A FOTÓMŰVÉSZET SZÜLETÉSE
A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929)
Szépművészeti Múzeum.
2012. március 30 – 2012. július 1.

Ez a kiállítás annyira belevág a tematikámba és még ráadásul hazai is, hogy nemigen tudok nem blogolni róla. Márcsak az a kérdés mit is. Az általános ismérvek lent a linkeknél megtalálhatók és szerintem is igen jelentős esemény a honi fotótörténeti kiállítások sorában egyrészt mivel ezzel a korszakkal foglalkozik, másrészt mivel a hazai múzeumok anyagán kívül a világ számos jelentős gyűjteményéből is kölcsönöztek képeket a kiállításra.

Ami szintén újdonságnak számít, hogy parázs vita zajlik a megvalósítás kérdéseiről (az ÉS-ben) ami történeti kiállításnál legalábbis ritka. Nemigen tudnék egyértelműen valamelyik fél oldalára állni mert  sok tekintetben egyetértek a kritikus véleményével viszont ismerem a múzeumok (és különösen a fotómúzeum) sanyarú körülményeit amik sok probléma forrásául szolgálnak minden jószándék és szakemberség ellenére is.

Ami meg nem újdonság, (hogy a blog tematikájába illő dolgokra térjek) a technikatörténeti adatok tekintetében számos gond van/volt az anyagban, ez valamiért nálunk valahogy mindig így van történeti technikákat szerepeltető kiállításokon. Ami viszont újdonság, hogy sikerült némiképpen bomlasztanom a rendszert.

A rendszer az általában úgy működik, hogy mindíg már csak a hibadús végeredménnyel tud  szembesülni az ember és akkor legfeljebb szomorkodhat, mérgelődhet és szidhatja a készítőket. Most azonban még a megnyitó előtt 1-2 nappal került szinte véletlenül (na jó, a kiállítás kritikusa jóvoltából) a kezembe a katalógusszöveg és másnap elmesélhettem a facebookon fotómúzeum munkatársának, hogy milyen hibákat találtam benne (félrefordított technikameghatározások ahogy szokott) mire is Tóth Balázs Zoltán (aki már képzett erő ezügyben is, a Getty Conservation Institute jóvoltából) másnap lázas munkával kijavította az etikettek (képaláírások) legnagyobb részét. Na ilyen viszont még nem volt. Sajnos a katalógus már elkészült addigra és abban bennemaradtak a hibák.

Sok vitás kérdés adódott a képek történeti adatait illetően is, amik legnagyobb része (akár az anyagé) a külföldi kiállítók által a képekhez mellékelt adatokból adódott, de sajnos nálunk is volt pár hasonló. Úgylátszik ez globális. (Lásd a vitacikkeket a linkeknél).

Rudolf Koppitz (1884-1936) képe

Számos képből nem sikerült vintázs kópiát szerezni, ez részben jó hír innen nézve, merthogy többek között a fotóműtárgyvédelmi ismeretek terjedésének köszönhető. Egyéb műtárgyvédelmi feltételek mellett egy kevéssé tartós technika esetében mint  például az albuminpapír az évi megengedhető fényterhelés maximuma elvben 12000 lux/óra  ez úgy számolható ki, hogy a megvilágítás fényerejét luxban megszorozzák az időtartamával órában. Ha például egy kép 40 luxxal világítódik (ennél kevesebb fénynél látni se nagyon lehetne) napi 10 órán keresztül az napi 400 lux/óra vagyis a képet  összesen 30 napig lehetne kiállítani egy évben...  (Ahol mód van rá ezt az időt például úgy nyújtják meg, hogy mikor épp nincs látogató a képet teljes sötétségben tartják valamilyen technikai megoldással.) Így valószínű, hogy ilyen képeket már nem szivesen kőlcsöznek vagy/és használnak hoszabb időtartamú kiállításokra.

Forrás: Marjen Schmidt: Leuchtkästen und Großformate: Ausstellungsbetreuung von "Jeff Wall: Belichtung"   Rundbrief Fotografie Vol. 15, No. 2 / N.F. 58, Juni 2008

Alfred Stieglitz(1864-1946): Winter - Fifth Avenue heliogravűr
Camera Work XII, 1905,  21.9 x 15.3 cm

A (fentiektől függetlenül) a kiállítás mindenképpen rendkívül érdekes, feltétlenül javaslom a megnézését mindenkinek és őrülök, hogy végre nálunk is van ilyesmi.

Linkek:


A FOTÓMŰVÉSZET SZÜLETÉSE A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929)
http://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/articleview?mi_layout_id=29.30&mi_article_id=1014

Szilágyi Sándor:Vattacukor:
http://www.es.hu/szilagyi_sandor;vattacukor;2012-04-11.html


Baki Péter: A „vattacukor” receptje
http://www.es.hu/baki_peter;a_8222;vattacukor8221;_receptje;2012-04-26.html


Szilágyi Sándor: Kipukkant a lufi
http://www.es.hu/szilagyi_sandor;kipukkant_a_lufi;2012-05-02.html

Gellér Judit: A hatodik művészet
http://artportal.hu/aktualis/hirek/gell_r_judit_a_hatodik_m_v_szet

Így született meg a fotóművészet
http://nol.hu/kult/igy_szuletett_neg_a_fotomuveszet#kommentek

Festmények fotópapíron
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=540085#null

Illusztrációk helyett: a Camera Work összes száma a Photogravure.com-on
http://www.photogravure.com/collection/searchResults.php?page=1&artist=0&

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Jesszus mióta nem írtam blogot. Idő-, energiahiány, vénülés, egyebek..

Az offtopic thread: Mámegin rekord: Gursky Rhein II. című, 1999-es, 185 x 364 cm-es, Diasecben tálalt chromogenic (hagyományos színes anyagú, de persze digitális eredetiről is lehet), számozott, 6 példányos kibocsátású adag 1 számú printjét, a Christie's nov. 8.-i, New York-i aukcióján 4 338 500 $-ért vitték el. (980 501 000 Ft 226HUF/USD-vel.) Az alábbi linken a kép látható a Christie's lapján. Persze megint képzőművészeti aukción sikerült fotórekordni (mint az utóbbi idők összes fotórekordere). A legtöbbet amúgy ($43,202,500) Roy Lichtenstein festményéért adták.

http://www.christies.com/lotfinder/andreas-gursky-rhein-ii/5496716/lot...

-
Restaurátor konferencia: XXXVI. Nemzetközi Restaurátor Konferencia, Budapest
2011 november 9-11. Nemzeti Múzeum díszterme.

1 fotóvonatkozású előadás volt: Kovács Péter, (Boteh Bt. - Esztergom)
Fotókonzerválási kurzus és tanítási módszertan a firenzei Alinari Intézetnél;
Collotype-nyomda bemutatásával. Az ifju kollega beíratkozott egy kurzusra a fenti ntézménynél és elmesélte, hogy mindenkivel egyedileg a meglévő ismeretei és érdeklődési iránya figyelembevételével foglalkoznak és mindehhez rengeteg  anyagot tudnak mutatni. Na ja, 1852-ben kezdett a cég (akkor még mint fényképészet, a gyűjtemény későbbi de azért onnan datálják: www.alinari.it/materiale/alinari_DIGIMARC.pdf ).  Amúgy egy működő fénnyomó műhelyük is van , életben tartva a XIX. szd. végének legnépszerűbb fotomechanikai eljárását. Mivel üzleti alapon működnek kevésbé szenvednek a hozzávalók hiányától mint a kincstári intézmények de cserébe oplyasmire is vállalkoznak (retusálásilag pl.)  ami etikailag legalábbis vitatható, dehát az ügyfél parancsol....
Bár több fotóvonatkozású előadás nem volt, de jó pár nem destruktív hi-tech vizsgálati, kezelési eljárásról esett szó (rádásul többnyire természettudósok elővezetésében) melyek egy része már a minálunk is hozzáférhető (persze ha van keret rá). Igy például: hordozható XRF ((Végvári Zsófia, TONDO SP1 Kft), lézeres tisztítás (Márton Zsuzsanna – Kisapáti Ivett, PTE Fizikai Intézet), röntgenspektrometria különböző eszközei (Dr. Tóth Attila Lajos, MTA, MFA),  gamma sugaras károsítóirtás (Corneliu Ponta, National Institute of Physic and Nuclear Engineering és Mesterházy Dávid – Kovács András, Izotóp Kutató Intézet, Budapest), stb. mely technikák fotóműtárgyakra is alkalmazhatóak.
Volt egy előadás a korszerű LED-es világítóeszközökről itt az előadó szerint már teljesen UV és infravörös kibocsátás mentes és a normál fehér fény színösszetételét 90-valahány százalékban megközelítő termékekről számoltak be (bár kibocsátási spektrumgörbét egyet se mutattak). Az előadó elmondta viszont, hogy a nagy energia megtakarítás és egyéb gazdságossági szempontok miatt  pl. a National Portrait Gallery-ben is átálltak ezekre a fényforrásokra. (Farkas János, 3F Project).
A program: http://www.allomanyvedelem.hu/​userfiles/files/11Nemztkonf_pr​(1).pdf

A Getty-ben Dusan Stulik már az alternatív fotográfiai darabokra is kiterjesztette spektrométeres vizsgálatait erről van egy angol nyelvű írása az alternativephotography.com-on. Megérne valamit fordítani is belőle ide de most nem megy, tán később.

Alternative process photography and science meet at the Getty
Writers / Dr. Dusan Stulik and Art Kaplan at the Getty Conservation Institute
Photography / Dusan Stulik, Susie Clark

A végére egy kis csemege: régi fotográfusokat ábrázoló fényképek az http://www.antiquecameras.net/ -en.

http://www.antiquecameras.net/photographers18601900.html

Van még pár ilyen, de azt legközelebb. (Remélem.)

Linkek: (most a szövegben vannak)


A fénnyomás és egyebek elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

***
Cindy Sherman, új árrekord, már nem a Prince a legdrágább. Aukciológia.

Már a Gurskyt is lenyomták. De jön fel a Medvegyev. Árrekordológia.

Edward Steichen fotó 2.9 millió dollárért

Gursky másodikra (másodikkal) lenyomta Steichent.

Meg minden az "fotoaukció" kulcszónál, ami az oldalsávban klikkelhető

***

Stulik & Co. nálunk is.

Stulik és a barit. Vintázsbuktatás.

Hillotype, igaz is meg nem is. Stulik leleplez.

A Getty felhívása mindenkihez, Dusan Stulik és más...

150 éves a színes fényképezés, legalábbis ma 150 éve, hogy a skót fizikus, James Clerk Maxwell  1861. május 17.-én, egy Thomas Shutton nevű fotós segítségével készített additív színes képet vetített angliai előadásában. Ez az első ránk maradt színes kép.

Három színkivonati képet csináltak a szalagról a három alapszínnek megfelelő (vörös, zöld és kék) szűrőn keresztül és három vetítővel, amik előtt a megfelelő színszűrők voltak, egymásra vetítették a képeket. Máig nem értem, hogy a fenébe tudták a vörös szűrőn keresztüli részképet kiexponálni mikor a kollódium csak a zöldig volt valamennyire érzékeny...

Ezen az alapelven később is készültek képek, amíg az Autchrome-t fel nem találták nem is volt más lehetőség, de azután is alkalmazták a színkivonati negatívokat különféle okokból egész a legutóbbi időkig. Először a nemeseljárások segítségével tudtak színes papírképeket készíteni (bár ez a változat az additív Maxvell-féle módszertől annyiban különbözött, hogy a szubtraktív színkeverés elveit használta).

Ilyen módszerek voltak például az olaj- és brómolaj átnyomás, a guminyomat, a pigmentnyomat, a carbronyomat és néhány fotomechanikai nyomtatóeljárás, stb. Itt egymásra került három vagy több, az alapszíneknek megfelelő színű képréteg.

Speciális kamerákat is gyártottak e célra ahol pl. féligáteresztő tükrök segítségével egyszerre három negatív exponálódott a megfelelő színszűrők segítségével.

Később amikor már a mai analóg anyagokhoz hasonló színképzős színes felvételi anyagok megjelentek, ezek fakulékony volta miatt képüket átmentendő ezekről is színkivonati képek készültek fekete-fehér anyagokra. A filmipar is használta ezt az alapelvet konzerválási célokra vagy épp a Technicolor felvételi technika révén.

Az alapelv még mindmáig a digitális technikákban is működik, ezek is alapszínekre bontva rögzítik és jelenítik meg a képet és a lézeres, ledes levilágítók vagy a nyomtatók is ugyanígy működnek...



Linkek:

Pioneering colour photography:
http://www.bbc.co.uk/news/13411083


Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

175 éves a negatív. Vagy ilyesmi.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

100 éves az Autochrome. Vagy 104. Vagy 103.

Frissítve: 2011. szept.  23.

Ezek itt mind összefüggenek ám, csak kissé bonyolultan.

Megnyílt a jubileumi Escher megakiállítás 3 helyen is: a Miamanóban (kurátor: Albertini Béla), az Országos Széchényi Könyvtárban (kurátor: Csillag Katalin) meg a József Attila Klubban . Ami ebből archaltfotokonzerves az az, hogy a Manós kiállításon (a műtárgyjegyzék szerint) 16 db, míves, nemeseljárással (valószínűen olajnyomással) készült festőies stílusú kép is van. (Gadányi György gyűjteményéből.) Bár ezt sokáig jól eltitkolták, a mester flörtölt kissé ezzel a stílussal bohó ifjúságában.

Ez a stílus a korszak divatjamúlttá válásával aztán elég cikinek számított ahogy a frissen elavult stílusokkal lenni szokott, de pechjére a korszak utálata később hivatalosba is átcsapott és egész a legutóbbi időkig az öncélúskodó manírok szimbólumaként tartották nyilván. Ez a korszakhoz kötődő nemeseljárások  megítélésére is hatott, jóllehet legtöbbjük nemcsak festőies hatású „elkent” képek készítésére jó, sőt pl. a pigmnetnyomat az ezüstalapú előhívóanyagoknál részlet- és tónusgazdagabb és időtállóbb képek készítésére is alkalmas. Még azt is megkockáztatnám, hogy mivel egy stílus általában nem elég akadály a tehetség megnyilvánulása számára, az átkos festőies korszak jobb művészeinek nem egy produktuma (lehiggadván az ellenszenv) ma is/már ismét jelentősnek számít.

Én még láttam az 1965-ben - egy évvel halála előtt - rendezett Escher életmű kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, ami akkor a mostani Néprajzi Múzeum épületében volt a Kossuth téren. Elég hervasztóan csinálták meg, több kép csak nyomtatványokról reprózva került ki, nemeseljárás persze nem volt és teremvilágítás se nagyon. Az egyik paravánsor meg egyenesen az ablakos fal előtt volt, úgy, hogy a fény a paravánok fölött pont a látogató szemébe világított és nem lehetett látni tőle a képeket.. Ezt azért mesélem el mert akkor többed magammal alakított Daguerre fotóklubunkat épp államosítottuk úgy, hogy a Budapesti Fotóklub Daguerre Ifjusági csoportja lettünk és egy nyomdász tagunk pecsétet is csinált nekünk. Miután csoportosan megnéztük a kiállítást a kivitelezéssel kapcsolatos rosszallásunkat tinédzserkori naivitással beírtuk a vendégkönyvbe és rányomtuk (a legkevésbé sem hivatalos) pecsétünket. Na lett is botrány, de aztán valahogy elcsitult. Szóval szókimondásilag már akkor is botránykeltő alak voltam (voltunk).

Most meg épp az Escher évben akadtam fel egy televíziós anyagon, ahol egy félévszázaddal ezelőtti szemléletű, számos tárgyi tévedést és népmesei elemet tartalmazó leírás szerepelt Eschernek az 1950-es években végzett beavatkozásáról, amit két dagerrotipen, köztük a híres Petőfin végzett. Látható botrány nem kerekedett ugyan a mítoszoszlató blogbeírásomból, hacsak azt nem sorolom ide, hogy röviddel utána benyomták fölülről az utcán parkoló kocsim motorháztetejét. Ja és akkortájt csatlakoztam a Facebookhoz is, ahol az adatlapomon található fototechnikatörténeti témájú honlap- és blogcímemet valakik azonnyomban sértő tartalmúnak jelentették és e címek használatát kitiltatták a rendszerből. Most szeptemberben, mikor pedig kiegészítést írtam a blogbejegyzéshez (de nem csak azért, hogy demonstráljam, hogy nem vagyok betojós) és valahol hivatkoztak is e tárgyú írásomra, ismét az utcán parkoló autómon tapasztalhattam a különvéleményt: ezúttal jó mélyen végigkarcolták az egyik oldalát. Az autó a Petőfi Irodalmi Múzeum biztonsági kameráinak látóterében állt és megkértem őket, hogy nézzék meg a felvételeiket, hátha szembesülhetek jellemi fogyatékos rajongómmal. Sajnos azonban ha egy múzeumtól akar az ember valami használható dolgot az nem csak a műtárgyvédelem dolgában reménytelen... Na mindegy, előbb-utóbb úgyis lebuktatom valahogy. Nna ez volt itt a szociológia. Vagy szociálpszichiátria.

Volt egy közvetett reakció is és persze lényegesen tárgyszerűbb és értelmesebb: a 35. Nemzetközi Restaurátor Konferenciát 2010 november 3-5. között rendezték a Nemzeti Múzeumban ahol két fotó vonatkozású előadás is volt:

Stemlerné Balog Ilona (Magyar Nemzeti Múzeum)(Magyar Nemzeti Múzeum)
Escher Károly - a Petőfi-dagerrotípiát megelőző restaurálásai 1953-ban

Ebben a múzeum fotótárának egykori, ma nyugdíjas vezetője azzal a szakirodalomból vett állításommal polemizált, hogy a ciánkális dagerrotip tisztítási módszer műtárgykárosító. Ezért néhány ilyen módszerrel kezelt tárgy különböző időszakokban készült fényképeit mutatta be, demonstrálandó, hogy azok nagyjából változatlanok azóta is. Ez amúgy részben félreértés lehet mivel a dagerrotipek képi információt hordozó anyagában a legnagyobb veszteség közvetlenül a tisztító célú eljárás során, vagyis a pár perces cián-kálium oldatban való fürösztés alatt keletkezik (jelei: a kép kontraszttalan lesz, döglött csúcsfényekkel és az árnyékos részekből pedig eltűnnek a részletek). Járulékos következmény lehet ugyan az utólagos romlás is, ezt viszont esetleges technikájú fényképekkel nem lehet kontrollálni (kivéve ha szélsőséges mértékű a változás). Ehhez műszeres mérések, vagy legalább olyan fényképek kellenek ahol a tárggyal együtt egy etalont is lefényképeznek és annak ismert tulajdonságai segítségével „hitelesíthetik” a mellette lévő műtárgy szín-, denzitás- és kontrasztviszonyait. Az előadó ezenkívül sok értékes adatot gyűjtött ki a múzeum adattárából az ilyen restaurálásokról, amiből én is sokat profitáltam. Többek között szó esett arról, hogy melyik képe(ke)t kapta próbául Escher mielőtt a Petőfi dagerrotípiát kezelhette, illetve, hogy kb. hány képet és meddig restaurálhattak ilyen módszerekkel a múzeumban. Jó sokat, de ezeket már nem Escher, hanem Baky Győző a múzeum neves restaurátora kezelte. Adatbázisom szerint még 1974-ben is, bár arról nem maradt adat, hogy az egyes tételek restaurálása alatt mit értettek, vagyis mit csináltak velük tulajdonképpen. Ez viszont a lemez vizsgálatakor több esetben kikövetkeztethető.

A kép M. Susan Barger, S.V. Krishnaswamy, & R. Messier: THE
CLEANING OF DAGUERREOTYPES: COMPARISON OF CLEANING METHODS című 
cikkéből való.
A pásztázó elektronmikroszkóppal készített képeken egy különböző módszerekkel tisztított teszt
dagerrotip, sötét  képrésznek megfelelő mikrostruktúrája látszik. Az
a.) képen a kezeletlen, a  b.) képen a ciánkáliumos kezelés utáni,  a
c.) képen a tiokarbamidos kezelés utáni,  a  d.)  képen a mostani legjobb módszernek számító, hidrogéngáz
plazmás  kezelés utáni állapot látható.  A kezelés annál kevésbé károsító minél hasonlóbb a kezelés utáni állapot az a.) képen látható, kezelés előttihez. A léptéket  mutató vonal  5 μm  hossznak felel meg.

Az említett próbakép egy 3x2,5 cm-es repró dagerrotip volt amit 1953-ban kapott meg Escher, és ami 1847-ben Barabás  Miklós  Kossuth Lajost  ábrázoló litográfiájáról készült.

A  kísérleti darab: dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos,
Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. készített .

Számomra érdekesség, hogy mikor a Petőfi dagerrotip szerzőjéről szóló anyagot írtam akkor is szóbakerültek az ilyen képek,  sőt az egyik alább látható kísérleti darab is, de egy másik összefüggésben, mint annak sorozatnak a része ahol az 1848-as események szereplőit ábrázoló sokszorosítógrafikai alkotásokat repróztak le dagerrotip technikával. Vélhetőleg a hazafias kultusz részeként, amiről a tulajdonosok többsége anno azt hihette, hogy magát a személyt ábrázolja. Ugyanez a tévedés szerepel a már említett televíziós szövegben is, sőt pár évvel ezelőtt szakember által írt cikkben is, ami már persze nem annyira lelkesítő...

Az egyik  kísérleti darab: August Prinzhoffer Kossuth Lajost  ábrázoló litográfiájáról készített dagerrotip reprodukció.

A konferencia másik témábavágó előadása:

Ormos József (Magyar Nemzeti Múzeum)
Robert Capa master selection kiállítás sorozat műtárgykörnyezeti vizsgálatai

Ebben arról esett szó, hogy a nevezett Capa kiállítást vándorlása során (végre és valószínűleg Magyarországon először) korszerű műszerekkel kontrollált, műtárgyvédelmi szempontból kialakított feltételek között szállították és installálták és, hogy ezek a műszeres adatok a teljes kiálítássorozat végére elég érdekes forrásul szolgálhatnak következtetések levonására is.

A konferencia anyaga CD-n is megjelenik majd.




Linkek:

Az ismeretlen ismerős Escher Károly életmű-kiállítása:
http://www.maimano.hu/andrekerteszterem/20101022_escher/index.html

35. Nemzetközi Restaurátor Konferencia:
http://www.mke.hu/sites/default/files/attachment/Konferencia_program_2010.pdf

Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT:
http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=882&Itemid=926

Országos Széchényi Könyvtár:
http://www.oszk.hu/hun/aktualis/aktualis_index_hu.htm

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

Ez egy 2009-es történet, tehát már ülök rajta egy darabja mert elég mukaigényes lenne egy rendeset posztolni róla. (Lefordítani, értelmezni, satöbbi.) Az most nem fog összejönni, de azért felrakom hagy' terjedjen.

2009-ben két kongresszust is rendezett a Firenzei Művészettörténeti Intézet (A Max Planck Intézet leányvállalata) amíg ez a dokumentum összeállt.

Volt már olyan, hogy szakemberek csapata megfogalmazott valamilyen ajánlást, de hogy azt támogatólag egy szakmabéli sokaság aláírására bocsássák, na ilyenre ebben a műfajban nem emlékszem. Ettől olyan kiáltványféle lett. Azt érezném ki ebből a gesztusból (persze az Arany Jánosi "akarta a fene" esete fennforoghat), hogy mintha attól aggódnának, hogy a műtárgyvédelem szolgálatára  felfogadott  kisinas, a digitalizáció kirúgja gazdáját az eredeti műtárgyat és helyébe lép, minthogy vele dolgozni sokkal kevésbé macerás és költséges. Előbb az eredetik összes funkcióját veszi át lassan, majd azok feleslegessé válva szép óvatosan a szemétre kerülnek.

Mondjuk nálunk ez enyhén szólva se aktuális még, örülünk ha végre bedigitalizálnak egy anyagot és a károsodékony műtárgyak helyett e másolatot használják mikor szükséges és normális... Hogy mikor az? Na erre próbál felelni a dokumentum. Én most nem bírok elég kapacitással de talán valaki jótétlélek lefordítja magyarra is... Addig is itt vannak az elérhetőségek.

Linkek:

Florence Declaration – Recommendations for the Preservation of Analogue Photo Archives:
http://www.khi.fi.it/en/photothek/florencedeclaration/index.html

A szöveg angolul:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_en.pdf

A szöveg németül:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_de.pdf

A szöveg olaszul:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_it.pdf

A szöveg franciául:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_fr.pdf

Az aláírók listája :
http://www.khi.fi.it/pdf/Florence_Declaration_undersigned_Unterzeichner_firmatari.pdf:

Ha valaki csatlakozna az aláírókhoz ide kell emilt írni :
declaration@khi.fi.it

Utolsó módosítás: 2011.szep. 23.

Mámeginthiábadolgoztam. Vagy nem teljesen, de eléggé. 

Van fogalomban egy ilyen bulváros mítosz a Petőfi dagerrotípiáról, miszerint a természet erői által eltüntetett képet a csodatévő restauráló (leküzdve a bürokraták ellenállását is) elővarázsolta  (itt érzékletes leírások jönnek, ahogy a kép egyszerre csak láthatóvá válik...). 

Miután a kérdés valamelyest  tény- és szakszerűbb változatát sikerült nyilvánosságra hoznom pár éve, és egy párszor, és ezt némely más szakterületek művelői is olvasták, hivatkoznak rá, reménykedtem kissé benne, hogy talán a történet gyakorta használt változata is reálisabb lesz valamennyire és ez valaha a médiáig is eljut. Eljutott. Néhány elemét sikerült  is felfedeznem, csak épp a lényegnek véres a torka: Az általam eddig meglehetősen kedvelt és amúgy nagyszerű Magyarország története című, az MTV-n ismétlődő sorozat 28. részében sajna dagerrotípiáztak egyet, a vonatkozó részletszövegesen is megjelent az MTV lapján, (szerzőnév nélkül)... 

Idézek: 

"Escher a száz éves fotókönyvek átböngészése után alaposan megtisztította ezt a próbára kapott, másik képet, alkohollal lemosta, és 1%-os ciánkáli-fürdőbe tette, ahogyan a régi könyvek javasolták.  De csak  5  percre. Ha túl korán veszi ki a képet, akkor halvány marad, ha túl későn, akkor meg visszafeketedik. Volt tehát miért aggódni – de úgy tűnt, hogy a kísérlet sikeres, mert elkezdett előjönni az értéktelen vacakként számontartott lemezről egy kép – legnagyobb megdöbbenésére Kossuth Lajosnak egy addig ismeretlen arcképe! 

A múzeum vezetői persze örültek a talált kincsnek, de még vacilláltak, hogy a feltételezett Petőfi-ezüstlemezt is megpróbálják-e restauráltatni, - pedig tudhatták, hogy ha valóban Petőfit ábrázolja a lemez, akkor ez egy óriási felfedezés, ugyanis a költő arcát addig csak rajzokról és festményekről ismerték. Végül 1960-ban Escher megkaphatta restaurálásra a lemezt – amely az eltelt 4 évben tovább feketedett! Azonnal tisztítani kezdte a már bevált módszerrel – és több mint 100 évvel Petőfi halála után valóban láthatóvá vált az egyetlen fénykép, ami a költőről készült! "

Hol is kezdjem... Hogy az a Kossuth kép már ismert volt sokszorosítógrafikaként, csak ez a dagerrotipes reprodukciója nem eléggé. A darab a  Barabás Miklós által Kossuthról 1847-ben készített litográfia 3 x 2,5 cm-es dagerrotip reprodukciója volt. (Köszönet  Stemlerné Balogh Ilonának a korrekcióért.) 

A  kísérleti darab: dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos, Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. 3 x 2,5 cm A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Stemlerné Balog Ilona  a A 35. Nemzetközi Restaurátor Konferencián 2010 nov. 4.-én tartott előadása szerint Escher 1953-ban végezte rajta a beavatkozást. Mellette az eredeti grafika egy változata  oldalfordítottan, ahogy a dagerrotip ábrázolja.

Vagy, hogy a fürdő dolog fordítva van, ha előbb veszi ki fekete marad (rajta marad az oxid) ha később akkor meg halványabb (mert a képet is lepucolja róla, viszont szép fényes lesz). Vagy, hogy nem 1960-ban kapta meg a képet hanem 1955-ben az még hagyján. (Pár évvel későbbi, 1959-es visszaemlékezésében Escher már 57-et ír. Gondolom az 56-os év tájékát nem volt praktikus emlegetni akkortájt)

Az se annyira lényeges, legföljebb így nem annyira bombasztikus a sztori, hogy az Escher által (a Művelt Nép című, akkori ÉS féleségben: Petőfi egyetlen hiteles arcképe.  1955. október 2. 40. sz. 3. oldal) publikált, fényképes cikk képein a beavatkozás előtti állapot is látható, ahol a lemez nem teljesen fekete, csak az elrepedt védőüveg repedését leképező, sötét oxidáció csík megy át a költő arcán. (Mert a repedésen át levegő érte az ezüstréteget.) Az, hogy a lemez  még négy évet feketedett nem azért lehetett mert nem ciánkálizták le eléggé, hanem azért mert nem javították, pótolták a légmentesítő védőcsomagolását.

Escher fotója a dagerrotip a beavatkozás előtti állapotáról a Művelt Nép-béli cikkben.

Escher valószínűleg a XIX/XX századfordulón több kiadásban is megjelent, németből fordított, és több hazai közkönyvtárban is meglévő könyvből (F[ritz] Schmidt: A gyakorlati fotografozás kézikönyve) vette a receptet. (Fejér Zoltán találta meg benne az Escher által használt receptet, a 2005-ös Fotóművészetbéli cikke szerint) Jóllehet a ciános módszer az első kb. 100 évben elterjedten használt (az ezüsttárgyak restaurálásában alkalmazott technika kritikátlan átvételén alapuló) metódus volt.

Egy oxidált, egy elég jó állapotú de repedt védőüvege miatt csíkban oxidálódott és egy kémiailag restaurált dagerrotípia. Látható, hogy a restaurált képen  kevés  képnyom maradt de felülete szépen csillog, oxidmentes.
Az alsó és felső sor közötti különbség abból adódik, hogyha az ezüstalapban világos felületet tükröztetünk negatív, ha pedig sötétet pozitív képet látunk

FONTOS: Nem a fotográfiailag is nagy érdemekkel bíró, kiváló Escher Károly cikizése zajlik e beírásban, ő a korában és országában megszerezhető ismeretek birtokában, és az adott kor szemléletének megfelelően cselekedett és szándékai nemességéhez se fér kétség. Hogy az idő az óvatoskodó "bürokratákat" igazolta, az a történelem fintora, van ilyen, információáramlástól elzárt országokban különösen. Itten az utókor megátalkodottan és mindenáron hatásvadász média és egyéb hülyéi lennének jobb belátásra bírva, ha volna nekik ilyen.

Petőfi dagerrotípia az 1970-es évek végén (A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona)

Escher, mint az alábbi linkeken is olvasható olyan, ma is időszerű gondolatokat írt le akkor, hogy például a pusztulófélben lévő dagerrotípiáról készített korszerű reprodukciókkal (akkor fényképezéssel, ma digitalizálással) átmenthetjük a rajta lévő képi információkat a jövő számára.

Az Escher féle retusált és (a valóságnak megfelelő helyzetbe) oldalfordított Petőfi-kép

A valósághoz való viszony elég sajátos volt ezügyben még például szakmai területeken is: bár Escher lefényképezte a dagerrotípiát a beavatkozás előtt és közvetlenül utána is ezek, a képi információ szempontjából pótolhatatlan jelentőségű fényképek ma lappanganak valahol, vagy örökre elvesztek. A szakma csak a retusált kópiájáról készült negatívokat tartotta szükségesnek megőrizni és csak ezt publikálták évtizedeken keresztül...

Adalék:

Lehetett volna (elvben) mód a tárgy vegzálása nélkül kinyerni a rajta lévő (képi) információt:. Már az 1940-es években az Agfa úgy reklámozta infravörösre érzékenyített filmjeit képes katalógusában, hogy alkalmas régi fotók olyan reprodukálására ahol a kép károsodásai eltűntethetők. Ehhez viszonylag széles infra hullámhossztartományra érzékenyített anyag és a nemkivánt hullámhosszak kiszűrésére alkalmas színszűrők kellenek. Ilyenek már léteztek akkor csak kérdéses, hogy a korabeli körülmények között hozzáférhetőek voltak e Magyarországon (katonai célra egészen biztosan), vagy egyáltalán tudni lehetett e erről a lehetőségről.

Illusztrációként közlöm a fenti ábrán látható a Petőfi képéhez hasonló károsodással rendelkező női portrédagerrotip infravörös videokamerával és a látható fényt és némi infrát kiszűrő színszűrővel készült képét. (Az infravörös hullámhossztartomány lényegesen nagyobb a láthatónál.) Ezen a módon (mint látható) az oxidcsík  teljesen eltűnik a tárgy fényképén.

Linkek:

Magyarország története
Költőnknek nem tetszett a brutálisan őszinte fénykép, ezért eldugta! 2010. március 18. 12:21:
http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/03/18/12/Koltonknek_nem_tetszett_a_brutalisan_oszinte_fenykep_ezert.aspx

Magyarország története 28. rész: Az 1848-49-es szabadságharc:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/03/21/18/Magyarorszag_tortenete_28_resz_Az_1848_49_es_szabadsagharc.aspx

Escher Károly: A Petőfi-daguerrotípia . Függelék. Riportfényképezés  (Műszaki Könyvkiadó, 1959):
http://archfoto.atspace.com/esdag.html

Escher Károly: Petőfi igazi arca (Foto, 1956. Két korabeli hiba van benne: Rózsa Györgyöt Rózsavölgyinek, Beliczayt pedig i-vel írták):
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/escher_petofi.html

Szentmártoni Szabó Géza: “Tükör által homályosan” Petőfi dagerrotip arcképe:
http://archfoto.atspace.com/Carolipet1.html

Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapitására dagerrotip lemezek adatainak számitógépes értékelése segitségével (Flesch Bálint):
http://archfoto.atspace.com/petdagel.html

Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT:
http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=882&Itemid=926

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html


Régebbi bejegyzések a témában:


Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Újabb bejegyzés a témában:


Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

Petőfi dagerrotípia, és a valósághoz való viszony. Tényleg: mindenmaradtarégiben..

(A bejegyzés eredeti dátuma márc. 22. csak azért változtattam meg, hogy legfelül legyen a blogban, mert fontosnak tartom.)

Frissítve: 2009. 09. 21.

A CoOl feltámadt és  mostantól a  http://cool.conservation-us.org címen újra elérhető. A Conservation Dist List  is újraindul. De már nem a Stanford szájtján hanem az AIC-én (American Institute for Conservation:  http://www.conservation-us.org), Walter Henry, John Burke és mások átkinlódták az AIC Linuxos szerverére.

Új címe lett az Albuminpapír lapnak is: http://albumen.conservation-us.org/ és a Photographic Materials Group (PMG) -nak:  http://206.180.235.133/sg/pmg/.

Ja, és egy csomó lapnak ami eddig a Stanfordon volt, amennyire tudtam átírtam őket a honlapom linkek oldalán is.

Régebbi bejegyzések a témában:

Válság ide is: megszűnik a CoOL

A stáb Nemzeti Múzeum fotótárában, augusztus 3.-án.

Sor Zita a Magyar Nemzeti Múzeumban, Tóth Balázs Zoltán pedig a Magyar Fotográfiai Múzeumban dolgozik, így ebben a két gyűjteményben lesz megbeszélés közös tervekről a jövő héten.



Régebbi bejegyzések a témában:

Stulik és a barit. Vintázsbuktatás.

Tanfolyam Közép-, Kelet- és Dél-Európaiaknak. A Getty Szlovákiában.

Hillotype, igaz is meg nem is. Stulik leleplez.

A Getty felhívása mindenkihez, Dusan Stulik és más...

A Getty Conservation Institute csapata (Dusan Stulik, Art Kaplan a Getty kutatói és Tram Vo fotókonzervátor) új módszert dolgoz ki a zselatin-bromid fotópapírok gyártmányának és korának beazonosítására.

Eddig helyes és költséges játékszereikkel a nem destruktív röntgen fluoreszcencens spektrometria és a Fourier-transzformációs infravörös spektrometria analízis használatával a fotókonzerválás és múzeológia tudományát szolgálták. Megállapították a különféle eljárásokkal készült fényképek vegyi összetételét s az így összegyűlt adatok segítségével végre egzakt módszerekkel lehetett megállapítani egy képről, hogy melyik módszer melyik változatával készült.

Mostantól a műtárgypiacot is szolgálják.

Mióta a híres fotográfusok vintázs kópiáinak ára, és a kereslet velük kapcsolatosan az egekbe szökött, kereskedelmileg is fontos kérdés lett, hogy melyik kópia a vintázs és melyik csak reprint. Vagy mondjuk melyik hamisítvány mert pl. nem is a szerző életében készült fotóanyagon van és ráhamisítottak valamilyen a szerzői kópiát bizonyító aláírást, pecsétet stb.

A zselatin ezüstbromid barit/fiber előhívó papírra (polgári nevén nagyítópapír) készült képeknél, egy, akár több évtizeddel később készült kópiát is nehéz vizuális eszközökkel megkülönböztetni egy korábbitól. Ráadásul  több mint 100 éve (mindmáig) gyártanak hasonló anyagokat.

A módszer a baritrétegben található bárium és stroncium arányának meghatározásán alapul. A csapat feltételezése szerint ez minden gyártmánynál, szériánál más és más. Most ismert eredetű kópiák vizsgálatával gyűjtenek adatokat amelyek alapján majd az ismeretlen eredetűeket vélik azonosíthatni.

Ennek keretében például Henri Cartier-Bresson kellően datált képeit analizálták Párizsban a Henri Cartier-Bresson Foundation és az Atelier de Restauration et de Conservation des Photographies de Ville de Paris segitségével. (Ahol Anne Cartier-Bresson, a fotográfus lánya a főnök.)

Ha már ott voltak, dolgoztak egy kicsit a dolgon az Institut national du patrimoine fotókonzervátor tanulóival, a Musée d’Art Moderne, a Bibliothéque nationale de France, a Musée Carnavalet és a Maison Européenne de la Photographie munkatársaival is...

Munkacsi's Lost Archive (kiállítás)
J a n u a r y   1 6   –   M a y   3,   2 0 0 9
International Center of Photography
1133 Avenue of the Americas at 43rd Street, New York, NY 10036 USA  
http://www.icp.org/
Az Extremely Hungary című fesztivál keretében: http://www.extremelyhungary.org



A fenti címen nyílt kiállítás az International Center of Photography-nál  (New York) Munkácsi Márton ([Martin Munkacsi] Kolozsvár, 1896. május 18. – New York, 1963. július 14.) megtalált üvegnegatívjainak felhasználásával.

A hivatalos szöveg diplomatikusan fogalmaz, miszerint 1963-ban tünt el és 2007-ben került elő az anyag és az ICP megvette Munkácsi lánya, Joan Munkacsi közreműködésével. Ahogy én ismerem a történetet, a meglehetős szegénységben elhunyt fotográfus archívuma egy bérelt raktárban volt, amit a család nem tudott tovább fizetni, és ezért a tulaj a raktárt kiüríttette. A tartalmát kidobta, vagy -- helyi szokás szerint -- elárvereztette.  Az anyag, vagy egy része 2007 áprilisában feltűnt az Ebay Internetes árverési portálon (ld.:  akkori bejegyzésem: Munkácsi Márton az Ebay-en) A család jogi lépéseket indított az eladó ellen, mivel az nem volt jogos birtokosa az anyagnak és a tételt vissza is vonták. Most, egy évvel később vette meg az ICP, vélhetőleg ezt a dózist.

A negatívokat, amik a szerző saját kezű feliratait tartalmazó fotóanyagdobozokban voltak, most a gyűjteményben szkennelik, feldolgozzák és átcsomagolják, hogy a kutatók és a közönség számára hozzáférhetővé tegyék.

Linkek:

Életrajza az Artportalon:
http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/munkacsi_marton

Munkacsi's Lost Archive, JANUARY 16–MAY 3, 2009 az ICP oldalán:
http://www.icp.org/museum/exhibitions/munkacsis-lost-archive

International Center of Photography:
http://www.icp.org/

Utolsó modosítás/last modification: 2010.11.28.

Megjelent a Rundbrief Fotografie 2008/2 száma.

Marjen Schmidt ír benne, Jeff Wall, kanadai művész, a berlini Guggenheim múzeumban, novemberben rendezendő kiállításának konzerválási kérdéseiről. A kiállításon a mai anyag melett a régebbi ezüst-zselatin papíron lévő fényképek is kiállításra kerülnek, valmint nagyformátumú fekete-fehér diapozitívek átvilágítódobozra installálva. A szerző részletesen kitér az öszes kiállításrendezési problémára, konzerválási szempontból, úgymint a csomagolás, amiben a műtárgyak érkeznek, a kicsomagolás művelete, a tárgyak mozgatása, installálása, és ennek helyi szabályai, a klíma, a világítás, a műtárgyak technikája, anyaga, stb.

Érdekes a cikkben idézett, a jelenkori európai szakmai álláspontot tükröző táblázat, a különféle technikájú fotók megvilágításánál alkalmazható maximális fénymennyiségről:

Ez az érték úgy jön ki, hogy a megvilágítás fényerejét (luxban) megszorozzuk annak időtartamával (órában). Ez az a fénymennyiség, amennyit a kép egy éves időtartam alatt, nagyobb károsodás nélkül képes lehet elviselni. Ez viszont függ az egyéb károsító tényezők egyidejü hatásának mértékétől is pl.:a fényforrás fényének spektrális eloszlása, annak UV és infravörös tartományba eső részének intenzitása, hőmérséklet, relatív nedvességtartalom, oxidatív anyagok a légtérben vagy/és a műtárggyal érintkezésben, stb. Több, egymással kölcsönhatásban lévő károsító tényező egyidejű hatása elérheti a károsító kémiai, fizikai effektus ún. aktivációs energiaszintjét és beindíthatja azt.

A lapszámban van még cikk a Müncheni Deutsche múzeumról, ami egy óriási technikatörténeti gyűjtemény és jelentős fototechnikatörténeti anyaggal is bír. A Carl Zeiss Jena történeti gyűjteményéről, a winterthur-i fotómúzeum gyűjteményéről, a vintázs fogalmáról a digitális fényképezés korában és más gyűjteményelméleti kérdésekről és még sokminden másról is.

Linkek:

Korábbi beírás a lapról:
Körlevél a Fotográfiáról, Rundbrief Fotografie. A periodika

Az előző szám tartalmából
http://www.rundbrief-fotografie.de/nf57.htm

Frissítve: július 13.

Az utolsó napon végül beestem a kiállításra, gyakorlatilag az összes alább felsorolt technika szerepelt, méghozzá elég jó minőségben - kitettek magukért a kortárs re-printerek. (Peter Bernardy - Cemtennial Inc. - többféle technika, Peter De Lory - pigmentek + két fő asszisztencia) Szerencsére kirakták az eredeti angol nyelvű magyarázó feliratokat is. Némelyiket magyarra fordítva is, némelyiket nem. Azt amin a printkészítők nevei voltak például nem. Azt, amin a felhasznált pozitívtechnikákat ismertetik viszont igen.

De hogy! Rég olvastam ennyire hülye fordítást. (Pl. a Toned silver printet - ezüstszinezett képnek ferdítették, ami pedig színezett [zselatin] ezüstkép, például barnított; az orotone - náluk aranyszínezett kép [leírása alább - az aranyszínezés egy kémiai színezés bevett neve, megnézhető a kislexikonban, az orotone viszont aranyszínűre festett hátterű kép]; a photogravure-t sikerrel fordították ugyan heliogravűrre de aztán zárójelbe rakták és utánaírták "magyarul", hogy fénnyomás [az egy egészen más eljárás], stb. De az egész tele volt ilyenekkel) .

A technikameghatározást (ami itt különösen ildomos lett volna szaxerüségileg, ha már a kiállítást készítők ennyit küzdöttek a képek autentikus megjelenítésével) meg jól lehagyták a képaláírásokról.

Miha az 1970-es években... Színvonal az nagyon.

De legalább kérdeznének.

Megint egy témábavágó. Edward Sheriff Curtis (1868 - 1952) az észak-amerikai indiánokról készült fotóiból lesz kiállítás a Millenárison.

A témábavágás az attól van, hogy Curtis képei, aki kb 40000 etnográfiai fotót készített a XX század elején az indiánokról, a kiállítási meghívó szerint, az eredeti technikával készült, autentikus reprintek formájában kerülnek itt falra. Ez egyszerre eljárásügyi és műtárgyvédelmi érdekesség (a kényes eredetik helyett, velük azonos technikával készült képeket vándoroltatnak) .

(Frissítve 2008. 09. 29.)

Robert Capa (Friedmann Endre, Budapest, 1913. október 22. – Thai-Binh [Vietnam],, 1954. május 25.) a spanyol polgárháborúban készült, többezer, elveszettnek hitt negatívja került az International Center of Photography-hoz, New-York-ba. (Az intézményt Cornell Capa [Friedmann Kornél, Budapest, 1918. április 14. – Manhattan 2008 május 23.], Robert Capa öccse alapította). Az anyagban még két fotográfus képei is megtalálhatók: Gerda Taro-é (Gerta Pohorylle, 1910. augusztus 1., Stutgart – 1937. június 27., Brunete, Capa barátnője) és David Seymour-é (David Szymin, 1911. November 20., Varsó – 1956. November 10., Szuez, vele alakította Capa a Magnum ügynökséget). Mindhárman művésznéven dolgoztak (az idézett cikk Warholhoz hasonlítja a dolgot) és mindhárman harctéren haltak meg. Capa aknára lépett Vietnamban, Seymourt lelőtték a Szuezi válság csataterén, Taro Spanyolországban halt meg balesetben – eltaposta egy tank. Az még kérdéses melyik kép kié.

A filmek 1939 és 41 között Weisz Imrénél, Capa barátjánál és laboránsánál voltak Párizsban (Capa ekkor már New-York-ban tatózkodott). Weisz Marseille-be utazott ahol letartóztatták és egy algériai táborba deportálták. A filmek viszont Francisco Aguilar Gonzalez mexikói tábornoknál landoltak (aki diplomata volt Marseille-ben az 1930-as években) és Mexikóba kerültek. A tábornok 1967-ben meghalt. Valószínűleg nem tudta kitől származnak a fotók, mindenesetre nem kereste sem Capát sem Weiszt, aki végül Mexikóba házasodott és ott élt haláláig.

Egy kontakt a most előkerült negatívokról. Capa és Taro képei. A spanyol polgárháború Rio Segre-i csatájánál készültek.

A kép a http://www.nytimes.com/slideshow/2008/01/27/arts/20080127_KENN_SLIDESHOW_2.html oldalról linkelve.

Csak a 90-es években jött rá egy Mexiko City-béli filmkészítő (neve nem szerepel a forrásokban) a képek eredetére, miután birtokába kerültek a negatívok (amiket a nagynénje örökölt, apjától, a tábornoktól), és levelet írt a New-Yorki városi egyetem egyik professzorának. Innen azonban még több minden történt, amíg a képek a mostani helyükre kerülhettek. A mexikói tulajdonos ugyanis aggódott, hogyha amerikába viszik a képeket az felzúdulást válthat ki Mexikóban, mivel ez az anyag kapcsolódik hazája fontos történelmi szerepéhez a spanyol polgárháborút illetően. (Mexikó a köztársaságiakat támogatta, a tábornok is segítette a menekülőket.) A bonyolult história részletesebben le vagyon írva a New York Times január 27.-i cikkében, mely e beírás egyik forrása is (ld.: lent, a Linkeknél).

Előzetes értékelés szerint több mint 3000 publikálatlan kép van az anyagban.

-

Link

Valódi A milicista halála 2008-09-29
http://www.echotv.hu/?akt_menu=7&newsid=82056

Linkek:

The Capa Cache By RANDY KENNEDY, Published: January 27, 2008, The New York Times (Több illusztrációval)
http://www.nytimes.com/2008/01/27/arts/design/27kenn.html?

New home for images by famed war photographer Mon Jan 28, 2008 6:41pm EST, Reuters (Több illusztrációval)
http://www.reuters.com/article/domesticNews/idUSB6390820080128

Robert Capa's Lost Negatives. An Update. by Ron Steinman March 2008
http://digitaljournalist.org/issue0803/robert-capa-s-lost-negatives-an-update.html

Robert Capa az Artportalon
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/capa_robert

Cornell Capa az Artportalon
http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/capa_cornell

David Seymour - Wikipedia, the free encyclopedia (angolul)
http://en.wikipedia.org/wiki/David_Seymour

Gerda Taro - Wikipedia, the free encyclopedia (angolul)
http://en.wikipedia.org/wiki/Gerda_Taro

Gerda Taro kiállítása az International Center Of Photography-ban.
http://www.icp.org/site/c.dnJGKJNsFqG/b.2876511/k.1E74/Gerda_Taro.htm

Kurzust hirdet a Getty Conservation Institute Közép-, Kelet- és  Dél-Európai fotókonzervátoroknak és fotógyűjteményi munkatársaknak. Az első adag  2008 július 21. és augusztus 15. között kerül sorra Szlovákiában, a pozsonyi Képző- és Iparművészeti Akadémia és a túrócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtár rendezésében.

Intézmények hivatalosan bejelentkező munkatársainak részvétele ingyenes.

Bővebben a Getty lapján. és a "Fundamentals of the Conservation of Photographs" lapon, stb.

Érdeklődni a:

photoconscourse@getty.edu   emilcímen lehet.

Az illetékes:

Sean Charette
Project Specialist, Education
Getty Conservation Institute
Direct line: (310) 440-6130
Fax: (310) 440-7713
Email: scharette@gettyedu

 Megjelent a Rundbrief Fotografie 2007/3 száma (persze már az idei előző kettőről se írtam semmit, meg az is megérne egy beírást, hogy mi ez a lap -- lásd még: a "haleszidőmmajd" duma. Addig is: ez a --tudomásom szerint-- egyetlen európai periodika ami azzal a témával is foglalkozik, mint amivel a blogom meg a weblapom is.)

Itt van a mostani szám tartalma (németül, mert főleg az a lap nyelve):

http://www.rundbrief-fotografie.de/nf55.htm

Ezek a témábavágó cikkek:

Von Fakes, Reprints, Repros und Neueditionen ... (Klaus Pollmeier)

Klaus Pollmeier az egyik specialitásáról, a histórikus negatívokról készítendő, mai reprintek kérdéséről ír a szerkesztőségi (vezér?) cikkben.

Entwicklung einer Konsolidierungstechnik für Silbergelatineabzüge: Die Konservierung eines wasser- und schimmelgeschädigten Fotografiebestandes der Gedenkstätte Buchenwald / Development of a Consolidation Technique for Silver Gelatin Photographs: The Conservation of Water and Mould Damaged Photographs at the Buchenwald Memorial. (Ina Jochumsen, Regina Schneller, Andrea Pataki, Gerhard Banik, Jiuan-Jiuan Chen)

A víz által károsított, zselatin-ezüst kópiák konzerváló kezeléséről szól az írás. A szerzők aerosolos módszerekkel stabilizálják a rothadó zselatin által leépülő képréteget. Az aerosol zselatinoldatot (1%), methyl cellulózt (0.5%) és funorit tartalmaz. A képeket előzőleg vízteleníteni kell, erre 30%-os etanolt és GORE-TEX ® szendvicset alkalmaznak. Az így konszolidált fotókat papír tartókban tárolják.

Akkor még az előző számrol is egy rövidet. Tartalom:

http://www.rundbrief-fotografie.de/nf54.htm

Az idetartozó írás:

Die Beständigkeit digitaler Druckmedien: Materialien, Testverfahren, Schadensquellen, Lagerung /The Stability of Digital Print Media: Materials, Testing Procedures, Sources of Deterioration, Storage (Rita Hofmann)

Rita Hoffmann, az Ilford kutatólabor munkatársa, a (festéksugaras, festék szublimációs és elektrofotográfiai) nyomtatókkal  előállított fotók tartósságával kapcsolatos kutatási eredményekről ír benne. Nevezetesen a színezékek és a papír szerepéről a nyomat öregedésében. Érdekes adalék a Wilhelm és kópiafakulás.2007. május 7. című bejegyzésben ismertetett cikkekhez.

Na ezen a beíráson még dolgozni kell...

12 db   vintázst találtak tőle az Egyetemi Könyvtárban,  elfekvő képzőművészeti anyagok feldolgozása során. 10 nagyformátumú sópapír, 1856-ból, a királynő frissen átépített balmorali (Skócia) kastélyáról valamint élet- és tájképek annak környékéről, és két albuminpapíron lévő kisebb formátumú kép amiket 1858-ban készített egy 1859-ben, a Royal Photographic Society által rendezett kiállításához. Utóbbi sorozat műteremben, készült jelmezes szereplőkkel, diszletekkel, kellékekkel és muszlim idilleket ábrázol a kor orientális divatjának megfelelően. Hála annak, hogy a képek évtizedeket (évszázadot) töltöttek sötétben, metszetek között igen jó állapotban vannak.

Roger Fenton önarcképe 1852 februárjából. Albuminpapír. 12.2 x 9 cm
A Gilman Paper Company tulajdona, New York
A National Gallery of Art oldaláról linkelve

 -

Bár a szerző 43 éves korában (ha jól emléxem a dátumra) abbahagyta a fényképezést és minden képét, eszközét eladta, így igen sok képe maradt meg és nem tisztázott, hogy a vevő, hogyan, milyen mértékben forgalmazta tovább azokat, azért ez izgalmas lelet. Különösen, hogy ilyen jó állapotú és (vélhetőleg sajátkezű) ceruza-aláírásos képek is vannak közte. Mindazonáltal sok gyűjteményben vannak képei, a legtöbb National Media Museum-ban (Bradford, Anglia) található, ahova a Royal Photographic Society gyűjteménye (aminek Fenton alapító tagja volt és ma Fenton-háznak hívják a székhelyüket Bath-ban) került, mikor pénztelenség miatt átadni kényszerültek nemrégiben.

Nubian Woman carrying water, 1858. az egyik itteni kép egy másik kópiája
a kép az SSPL másolatárus oldaláról linkelve

Linkek:

Ismét Múzeumok Éjszakája az ELTE Egyetemi Könyvtárban. 2007. június 23-án, délután 4 órától éjjel 2 óráig
# Premier előtt - Roger Fenton fotói - Helyszín: I. emelet, díszterem - Időpont: 22:00, 24:00
Szenzációs fotótörténeti felfedezés az Egyetemi Könyvtárban.
http://www.konyvtar.elte.hu/hirek/rendezvenyek/index.html

Szenzációs fotótörténeti lelet az ELTE Egyetemi Könyvtárában
http://index.hu/kultur/klassz/fentonlelet/
 

Fenton a Wikipédiában angolul
http://en.wikipedia.org/wiki/Roger_Fenton

Fenton linkgyűjtemény
Roger Fenton  a luminous-lint-en angolul

 -

Conservation of photographic negatives címmel  az FHTW Berlin (University of Applied Sciences, Course for Preservation and Conservation/ Audiovisual and Photographic Heritage) és a Nederlands fotomuseum, Rotterdam  közös produlciójában a:   http://www.photographicnegatives.net/     URL-on.

A wiki  olyan rendszer ami (többek között) lehetővé teszi, hogy az oldalt bárki szerkesztheti (lásd Wikipédia) . Így ingyen lehet információkat adni és kapni is. Ezen a lapon még csak kevés adat van, úgyhogy ráfér némi szerkesztés. Hogy mire lehet menni a jónép interaktívitásával ezügyben manapság arról ugyan vannak személyes tapasztalataim, de remélhetőleg az övék bíztatóbbak lesznek. Akárhogy is, az ötlet jó, hameg azt is nézzük, hogy intézményektől származik és mégse zártkörű, pozicióféltő hatalmaskodásról szól, hát kellemesen meglepő is...

(Jójó tudom, hogy szoktuk: Valami jófelé presszionáló példát keresve az ember hajlamos kissé kiszínezni a lelt pozitívumokat miha naiv és hülyénjóhiszemű volna. Aszt ha közelebb megy többnyire kiderül, addig jó, amig nem ismeri a részleteket. De akkor is.)

A lap nyelve angol és német eddig, de gondolom a többi nyelvi verzió lehetséges.

Angela és Ian Moor, a legismertebb angliai fotókonzervátor pár rendszeresen tart továbbképzéseket gyakorlók számára, a The Centre for Photographic Conservation-ban. Íme a soronkövetkező:

A honlapjukon rendszeresen hirdetnek kurzusokat, címe:

http://www.cpc.moor.dial.pipex.com