetszett a brutálisan őszinte fénykép, ezért eldugta! 2010. március 18. 12:21:
http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/03/18/12/Koltonknek_nem_tetszett_a_brutalisan_oszinte_fenykep_ezert.aspx

Magyarország története 28. rész: Az 1848-49-es szabadságharc:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/03/21/18/Magyarorszag_tortenete_28_resz_Az_1848_49_es_szabadsagharc.aspx

Escher Károly: A Petőfi-daguerrotípia . Függelék. Riportfényképezés  (Műszaki Könyvkiadó, 1959):
http://archfoto.atspace.com/esdag.html

Escher Károly: Petőfi igazi arca (Foto, 1956. Két korabeli hiba van benne: Rózsa Györgyöt Rózsavölgyinek, Beliczayt pedig i-vel írták):
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/escher_petofi.html

Szentmártoni Szabó Géza: “Tükör által homályosan” Petőfi dagerrotip arcképe:
http://archfoto.atspace.com/Carolipet1.html

Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapitására dagerrotip lemezek adatainak számitógépes értékelése segitségével (Flesch Bálint):
http://archfoto.atspace.com/petdagel.html

Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT:
http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=882&Itemid=926

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html


Régebbi bejegyzések a témában:


Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Újabb bejegyzés a témában:


Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

Petőfi dagerrotípia, és a valósághoz való viszony. Tényleg: mindenmaradtarégiben..

(A bejegyzés eredeti dátuma márc. 22. csak azért változtattam meg, hogy legfelül legyen a blogban, mert fontosnak tartom.)

Még a 170-ik feltalálási évfordulóhoz némi adalék (meg hogy legyen valami februári beírás is, mert most pár hónapig viszonylag keveset tudok foglalkozni vele, de azért igyexem).

Bécsben, a WestLicht Photographica Auction c. cég árverésén, május 29-én lesz egy eredeti Giroux féle dagerrotip kamera. 200,000 EUR (54 200 000 Ft, 271-esével) a kikiáltási ára, és 700,000 EUR-ra saccolják a leütési árat. A saját korában  kb. 400 (akkori) francia  frankba került. Az aukció katalógusát áprilisra igérik.

1839 ben készült, és az első sorozatban gyártott kamera  a világon, A feltaláló Louis-Jacques-Mande Daguerre és sógora Alphonse Giroux közös vállalkozásában gyártották, Daguerre tervezte és Giroux készítette. (Párizs, Rue du Coq St. Honore 7. alatti műhelyében, persze manufakturális körülmények között).

Nagyjából a rajzoláshoz használt camera obscurák mintájára készült, így az élességállítás még nem harmonikás kihuzattal, hanem a dobozkamerák módján történt: egy fadobozban  előre-hátra csúsztatható volt egy kisebb, az előbbi belsejéhez jól illeszkedő, másik fadoboz, így többé-kevésbé fénymentes volt belül.

:
A lencse egy 15 inch-es (~381 mm) akromatikus "tájképlencse",  a fényerjéről nem esik szó, de ezek kb. f/15-ösök voltak és Chevalier műhelyében készültek. Blendézési lehetőség még nem volt hozzá (így is rém hosszú volt az expozíciós idő a dagerrotip korai változatával  -- alacsony érzékenységű lemez, kis fényerejű optika). Még 1839-ben, Lerebours kezdte gyártani a behelyezhető lyukblendékkel használható optikájú kamerákat.   Nem írják, de ezek a kamerák általában egészlemezesek voltak, ez 6 x 8 Párizsi hüvelyk (16,2 x 21,6 cm ; 1 Párizsi hüvelyk = 2.701 cm) . Később már gyártottak fél, harmad, negyed, nyolcad lemezhez méretezett kamerákat is. Van hozzá még egy 24 oldalas, német nyelvű, használati utasítás.

Érdekes lenne tudni kié lehetett akkoriban, akár magyar vonatkozása is lehetne...

(A kamera 732,000  EUR áron kelt el május 29.-én -- 210 084 000 HUF 287-es árfolyamon,  jó nagy malacpersely kellhet összespórolni.)

Linkek:

A WestLicht  oldala:
http://www.westlicht-auction.com/

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

További képek az ilyen kamerákról Ake Hultman,
svéd kamerakészítő és dagerrotipista oldalán:
http://hem.bredband.net/tjmop/giroux_camera.htm
http://hem.bredband.net/tjmop/giroux_sweden.htm

Dagerrotip lemezméretek:
http://archfoto.tripod.com/dagmet.html

Fotótechnikatörténeti időrendi táblázat:
http://archfoto.tripod.com/timelinehu.html-



Régebbi bejegyzések a 170 év témában:

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

1839. augusztus 19.-én volt a dagerrotípia feltalálásának  hivatalos bejelentése és a módjának nyilvánosságra hozatala, valamint a nagystílű gesztus, hogy nem szabadalmaztatták hanem a ingyenesen a világnak ajándékozták a módszert. A feltalálóknak életjáradékot biztosítottak, hogy azért ők se járjanak rosszul. Június 15.-én a kormányzat életjáradékban részesítette Daguerre-t (6000 Frank/év) és Isidore Niepce-t aki apja, Nicephore örökébe lépett a feltalálói szerződésben, bár előnytelenebb feltételek között.  (4000 Frank/év) Hippolyte Bayard, a  vesztes eljárás feltalálója  is  évi 600 Frankot kapott a francia államtól. Ami még érdekes, hogy akkor, a dagerrotípián kívül, a  kutatás melléktermékeként talált két másik eljárást, a későbbi nyomtatási eljárások alapjául szolgáló heliográfiát és a gyakorlat szempontjából érdektelen physautotípiát is nyilvánosságra hozták.

Arago bejelenti Daguerre találmányát a francia akadémián
Forrás: Yan d'Argent illusztrációja  Louis Figuier könyvében: "La Photographie", Les Merveilles de la Science, vol. III, 1867, p. 41.
A http://farm1.static.flickr.com/143/322814105_a7e8e6a233.jpg címről linkelve

Talbot csak 1841-ben jelentette be eljárását és mivel ő nem kapott életjáradékot senkitől, hát szabadalmaztatta, emiatt nehezebben terjedt el a használata, bár az ő módszere áll közelebb a későbbi és mai (analóg) technikákhoz...

Daguerre, népszerűsítendő az eljárását, néhány saját készítésű képet küldött az európai notabilitásoknak, így Apponyi Antal, a monarchia párizsi követe révén a császárnak és Metternichnek is. A közvetítő Apponyi is kapott egy Daguerre féle csendéletet aminek földi maradványai (egy vélhető kémia tisztítás következtében elhalványult és csikokban eltűnt a képe) a Műszaki Múzeum (ma már: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum) gyűjteményében lelhető. A kép paszpartúján Daguerre dedikációja található.

Más képei se jártak sokkal jobban: a bajor királynak küldött három képet az 1970-es években tette láthatatlanná egy balul sikerült restaurálási kísérlet. Köztük a híres darabot amin a cipőpucolónál álló ember kiexponálódott a hosszú megvilágítási idő ellenére, s így ő lehet az első ember aki (ismert) fényképen szerepel. A müncheni Stadtmuseum fotomúzeumában van letétként, ahol a 80-as években a  Marjen Schmidt és a George Eastman House munkatársainak közreműködésével készült faximile van kiállítva. A Metternich féle darab megvan még a család csehországi kastélyának gyűjteményében (de lehet, hogy a prágai technikatörténeti múzeumban van).

Régebbi bejegyzések a témában:

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.


Linkek:

WJ.Paul Getty Museum video, Making Daguerreotypes (Dagerrotípia készítése):
http://www.getty.edu/art/gettyguide/videoDetails?segid=378&segnr=1

William Henry Fox Talbot, a Wikipédiából:
http://hu.wikipedia.org/wiki/William_Henry_Fox_Talbot

François Jean Dominique Arago, a Wikipédiából:
http://hu.wikipedia.org/wiki/François_Jean_Dominique_Arago

A fotográfia története, a Wikipédiából (a Bayard féle módszer leírása is):
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_fotográfia_története

Invention of Photography, a Nicéphore Niépce's House lapján, angolul
(Leírások, képek, videók. A heliográfiát és a physautotípiát is elmagyarázzák.)
http://www.nicephore-niepce.com/pagus/pagus-inv.html

 Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
(Kivéve a Bayard féle módszert, a heliográfiát és a physautotípiát)
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

A hely - 2009. augusztus 4 11.05-11.30 mr1 Kossuth rádió
http://stream001.radio.hu:8000/content/0041e528_3443250.mp3
http://www.mr1-kossuth.hu/m3u/0041e528_3443250.m3u

A riportból kiderült, hogy némely épületek (a Kodak faház/ irodaház, a baritáló,
a Kodak/Forte feliratos kazánház, a víztorony és a kazánház kéménye) 2009 márciusától műemlékvédelemben részesülnek. Amúgy a gyár helyén lakópark lehet...

A riporter sokat libálkodott, de azért érdekeseket is beszélnek benne volt fortések és mások is..

Munkacsi's Lost Archive (kiállítás)
J a n u a r y   1 6   –   M a y   3,   2 0 0 9
International Center of Photography
1133 Avenue of the Americas at 43rd Street, New York, NY 10036 USA  
http://www.icp.org/
Az Extremely Hungary című fesztivál keretében: http://www.extremelyhungary.org



A fenti címen nyílt kiállítás az International Center of Photography-nál  (New York) Munkácsi Márton ([Martin Munkacsi] Kolozsvár, 1896. május 18. – New York, 1963. július 14.) megtalált üvegnegatívjainak felhasználásával.

A hivatalos szöveg diplomatikusan fogalmaz, miszerint 1963-ban tünt el és 2007-ben került elő az anyag és az ICP megvette Munkácsi lánya, Joan Munkacsi közreműködésével. Ahogy én ismerem a történetet, a meglehetős szegénységben elhunyt fotográfus archívuma egy bérelt raktárban volt, amit a család nem tudott tovább fizetni, és ezért a tulaj a raktárt kiüríttette. A tartalmát kidobta, vagy -- helyi szokás szerint -- elárvereztette.  Az anyag, vagy egy része 2007 áprilisában feltűnt az Ebay Internetes árverési portálon (ld.:  akkori bejegyzésem: Munkácsi Márton az Ebay-en) A család jogi lépéseket indított az eladó ellen, mivel az nem volt jogos birtokosa az anyagnak és a tételt vissza is vonták. Most, egy évvel később vette meg az ICP, vélhetőleg ezt a dózist.

A negatívokat, amik a szerző saját kezű feliratait tartalmazó fotóanyagdobozokban voltak, most a gyűjteményben szkennelik, feldolgozzák és átcsomagolják, hogy a kutatók és a közönség számára hozzáférhetővé tegyék.

Linkek:

Életrajza az Artportalon:
http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/munkacsi_marton

Munkacsi's Lost Archive, JANUARY 16–MAY 3, 2009 az ICP oldalán:
http://www.icp.org/museum/exhibitions/munkacsis-lost-archive

International Center of Photography:
http://www.icp.org/

Utolsó modosítás/last modification: 2010.11.28.

1839. január 7.-én, hétfőn, adott hírt a dagerrotípia feltalálásáról két francia lap (Literary Gazette,  La Gazette de France), mivel aznap csinált egy kis izgalmat Arago, a francia akadémia reguláris ülésén, azzal a kijelentésével, hogy egy franciának sikerült a camera obscura képét rögzítenie. Na annak már tegnap óta 170 éve.

A  hivatalos bejelentés (Aragoval, francia akadémiával stb.) viszont csak 1839. augusztus 19.-én volt,  tehát aki onnan számolja annak majd csak később lesz annyi... Ami még érdekes, hogy akkor a dagerrotípián kívül, a  kutatás melléktermékeként talált két másik eljárást, a heliográfiát és a physautotípiát is nyilvánosságra hozták...

Louis-Jacques-Mandé Daguerre (1787–1851), ca. 1844 ismeretlen fotográfus
Daguerreotype; 3 1/2 x 2 3/4 in. (8.9 x 7 cm)
The Metropolitan Museum of Art, Gilman Collection, A  Howard Gilman Foundation ajándéka, 2005 (2005.100.611)
A http://www.metmuseum.org/toah/images/h2/h2_2005.100.611.jpg  címről linkelve

François Dominique Arago  (1786.  - 1853.) francia fizikus, csillagász, politikus.
A http://hsci.ou.edu/galleries/19thCentury/Arago/Portraits/Arago-Aquatint-lpc-001-image/ címről linkelve

A történettudomány szorgoskodása következtében még előkerült néhány feltalálószerű, részfeltaláló, pszeudo-, para- és metafeltaláló  is (lásd pl. a régebbi bejegyzésemet: Aukciológia: Sothebys 3-szor + tudomány. Meg az első magyar online.) sokan közülük elég fontos munkát végeztek, de ebbe én most nem mennék bele... Az biztosnak látszik, hogy a gyakorlati fényképezés kezdete az első és második helyezett  munkája alapján történt meg, nem feledkezve meg Daguerre korábban elhunyt feltalálótársának, Niépce-nek érdemeiről sem.

Exkuzálás:

Másirányú elhasználtság folytán kihagytam néhány érdekesebb aukció (2 Sotheby's példul), kiállítás, egyebek  beblogzását az elmúlt hetekben, meg az eseménynaptár se komplett. Ilyen az élet (az enyém legalábbis), majd igyexek lépést tartani. Ha hagynak.

Néhány kimaradt bejegyzés novemberben:

A Google megvette a Life archívum jogait, beszkennelik és felteszik a netre (nov. 18).  Egyre több nagy gyűjtemény kerül ebbe a szerkezetbe: eredetik a nyugodt archívumban, kutatási lehetőség viszont a szkennelt anyagban a neten. Így az eredetik is jobban megőrizhetők és a hozzáférés is szélesebbkörű...

A párizsi Sotheby's  aukció: La Photographie IV: The Collection of Marie-Thérèse and André Jammes, (nov. 15.) számos érdekességet tartalmazott. A múltkori sikeren felbuzdulva nagyszámú talbotípia és egyéb negatív is aukcionálásra került. John Beasley Greene, 1850-es viaszpapír negatívját €48,750 áron vették meg (12 772 500 Ft 262-es EUR-ral számolva, 3 sz. tétel,  €15,000-18,000 -ra saccolták). Baron Jean-Baptiste Louis Gros egészlemezes, műtermének belsejét ábrázoló, dagerrotipje  €216,750 (56 788 500 Ft,  7 sz. tétel, előzetes várakozás €150,000-200,000 volt),  Joseph-Philibert Girault de Prangey “Great Mosque in Jerusalem” című dagerrotipje  €55,950 volt ( 14 658 900 Ft,  21 sz. tétel,). A teljes aukció végső leütési összege is magasabb lett a vártnál, szóval a gazdasági válság műtárgyáremelő hatása belekezdett....

Megvolt a Getty szlovákiai tanfolyásának első fordulója, két főnyi magyar fotókonzervátor (Sor Zita, Tóth Balázs Zoltán) részvételével. Interjút készítettek Klaus Pollmeyerrel és Dusan Stulikkal, ezek valamelyik nyomtatott periodikában jelennek meg. (Kár, hogy a netre nem teszik fel - ha nem.)

Egy érdekes  kiállítás, platinotipista szerzőpáros, nagyformátumú kamerával, "Arbus-os" képeket csinál (lehet, hogy még beírok róluk, mert nem az aktualitás a lényeges itt) :
Unmasked and Anonymous: Shimon & Lindemann Consider Portraiture
August 14, 2008–November 30, 2008

Stb, stb.


Linkek:

Katalógus, Svwann:
http://swanngalleries.rfcsystems.com/asp/....

Katalógus, Heritage:
http://fineart.ha.com/common/search_items.php...

Tízmillió történelmi fotóval bővült a Google  2008. november 19. 09:14:
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=22395

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Frissítve: július 13.

Az utolsó napon végül beestem a kiállításra, gyakorlatilag az összes alább felsorolt technika szerepelt, méghozzá elég jó minőségben - kitettek magukért a kortárs re-printerek. (Peter Bernardy - Cemtennial Inc. - többféle technika, Peter De Lory - pigmentek + két fő asszisztencia) Szerencsére kirakták az eredeti angol nyelvű magyarázó feliratokat is. Némelyiket magyarra fordítva is, némelyiket nem. Azt amin a printkészítők nevei voltak például nem. Azt, amin a felhasznált pozitívtechnikákat ismertetik viszont igen.

De hogy! Rég olvastam ennyire hülye fordítást. (Pl. a Toned silver printet - ezüstszinezett képnek ferdítették, ami pedig színezett [zselatin] ezüstkép, például barnított; az orotone - náluk aranyszínezett kép [leírása alább - az aranyszínezés egy kémiai színezés bevett neve, megnézhető a kislexikonban, az orotone viszont aranyszínűre festett hátterű kép]; a photogravure-t sikerrel fordították ugyan heliogravűrre de aztán zárójelbe rakták és utánaírták "magyarul", hogy fénnyomás [az egy egészen más eljárás], stb. De az egész tele volt ilyenekkel) .

A technikameghatározást (ami itt különösen ildomos lett volna szaxerüségileg, ha már a kiállítást készítők ennyit küzdöttek a képek autentikus megjelenítésével) meg jól lehagyták a képaláírásokról.

Miha az 1970-es években... Színvonal az nagyon.

De legalább kérdeznének.

Megint egy témábavágó. Edward Sheriff Curtis (1868 - 1952) az észak-amerikai indiánokról készült fotóiból lesz kiállítás a Millenárison.

A témábavágás az attól van, hogy Curtis képei, aki kb 40000 etnográfiai fotót készített a XX század elején az indiánokról, a kiállítási meghívó szerint, az eredeti technikával készült, autentikus reprintek formájában kerülnek itt falra. Ez egyszerre eljárásügyi és műtárgyvédelmi érdekesség (a kényes eredetik helyett, velük azonos technikával készült képeket vándoroltatnak) .

Gyors egymásutánban három fotóaukció is lesz a Sotheby's nél:

The Quillan Collection of Nineteenth and Twentieth Century Photographs
07 Apr 2008, New York

Katalógus:
http://www.sothebys.com/app/servlets/EventServlet?action=browse_catalog&event_id=28831


Edward Weston's Gifts to His Sister and Other Photographs. 08 Apr 2008, New York
Katalógus:
http://www.sothebys.com/app/servlets/EventServlet?action=browse_catalog&event_id=28915

Photographs. 08 Apr 2008, New York
Katalógus:
http://www.sothebys.com/app/servlets/EventServlet?action=browse_catalog&event_id=28739

Vannak alternatív/történeti technikákkal készült képek (neves szerzőktől is) és magyar vonatkozások is, persze, nagyjából a szokásos szerzői körtől (André Kertész, Brassaï, Moholy-Nagy László, Martin Munkacsi). Katalógus url-ok fentebb - lehet sillabizálni.

Ami érdekesség: a Quillan gyűjtemény anyagánál a 43.- as tételszám alatt szerepel egy "Photogenic Drawing" (Ld.: Talbotípia címszó alatt a Kislexikonban). A korai kísérletezés időszakában készülő fotogramokat nevezte így Talbot. A konkrét darab egy levél sziluettjét ábrázolja. E korai stádiumban az alacsony érzékenységen kívül a rögzíthetőség volt a legnagyobb probléma, ezért kevés ilyen maradt fenn. (Biztos büszke lenne a készítője, hogy majd kétszáz év után még látható a kép.) A másik érdekessége, hogy vad vita zajlik róla, hogy vajon ez a darab Talbot-tól való e? A részletesebb leírást tartalmazó lapon egy a szokásosnál hoszabb tanulmány is van Larry J. Schaaf-tól, a képről. A fényképezés hivatalos feltalálása előtti időszakban többen is kísérleteztek hasonló módszerekkel. A képen lévő kézírásos "W" betű alapján többen pl. Wedgwood-ra, az egyik kísérletezőre gondolnak. Én némi borzongással szemlélem az ilyen kizárólag írásos forrásokra és élénk fantáziára alapozó történeti kutatási metódusokat. A Getty-Stulik féle anyagvizsgálati eljárásokkal párosuló kutatás egy vélhetőleg normálisabb tendencia kezdetét jelentheti, amennyiben egzakt, ellenőrizhető, tényadatok is képbe kerülnek. Persze a mítoszoknak gyakran nem tesznek jót, így kevésbé romantikusan nézhet ki a történelem...

A levél képe a http://graphics8.nytimes.com/images/2008/04/17/arts/leaf190.jpg címről linkelve

-

Plusz poén ugyanezen az árverésen a 39. tétel: Moholy-Nagy László fotogramja, az 1920as évekből. Ez is fotogram mint a Photogenic Drawing, ráadásul kimásolópapíron, érdekesen rímel a másikra...

Link:

An Image Is a Mystery for Photo Detectives By RANDY KENNEDY Published: April 17, 2008. (A levél fotogramról)
http://www.nytimes.com/2008/04/17/arts/design/17phot.html?_r=1&oref=slogin
--

Más.

Megvolt az első magyar online fotóárverés az Ágens Fotóművészeti galériánál (http://www.agens90.com http://www.axioart.com). Erről egy cikk:

Modernizálódnak az aukciók. Bevált az online fotóárverés.
http://itmania.hu/tart/cikk/e/0/9690/1/informatika/Bevalt_az_online_fotoarveres

Ha minden igaz, ma, április 1.-én nyílik meg a Csehországi, Cesky Krumlov-ban a Seidel napfényműterem. 1949-óta zárva volt és most a város kultúrális alapítványa által támogatott projekt keretében megnyílik, múzeumként.

(kép netes forrása eltűnt)

A névadó Josef Seidel (1859 - 1935) 1888-ban alkalmazottként került a műterembe (az Osztrák-Magyar Monarchiában folytatott tanulmányait követően), majd a tulajdonos halála után megvette azt.  Josef Seidelt, fia, František (1908 -1997) követte a műterem tulajdonosaként. Neki azonban alaposan kijutott a történelemből: a náci uralom alatt börtönbe került, a háború után pedig államosították a műtermet mindenestül (így az 1949-ben be is zárt), majd mint német származású egyént deportálták.

"Hála" a drámai körülményeknek a műteremben szinte minden megmaradt változatlanul (kivéve az enyészet hatásait). A fénykorában több alkalmazottal működő fényképészet több mint 104 000 (többségében üveg, kollódiumos és zselatinos) negatívot hagyott hátra, ezek főleg a tetőtérben vannak. A 2005 -óta tartó múzeumosító folyamat során a negatívok állapotát is felmérték és konzerválásuk is megkezdődött.

A negatívok a tetőtérben.
(Fotó: Libor Svacek, www.crumlov.cz,  a kép a http://www.seidel.ckrumlov.cz/php/projekty/seidel/index.php?&lang=en
lapról származik)

A múzeum projektjébe további résztvevőket és EU-s pénzeket is igyekeznek bevonni, a tervezett, további lépések támogatására. A Rundbrief Fotografie 2008-as első száma is címlapsztoriként foglalkozik az esettel (erről még lenne egy beírásom ha az időm...).

Linkek:

http://www.seidel.cz/docs/cz/seidel_home.xml

Josef and František Seidel
http://www.seidel.ckrumlov.cz/php/projekty/seidel/?artid=1&lang=en

Fotoatelier Seidel
http://www.seidel.ckrumlov.cz/php/projekty/seidel/index.php?&lang=en

Common history revived through unique photograph collection
http://www.interact-eu.net/download/application/pdf/1217963

Information about project (több képpel, műterem, labor, stb.)
http://www.seidel.ckrumlov.cz/php/projekty/seidel/index.php?artid=2&lang=en

Régebbi bejegyzések a témában

Napfényműterem megnyitó 2007. november 18.-án. Kézdivásárhelyen.
http://archfoto.freeblog.hu/archives/2007/11/30/Napfenymuterem_megnyito_

Újabb analóg technika gyártása marad abba.  A Polaroidé, ami jóval a digitális fényképezés előtt tette lehetővé a kép azonnali megtekintését. Elavult. Nosztalgia persze marad utána. Meg vannak művészek akik kifejezetten erre az anyagra szerettek dolgozni, annak speciális jellege miatt...

A Polaroid bezárja gyárait Massachusetts-ben, Mexikó-ban és Hollandiában és elbocsát 450 munkást (a legtöbben 1978-ban voltak, 21 ezren). Az "instant" kamerák gyártása már az elmúlt 2 évben fokozatosan leállt.

A gyár szerint a jövő évben még kaphatóak lesznek a Polaroid fényérzékeny anyagai.  Ezután már csak a Fuji marad az egyetlen gyártó a piacon, ebben az "instant" műfajban.

Remélik az anyaguk esetleges további gyártását  is, licenc alapján, valamely más gyártónál, amit most keresnek.

A teljes fényképzőgép piacon, a filmes kamerák eladása 25-30 százalékos csökkenést mutat évenként.

 A Polaroid az 1930-as években kezdett működni, polarizációs napszemüvegeket készítettek. Az első "instant" kamerát 1948-ban mutatták be. A cég 2001-ben csődeljárás alá került, de négy évvel később, 426 millió USD -ért megvette a Minnetonka céget. Az első 150 embert az elkövetkező néhány hónapban bocsátják el, az év további részében, a telephelyek bezárásával, további 300 állás szűnik meg. A jövőben a különféle digitális termékeikkel kivánnak a piacon maradni. Tom Beaudoin, a  Polaroid elnöke, Bostonban, azt nyilatkozta a terveikről, hogy megpróbálják újra kitalálni magukat és életben maradni a következő 30 - 40 évben.

Linkek:

Polaroid shutters the Polaroid, Cnn Money, AP, February 8 2008: 5:22 PM EST
http://money.cnn.com/2008/02/08/news/companies/polaroid.ap/index.htm

Meghalt a Polaroid fotótechnika
http://index.hu/tech/blog/2008/02/12/meghalt_a_polaroid_fototechnika/

Polaroid. A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Polaroid

(Frissítve 2008. 09. 29.)

Robert Capa (Friedmann Endre, Budapest, 1913. október 22. – Thai-Binh [Vietnam],, 1954. május 25.) a spanyol polgárháborúban készült, többezer, elveszettnek hitt negatívja került az International Center of Photography-hoz, New-York-ba. (Az intézményt Cornell Capa [Friedmann Kornél, Budapest, 1918. április 14. – Manhattan 2008 május 23.], Robert Capa öccse alapította). Az anyagban még két fotográfus képei is megtalálhatók: Gerda Taro-é (Gerta Pohorylle, 1910. augusztus 1., Stutgart – 1937. június 27., Brunete, Capa barátnője) és David Seymour-é (David Szymin, 1911. November 20., Varsó – 1956. November 10., Szuez, vele alakította Capa a Magnum ügynökséget). Mindhárman művésznéven dolgoztak (az idézett cikk Warholhoz hasonlítja a dolgot) és mindhárman harctéren haltak meg. Capa aknára lépett Vietnamban, Seymourt lelőtték a Szuezi válság csataterén, Taro Spanyolországban halt meg balesetben – eltaposta egy tank. Az még kérdéses melyik kép kié.

A filmek 1939 és 41 között Weisz Imrénél, Capa barátjánál és laboránsánál voltak Párizsban (Capa ekkor már New-York-ban tatózkodott). Weisz Marseille-be utazott ahol letartóztatták és egy algériai táborba deportálták. A filmek viszont Francisco Aguilar Gonzalez mexikói tábornoknál landoltak (aki diplomata volt Marseille-ben az 1930-as években) és Mexikóba kerültek. A tábornok 1967-ben meghalt. Valószínűleg nem tudta kitől származnak a fotók, mindenesetre nem kereste sem Capát sem Weiszt, aki végül Mexikóba házasodott és ott élt haláláig.

Egy kontakt a most előkerült negatívokról. Capa és Taro képei. A spanyol polgárháború Rio Segre-i csatájánál készültek.

A kép a http://www.nytimes.com/slideshow/2008/01/27/arts/20080127_KENN_SLIDESHOW_2.html oldalról linkelve.

Csak a 90-es években jött rá egy Mexiko City-béli filmkészítő (neve nem szerepel a forrásokban) a képek eredetére, miután birtokába kerültek a negatívok (amiket a nagynénje örökölt, apjától, a tábornoktól), és levelet írt a New-Yorki városi egyetem egyik professzorának. Innen azonban még több minden történt, amíg a képek a mostani helyükre kerülhettek. A mexikói tulajdonos ugyanis aggódott, hogyha amerikába viszik a képeket az felzúdulást válthat ki Mexikóban, mivel ez az anyag kapcsolódik hazája fontos történelmi szerepéhez a spanyol polgárháborút illetően. (Mexikó a köztársaságiakat támogatta, a tábornok is segítette a menekülőket.) A bonyolult história részletesebben le vagyon írva a New York Times január 27.-i cikkében, mely e beírás egyik forrása is (ld.: lent, a Linkeknél).

Előzetes értékelés szerint több mint 3000 publikálatlan kép van az anyagban.

-

Link

Valódi A milicista halála 2008-09-29
http://www.echotv.hu/?akt_menu=7&newsid=82056

Linkek:

The Capa Cache By RANDY KENNEDY, Published: January 27, 2008, The New York Times (Több illusztrációval)
http://www.nytimes.com/2008/01/27/arts/design/27kenn.html?

New home for images by famed war photographer Mon Jan 28, 2008 6:41pm EST, Reuters (Több illusztrációval)
http://www.reuters.com/article/domesticNews/idUSB6390820080128

Robert Capa's Lost Negatives. An Update. by Ron Steinman March 2008
http://digitaljournalist.org/issue0803/robert-capa-s-lost-negatives-an-update.html

Robert Capa az Artportalon
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/capa_robert

Cornell Capa az Artportalon
http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/capa_cornell

David Seymour - Wikipedia, the free encyclopedia (angolul)
http://en.wikipedia.org/wiki/David_Seymour

Gerda Taro - Wikipedia, the free encyclopedia (angolul)
http://en.wikipedia.org/wiki/Gerda_Taro

Gerda Taro kiállítása az International Center Of Photography-ban.
http://www.icp.org/site/c.dnJGKJNsFqG/b.2876511/k.1E74/Gerda_Taro.htm

Róla szól a "János bácsi a csatában" c. (magyar változatában kevéssé tiszteletteljes) nóta eredetije a "John Brown's Body" (John Brown teste) című dal (amely aztán az északiak indulója lett). Az ábrázoltat később, egy vérengzésbe torkolló szabságharcos megnyilvánulása után elitélték és felakasztották.

A John Brown dagerrotip, a Cowan aukciós cég http://www.cowanauctions.com/view_item.asp?itemid=55248 című oldaláról linkelve

A fotográfus valószínűleg Augustus Washington (1820/21 - 1875) volt. Az illető tanárként kezdte, de anyagi okoból dagerrotipistává vált és igen sikeres lett (1844-53-ig, Hartford-ban). Mint afroamerikai nem érezte túl jól magát az akkoriban rabszolgatartó amerikában (maga is egy felszabadított rabszolga fia volt). Így mikor már elég pénze volt elköltözött Libériába, ahol képviselővé választották és lapot indított.

A telefonon licitáló vevő személyét egy ideig titkolták, de aztán kiderült, hogy az egy gyűjtemény: a Nelson-Atkins Museum of Art.

-

Linkek:

Több kép az aukciós cég oldalán.
http://www.cowanauctions.com/view_item.asp?itemid=55248

John Brown a Wikipédiából, a szabad lexikonból
http://hu.wikipedia.org/wiki/John_Brown

A Durable Memento: Portraits by Augustus Washington, African American Daguerreotypist
http://www.npg.si.edu/exh/awash/awintro.htm

Nelson-Atkins Museum of Art , Photography Collection
http://www.nelson-atkins.org/art/Photography.cfm

A műfényvilágítás bevezetése előtt (kb. az 1910-es évekig) általános volt a napfényműtermek alkalmazása a fényképészetben. Itt az egyik fal  (illetve a korai időkben a tető is) üvegablak volt. Előtte többrétegű (fényzáró, fényoszlató, színes) textilelemek voltak mozgathatók a kellő fényhatás elérése érdekében illetve fényvisszaverő és árnyékolólapokat is használtak.

A napfényműterem korszak elmúlása után ezek a műtermek  fogyatkozásnak, pusztulásnak indultak. Mifelénk csak az 1980-as - 90-es években kezdődött némi érdeklődés a megmaradt  épitmények megőrzése,  rekonstruálása, kiállítássá alakítása iránt. Ma már három ilyen is üzemel: Mai Manó Ház (Budapest, VI. Nagymező utca 20., a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház-ban) 1894-ben épült, jelen állapotában 1999-ben nyílt meg; az 1905-ben épült, 1997-ben felújított Fridrich Fényirda (Szentes) és a szegedi, 1892-ben megnyított, Széchenyi tér 2/a alatti napfényműterem.

De van például még létező, egykor használt napfényműterem a budapesti Irányi és Váci utcában is, sőt fotográfus által birtokolt a Király utcában, stb.

Erdélyben két megmaradt műterem ismert, a ma is működő székelyudvarhelyi Kováts-napfényműterem,  és a pár éve még szintén működő kézdivásárhelyi 40-es udvartér 3. szám alatt található Bogdán-féle képírda.

Ezt az utóbbit  újították most fel és nyitották meg  2007. november 18.-án. A helyi sajtó azt írja:

"A képírda megmentésében a legnagyobb szerepe Ráday Mihálynak volt, akinek a közbenjárására a Magyar Kincstári Vagyoni Igazgatóság 2002-ben megvásárolta a Bogdán örökösöktől az épületet."
http://pluszportal.ro/web/index.php?option=com_content&task=view&id=604&Itemid=2

A műtermet felújítás után a helyi múzeumnak adományozták. (Meglepő manapság.)

A Magyar Televízió egyes csatornáján az "Unokáink sem fogják látni" soron következő adásában, filmriport is volt a dologról (de az mtv videotár oldalán még csak augusztusig van meg a műsor...):
 

2007. november 25. vasárnap m1 14.40
ismétlés: 2007. december 2. vasárnap m2 11.30
http://www.mtv.hu/magazin/cikk.php?id=14577&offset=1



Linkek:


111 éves a Belvárosi Napfényműterem 2003.05.21.  - 2003.06.22.
http://www.muzeumok.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=1655&ID=288

Él a Bogdán-napfényműterem Kézdivásárhelyen 2007 november 19., hétfõ
http://www.3szek.ro/modules.php?name=3szek&id=4737

http://muterem.lap.hu/

Képgyártó dinasztia Székelyudvarhelyen - A Kováts-napfényműterem száz éve 2007.03.20.  - 2007.09.30
http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=4566&ID=62

Székelyudvarhelyről most a Néprajzi Múzeumba költözött
http://video.hirado.hu/videok/kulturhaz/20070321/kulturhaz_kiallitas_070321.wmv