Megint csak késésben vagyok, de ez már ilyen.

Volt egy nemzetközi konferencia dagerrotip ügyben a Nemzeti Múzeumban 2011. február 25-26.-án. A téma az európai dagerrotip adatbázis volt amit a Nederlands Fotomuseum (Rotterdam) főkonzervátora Herman Maes hajt évek óta és ennek jegyében már létrehozták a www.daguerreobase.org honlapot ahol több múzeum dagerrotípiái szerepelnek elég részletes adatolással és képekkel. A projektre pályázaton szeretnének pénzt nyerni az EU-tól ami már egyszer nem sikerült nekik. Mikor az első ilyen próbálkozásukról hallottam elég lelkes lettem mivel 1989-óta hajtogatom egy magyar változat szükségességét és csináltam is egy kb. 90 darabos technikai adatbázist különféle hazai gyűjteményekben szereplő dagokról. Mondjuk közelről nézve a jelenlegi változat nem annyira lelkesítő. Egyrészt az EU-s pénzből nem az egyes országok dagerrotípiáinak adatfeldolgozásával járó költségeket fedeznék (abból indulnak ki, hogy arra már úgyis van nekik, de ez itt a Lajtától keletre nem így van, meg másutt se biztosan, különösen a 2008-as gazdasági válság óta), hanem csak a már meglévő adatok és képek bedolgozását az Europeanán felálló rendszerbe. Ráadásul a felvehető szempontokat abban a rendszerben erősen redukálni kéne, így tudományosan majdnem semmi haszna se lenne a dolognak. Ez jó nagy marhaság de nem a projekt tervezői miatt van így, hanem az EU csak ilyesmiket hajlandó támogatni (ha egyáltalán). Kisebb gond, hogy az európai hozzáadott érték követelménye miatt kérdéses hogy a gyűjteményekben tanyázó számos amerikai dagerrotípia  bekerülhetne e a rendszerbe.

klikk a képre

Ami érdekesebb volt, hogy több ország (osztrák, belga, holland, dán, luxemburgi, olasz és norvég) konzervátorai és muzeológusai is részt vettek az eseményen gyűjteményeiket bemutató előadásokkal. Többek között kiderült, hogy miközben Magyarországon összesen egy magyarországi dagerrotip tájkép van közgyűjteményben (az is erősen oxidált) addig az Albertina gyűjteményében számos jó állapotú ilyen témájú darab található...  Az egyik magyar előadást a dagerrotipek konzerválásának magyarországi történetéről  felraktam a honlapra. Az eseményről  Ormos József  fotói a Picasan láthatóak.

Más:

Két dagerrotip ügye is vitákat váltott ki a szakmában mostanság. Wladyslaw Zuchowski, egy Gdańsk-i fotográfus és galériás decemberben, Skóciában egy magántulajdonostól vett egy dagerrotipet ami az üvege alatt lévő felirat szerint Chopin-t ábrázolja. A képen egy fekvő, vélhetőleg halott férfi arcát látni. Szerepel rajta Louis Auguste Bisson fotográfus neve aki egy másik dagerrotipet készített Chopin-ról (már van két ismert kép, ez lenne a harmadik) A szakértők kételkednek a képpel kapcsolatosan, Alicja Knast, a varsói Frederic Chopin múzeum kurátora szerint nincs adat róla, hogy ilyen kép készült volna róla a halálos ágyán pedig elég részletes leírások maradtak az akkor történtekről, úgyhogy egy dagerrotip készítése, ami elég vacakolós volt feltűnhetett volna. Malgorzata Grabczewska, a párizsi Polish Library fotószakértője szerint Bisson sose írta rá a nevét vagy a dátumot az általa készített fotókra, úgyhogy ha ilyen pecsét van a dagon az vélhetőleg hamis.

Az állítólagos Chopin dagerrotip az Artdaily oldalán.
A http://www.artdaily.org/index.asp?int_sec=2&int_new=45628 címről linkelve

A másikat az Ebayon vették amiben szintén egy (ráadásul géppel írt) cetli van az üveg alatt miszerint a kép C. L. Dodgson-t ábrázolná Christ Church-ben 1858-ban (aki amúgy Lewis Carroll, írói álnevén és ezenkívül matematikus, fotográfus, stb.). A tokon szerepel, hogy  Claudet, Adelaide Gallery-jében készült a kép ami 1841 és 1847 között működött úgyhogy 1858-ban nem készülhetett, ráadásul akkor már nemigen dagerrotipizáltak Angliában. Az már csak hab a tortán, hogy nem is hasonlít. Mindenesetre így sikerült a Claudet dagok átlagosan 300 GBP-s ára helyett 3300 GBP-ért eladni tavaly május 13.-án.

Az állítólagos Dogson dag.
A kép az http://britishphotohistory.ning.com/profiles/blogs/ebay-and-c-l-dodgson-a- oldalról linkelve.

Érdekes, hogy az embereket mennyire el tudja varázsolni egy-két felirat anélkül, hogy tudnák mennyire hiteles. (Mondjuk ha vesszük, hogy a korai magyar fototörténetről szóló szakirodalmunk egy része, amúgy hozzánemértő korabeli újságírók szövegeire épül számos kérdésben, hát mi se jártunk jobban.)

---------

Linkek:

Dagerrotípiákról tanácskoztak a Nemzeti Múzeumban
http://www.hnm.hu/hu/progr/EventCalendar.php?y=2011&m=3&d=2

Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26. Ormos József fotói a Picasan:
https://picasaweb.google.com/lh/sredir?uname=....

Short History of the Daguerreotype Conservation in Hungary
Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26.
http://archfoto.atspace.com/dagtoren.html

A magyarországi dagerrotip konzerválás rövid története
Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26.
http://archfoto.atspace.com/dagtor.html.

Daguerreobase.org Nederlands Fotomuseum, Rotterdam:
http://www.daguerreobase.org

Experts Debate on Authenticity of Probable Third Known Photograph of Chopin:
http://www.artdaily.org/index.asp?int_sec=2&int_new=45628

Chopin 1846 daguerreotype.JPG Wikipédia (az egyik a már ismert 2 közül):
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Chopin_1846_daguerreotype.JPG

Attribution and a daguerreotype labelled C L Dodgson [Lewis Carroll]:
http://britishphotohistory.ning.com/profiles/blogs/ebay-and-c-l-dodgson-a

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Néhány régebbi bejegyzés a dagerrotípia témában:

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

Frissítve: 2011. szept.  23.

Ezek itt mind összefüggenek ám, csak kissé bonyolultan.

Megnyílt a jubileumi Escher megakiállítás 3 helyen is: a Miamanóban (kurátor: Albertini Béla), az Országos Széchényi Könyvtárban (kurátor: Csillag Katalin) meg a József Attila Klubban . Ami ebből archaltfotokonzerves az az, hogy a Manós kiállításon (a műtárgyjegyzék szerint) 16 db, míves, nemeseljárással (valószínűen olajnyomással) készült festőies stílusú kép is van. (Gadányi György gyűjteményéből.) Bár ezt sokáig jól eltitkolták, a mester flörtölt kissé ezzel a stílussal bohó ifjúságában.

Ez a stílus a korszak divatjamúlttá válásával aztán elég cikinek számított ahogy a frissen elavult stílusokkal lenni szokott, de pechjére a korszak utálata később hivatalosba is átcsapott és egész a legutóbbi időkig az öncélúskodó manírok szimbólumaként tartották nyilván. Ez a korszakhoz kötődő nemeseljárások  megítélésére is hatott, jóllehet legtöbbjük nemcsak festőies hatású „elkent” képek készítésére jó, sőt pl. a pigmnetnyomat az ezüstalapú előhívóanyagoknál részlet- és tónusgazdagabb és időtállóbb képek készítésére is alkalmas. Még azt is megkockáztatnám, hogy mivel egy stílus általában nem elég akadály a tehetség megnyilvánulása számára, az átkos festőies korszak jobb művészeinek nem egy produktuma (lehiggadván az ellenszenv) ma is/már ismét jelentősnek számít.

Én még láttam az 1965-ben - egy évvel halála előtt - rendezett Escher életmű kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, ami akkor a mostani Néprajzi Múzeum épületében volt a Kossuth téren. Elég hervasztóan csinálták meg, több kép csak nyomtatványokról reprózva került ki, nemeseljárás persze nem volt és teremvilágítás se nagyon. Az egyik paravánsor meg egyenesen az ablakos fal előtt volt, úgy, hogy a fény a paravánok fölött pont a látogató szemébe világított és nem lehetett látni tőle a képeket.. Ezt azért mesélem el mert akkor többed magammal alakított Daguerre fotóklubunkat épp államosítottuk úgy, hogy a Budapesti Fotóklub Daguerre Ifjusági csoportja lettünk és egy nyomdász tagunk pecsétet is csinált nekünk. Miután csoportosan megnéztük a kiállítást a kivitelezéssel kapcsolatos rosszallásunkat tinédzserkori naivitással beírtuk a vendégkönyvbe és rányomtuk (a legkevésbé sem hivatalos) pecsétünket. Na lett is botrány, de aztán valahogy elcsitult. Szóval szókimondásilag már akkor is botránykeltő alak voltam (voltunk).

Most meg épp az Escher évben akadtam fel egy televíziós anyagon, ahol egy félévszázaddal ezelőtti szemléletű, számos tárgyi tévedést és népmesei elemet tartalmazó leírás szerepelt Eschernek az 1950-es években végzett beavatkozásáról, amit két dagerrotipen, köztük a híres Petőfin végzett. Látható botrány nem kerekedett ugyan a mítoszoszlató blogbeírásomból, hacsak azt nem sorolom ide, hogy röviddel utána benyomták fölülről az utcán parkoló kocsim motorháztetejét. Ja és akkortájt csatlakoztam a Facebookhoz is, ahol az adatlapomon található fototechnikatörténeti témájú honlap- és blogcímemet valakik azonnyomban sértő tartalmúnak jelentették és e címek használatát kitiltatták a rendszerből. Most szeptemberben, mikor pedig kiegészítést írtam a blogbejegyzéshez (de nem csak azért, hogy demonstráljam, hogy nem vagyok betojós) és valahol hivatkoztak is e tárgyú írásomra, ismét az utcán parkoló autómon tapasztalhattam a különvéleményt: ezúttal jó mélyen végigkarcolták az egyik oldalát. Az autó a Petőfi Irodalmi Múzeum biztonsági kameráinak látóterében állt és megkértem őket, hogy nézzék meg a felvételeiket, hátha szembesülhetek jellemi fogyatékos rajongómmal. Sajnos azonban ha egy múzeumtól akar az ember valami használható dolgot az nem csak a műtárgyvédelem dolgában reménytelen... Na mindegy, előbb-utóbb úgyis lebuktatom valahogy. Nna ez volt itt a szociológia. Vagy szociálpszichiátria.

Volt egy közvetett reakció is és persze lényegesen tárgyszerűbb és értelmesebb: a 35. Nemzetközi Restaurátor Konferenciát 2010 november 3-5. között rendezték a Nemzeti Múzeumban ahol két fotó vonatkozású előadás is volt:

Stemlerné Balog Ilona (Magyar Nemzeti Múzeum)(Magyar Nemzeti Múzeum)
Escher Károly - a Petőfi-dagerrotípiát megelőző restaurálásai 1953-ban

Ebben a múzeum fotótárának egykori, ma nyugdíjas vezetője azzal a szakirodalomból vett állításommal polemizált, hogy a ciánkális dagerrotip tisztítási módszer műtárgykárosító. Ezért néhány ilyen módszerrel kezelt tárgy különböző időszakokban készült fényképeit mutatta be, demonstrálandó, hogy azok nagyjából változatlanok azóta is. Ez amúgy részben félreértés lehet mivel a dagerrotipek képi információt hordozó anyagában a legnagyobb veszteség közvetlenül a tisztító célú eljárás során, vagyis a pár perces cián-kálium oldatban való fürösztés alatt keletkezik (jelei: a kép kontraszttalan lesz, döglött csúcsfényekkel és az árnyékos részekből pedig eltűnnek a részletek). Járulékos következmény lehet ugyan az utólagos romlás is, ezt viszont esetleges technikájú fényképekkel nem lehet kontrollálni (kivéve ha szélsőséges mértékű a változás). Ehhez műszeres mérések, vagy legalább olyan fényképek kellenek ahol a tárggyal együtt egy etalont is lefényképeznek és annak ismert tulajdonságai segítségével „hitelesíthetik” a mellette lévő műtárgy szín-, denzitás- és kontrasztviszonyait. Az előadó ezenkívül sok értékes adatot gyűjtött ki a múzeum adattárából az ilyen restaurálásokról, amiből én is sokat profitáltam. Többek között szó esett arról, hogy melyik képe(ke)t kapta próbául Escher mielőtt a Petőfi dagerrotípiát kezelhette, illetve, hogy kb. hány képet és meddig restaurálhattak ilyen módszerekkel a múzeumban. Jó sokat, de ezeket már nem Escher, hanem Baky Győző a múzeum neves restaurátora kezelte. Adatbázisom szerint még 1974-ben is, bár arról nem maradt adat, hogy az egyes tételek restaurálása alatt mit értettek, vagyis mit csináltak velük tulajdonképpen. Ez viszont a lemez vizsgálatakor több esetben kikövetkeztethető.

A kép M. Susan Barger, S.V. Krishnaswamy, & R. Messier: THE
CLEANING OF DAGUERREOTYPES: COMPARISON OF CLEANING METHODS című 
cikkéből való.
A pásztázó elektronmikroszkóppal készített képeken egy különböző módszerekkel tisztított teszt
dagerrotip, sötét  képrésznek megfelelő mikrostruktúrája látszik. Az
a.) képen a kezeletlen, a  b.) képen a ciánkáliumos kezelés utáni,  a
c.) képen a tiokarbamidos kezelés utáni,  a  d.)  képen a mostani legjobb módszernek számító, hidrogéngáz
plazmás  kezelés utáni állapot látható.  A kezelés annál kevésbé károsító minél hasonlóbb a kezelés utáni állapot az a.) képen látható, kezelés előttihez. A léptéket  mutató vonal  5 μm  hossznak felel meg.

Az említett próbakép egy 3x2,5 cm-es repró dagerrotip volt amit 1953-ban kapott meg Escher, és ami 1847-ben Barabás  Miklós  Kossuth Lajost  ábrázoló litográfiájáról készült.

A  kísérleti darab: dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos,
Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. készített .

Számomra érdekesség, hogy mikor a Petőfi dagerrotip szerzőjéről szóló anyagot írtam akkor is szóbakerültek az ilyen képek,  sőt az egyik alább látható kísérleti darab is, de egy másik összefüggésben, mint annak sorozatnak a része ahol az 1848-as események szereplőit ábrázoló sokszorosítógrafikai alkotásokat repróztak le dagerrotip technikával. Vélhetőleg a hazafias kultusz részeként, amiről a tulajdonosok többsége anno azt hihette, hogy magát a személyt ábrázolja. Ugyanez a tévedés szerepel a már említett televíziós szövegben is, sőt pár évvel ezelőtt szakember által írt cikkben is, ami már persze nem annyira lelkesítő...

Az egyik  kísérleti darab: August Prinzhoffer Kossuth Lajost  ábrázoló litográfiájáról készített dagerrotip reprodukció.

A konferencia másik témábavágó előadása:

Ormos József (Magyar Nemzeti Múzeum)
Robert Capa master selection kiállítás sorozat műtárgykörnyezeti vizsgálatai

Ebben arról esett szó, hogy a nevezett Capa kiállítást vándorlása során (végre és valószínűleg Magyarországon először) korszerű műszerekkel kontrollált, műtárgyvédelmi szempontból kialakított feltételek között szállították és installálták és, hogy ezek a műszeres adatok a teljes kiálítássorozat végére elég érdekes forrásul szolgálhatnak következtetések levonására is.

A konferencia anyaga CD-n is megjelenik majd.




Linkek:

Az ismeretlen ismerős Escher Károly életmű-kiállítása:
http://www.maimano.hu/andrekerteszterem/20101022_escher/index.html

35. Nemzetközi Restaurátor Konferencia:
http://www.mke.hu/sites/default/files/attachment/Konferencia_program_2010.pdf

Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT:
http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=882&Itemid=926

Országos Széchényi Könyvtár:
http://www.oszk.hu/hun/aktualis/aktualis_index_hu.htm

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

Frissítve: 2009. 09. 21.

A CoOl feltámadt és  mostantól a  http://cool.conservation-us.org címen újra elérhető. A Conservation Dist List  is újraindul. De már nem a Stanford szájtján hanem az AIC-én (American Institute for Conservation:  http://www.conservation-us.org), Walter Henry, John Burke és mások átkinlódták az AIC Linuxos szerverére.

Új címe lett az Albuminpapír lapnak is: http://albumen.conservation-us.org/ és a Photographic Materials Group (PMG) -nak:  http://206.180.235.133/sg/pmg/.

Ja, és egy csomó lapnak ami eddig a Stanfordon volt, amennyire tudtam átírtam őket a honlapom linkek oldalán is.

Régebbi bejegyzések a témában:

Válság ide is: megszűnik a CoOL

A stáb Nemzeti Múzeum fotótárában, augusztus 3.-án.

Sor Zita a Magyar Nemzeti Múzeumban, Tóth Balázs Zoltán pedig a Magyar Fotográfiai Múzeumban dolgozik, így ebben a két gyűjteményben lesz megbeszélés közös tervekről a jövő héten.



Régebbi bejegyzések a témában:

Stulik és a barit. Vintázsbuktatás.

Tanfolyam Közép-, Kelet- és Dél-Európaiaknak. A Getty Szlovákiában.

Hillotype, igaz is meg nem is. Stulik leleplez.

A Getty felhívása mindenkihez, Dusan Stulik és más...

A Getty Conservation Institute csapata (Dusan Stulik, Art Kaplan a Getty kutatói és Tram Vo fotókonzervátor) új módszert dolgoz ki a zselatin-bromid fotópapírok gyártmányának és korának beazonosítására.

Eddig helyes és költséges játékszereikkel a nem destruktív röntgen fluoreszcencens spektrometria és a Fourier-transzformációs infravörös spektrometria analízis használatával a fotókonzerválás és múzeológia tudományát szolgálták. Megállapították a különféle eljárásokkal készült fényképek vegyi összetételét s az így összegyűlt adatok segítségével végre egzakt módszerekkel lehetett megállapítani egy képről, hogy melyik módszer melyik változatával készült.

Mostantól a műtárgypiacot is szolgálják.

Mióta a híres fotográfusok vintázs kópiáinak ára, és a kereslet velük kapcsolatosan az egekbe szökött, kereskedelmileg is fontos kérdés lett, hogy melyik kópia a vintázs és melyik csak reprint. Vagy mondjuk melyik hamisítvány mert pl. nem is a szerző életében készült fotóanyagon van és ráhamisítottak valamilyen a szerzői kópiát bizonyító aláírást, pecsétet stb.

A zselatin ezüstbromid barit/fiber előhívó papírra (polgári nevén nagyítópapír) készült képeknél, egy, akár több évtizeddel később készült kópiát is nehéz vizuális eszközökkel megkülönböztetni egy korábbitól. Ráadásul  több mint 100 éve (mindmáig) gyártanak hasonló anyagokat.

A módszer a baritrétegben található bárium és stroncium arányának meghatározásán alapul. A csapat feltételezése szerint ez minden gyártmánynál, szériánál más és más. Most ismert eredetű kópiák vizsgálatával gyűjtenek adatokat amelyek alapján majd az ismeretlen eredetűeket vélik azonosíthatni.

Ennek keretében például Henri Cartier-Bresson kellően datált képeit analizálták Párizsban a Henri Cartier-Bresson Foundation és az Atelier de Restauration et de Conservation des Photographies de Ville de Paris segitségével. (Ahol Anne Cartier-Bresson, a fotográfus lánya a főnök.)

Ha már ott voltak, dolgoztak egy kicsit a dolgon az Institut national du patrimoine fotókonzervátor tanulóival, a Musée d’Art Moderne, a Bibliothéque nationale de France, a Musée Carnavalet és a Maison Européenne de la Photographie munkatársaival is...

Munkacsi's Lost Archive (kiállítás)
J a n u a r y   1 6   –   M a y   3,   2 0 0 9
International Center of Photography
1133 Avenue of the Americas at 43rd Street, New York, NY 10036 USA  
http://www.icp.org/
Az Extremely Hungary című fesztivál keretében: http://www.extremelyhungary.org



A fenti címen nyílt kiállítás az International Center of Photography-nál  (New York) Munkácsi Márton ([Martin Munkacsi] Kolozsvár, 1896. május 18. – New York, 1963. július 14.) megtalált üvegnegatívjainak felhasználásával.

A hivatalos szöveg diplomatikusan fogalmaz, miszerint 1963-ban tünt el és 2007-ben került elő az anyag és az ICP megvette Munkácsi lánya, Joan Munkacsi közreműködésével. Ahogy én ismerem a történetet, a meglehetős szegénységben elhunyt fotográfus archívuma egy bérelt raktárban volt, amit a család nem tudott tovább fizetni, és ezért a tulaj a raktárt kiüríttette. A tartalmát kidobta, vagy -- helyi szokás szerint -- elárvereztette.  Az anyag, vagy egy része 2007 áprilisában feltűnt az Ebay Internetes árverési portálon (ld.:  akkori bejegyzésem: Munkácsi Márton az Ebay-en) A család jogi lépéseket indított az eladó ellen, mivel az nem volt jogos birtokosa az anyagnak és a tételt vissza is vonták. Most, egy évvel később vette meg az ICP, vélhetőleg ezt a dózist.

A negatívokat, amik a szerző saját kezű feliratait tartalmazó fotóanyagdobozokban voltak, most a gyűjteményben szkennelik, feldolgozzák és átcsomagolják, hogy a kutatók és a közönség számára hozzáférhetővé tegyék.

Linkek:

Életrajza az Artportalon:
http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/munkacsi_marton

Munkacsi's Lost Archive, JANUARY 16–MAY 3, 2009 az ICP oldalán:
http://www.icp.org/museum/exhibitions/munkacsis-lost-archive

International Center of Photography:
http://www.icp.org/

Utolsó modosítás/last modification: 2010.11.28.

Megjelent a Rundbrief Fotografie 2008/2 száma.

Marjen Schmidt ír benne, Jeff Wall, kanadai művész, a berlini Guggenheim múzeumban, novemberben rendezendő kiállításának konzerválási kérdéseiről. A kiállításon a mai anyag melett a régebbi ezüst-zselatin papíron lévő fényképek is kiállításra kerülnek, valmint nagyformátumú fekete-fehér diapozitívek átvilágítódobozra installálva. A szerző részletesen kitér az öszes kiállításrendezési problémára, konzerválási szempontból, úgymint a csomagolás, amiben a műtárgyak érkeznek, a kicsomagolás művelete, a tárgyak mozgatása, installálása, és ennek helyi szabályai, a klíma, a világítás, a műtárgyak technikája, anyaga, stb.

Érdekes a cikkben idézett, a jelenkori európai szakmai álláspontot tükröző táblázat, a különféle technikájú fotók megvilágításánál alkalmazható maximális fénymennyiségről:

Ez az érték úgy jön ki, hogy a megvilágítás fényerejét (luxban) megszorozzuk annak időtartamával (órában). Ez az a fénymennyiség, amennyit a kép egy éves időtartam alatt, nagyobb károsodás nélkül képes lehet elviselni. Ez viszont függ az egyéb károsító tényezők egyidejü hatásának mértékétől is pl.:a fényforrás fényének spektrális eloszlása, annak UV és infravörös tartományba eső részének intenzitása, hőmérséklet, relatív nedvességtartalom, oxidatív anyagok a légtérben vagy/és a műtárggyal érintkezésben, stb. Több, egymással kölcsönhatásban lévő károsító tényező egyidejű hatása elérheti a károsító kémiai, fizikai effektus ún. aktivációs energiaszintjét és beindíthatja azt.

A lapszámban van még cikk a Müncheni Deutsche múzeumról, ami egy óriási technikatörténeti gyűjtemény és jelentős fototechnikatörténeti anyaggal is bír. A Carl Zeiss Jena történeti gyűjteményéről, a winterthur-i fotómúzeum gyűjteményéről, a vintázs fogalmáról a digitális fényképezés korában és más gyűjteményelméleti kérdésekről és még sokminden másról is.

Linkek:

Korábbi beírás a lapról:
Körlevél a Fotográfiáról, Rundbrief Fotografie. A periodika

Az előző szám tartalmából
http://www.rundbrief-fotografie.de/nf57.htm