Egy éve (2010. márc. 22. ) írtam hasonló cimmel egy belegyzést.  Most március 15-én csináltam egy kis mérleget. Nem kutattam rá mi hangzott el ezügyben, csak amikbe véletlenül belefutottam. Tényleg reménytelen.

Az m1-en leadták külön azt a részt mégegyszer a Magyarország története című sorozatból délután amiben hemzsegnek a tárgyi tévedések Escher és a Petőfi dagerrotip ügyében (egy dologban jobb mint az írásos változat a honlapjukon, hogy csak 1 évet téved az Escher féle dagerrotip tisztítás ügyében [1956, 1955 helyett] nem ötöt mint az írásos változat [1960])... (Részleteket lásd az akkori bejegyzésben: Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.) Azé' jó, hogy mindenkit rendületlenül hülyének néznek a királyi televízióban.

A Mai Manó legalább az Eschertől idéz a Facebookon az 1959-ben megjelent Riportfényképezésből, de mindenféle lábjegyzet nélkül. Ebben az írásban Escher 1957-re teszi a dag tisztítási dátumát (holott már 1955 októberében képekkel megírta a  végeredményt a Művelt Népben) és leírja a receptet is. Ezzel még két baj van, az egyik, hogy nem volna jó népszerüsíteni a módszert nehogy valaki otthon nekiálljon ezzel a dagerrotípiájának mert egyrészt elavult és károsító, másrészt, hogy a ciánkáli amúgy meglehetősen életveszélyes is...

Sok szeretettel javasolnám ez és a Fotóban 1956-ban megjelent szintén realitásilag problematikus darab helyett, az Escher a Művelt Nép-ben, 1955. 6. évf. 40. sz. okt. 2. 3. oldalon megjelent cikkét, amiben nincs téves dátum, nincs recept, és nincs a későbbiekben az eset köré habosított mítosz se nagyon, vannak viszont képek a dagerrotipről a beavatkozás előtt, a beavatkozás után, és a (róla készült reprodukción készített) retusálás után.

Itt közreadom a rendelkezésemre álló reprodukciót  (vacak karcos mikrofilmről készült, valaki csináltathatna egy jobbat, egy csomó könyvtárban megvan az eredeti.) és külön a szöveget is.

.A szöveg:

Annyi pozitívum volt a dologban, hogy 15-én mind az ARCHALTFOTOKONZERV honlapnak, mind ennek a blognak átlag feletti forgalma volt. és a találatok legnagyobb része a Petőfi dagerrotippel foglalkozó írásoknál jelentkezett...

Linkek:


Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Régebbi bejegyzések a témában:

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

Megint csak késésben vagyok, de ez már ilyen.

Volt egy nemzetközi konferencia dagerrotip ügyben a Nemzeti Múzeumban 2011. február 25-26.-án. A téma az európai dagerrotip adatbázis volt amit a Nederlands Fotomuseum (Rotterdam) főkonzervátora Herman Maes hajt évek óta és ennek jegyében már létrehozták a www.daguerreobase.org honlapot ahol több múzeum dagerrotípiái szerepelnek elég részletes adatolással és képekkel. A projektre pályázaton szeretnének pénzt nyerni az EU-tól ami már egyszer nem sikerült nekik. Mikor az első ilyen próbálkozásukról hallottam elég lelkes lettem mivel 1989-óta hajtogatom egy magyar változat szükségességét és csináltam is egy kb. 90 darabos technikai adatbázist különféle hazai gyűjteményekben szereplő dagokról. Mondjuk közelről nézve a jelenlegi változat nem annyira lelkesítő. Egyrészt az EU-s pénzből nem az egyes országok dagerrotípiáinak adatfeldolgozásával járó költségeket fedeznék (abból indulnak ki, hogy arra már úgyis van nekik, de ez itt a Lajtától keletre nem így van, meg másutt se biztosan, különösen a 2008-as gazdasági válság óta), hanem csak a már meglévő adatok és képek bedolgozását az Europeanán felálló rendszerbe. Ráadásul a felvehető szempontokat abban a rendszerben erősen redukálni kéne, így tudományosan majdnem semmi haszna se lenne a dolognak. Ez jó nagy marhaság de nem a projekt tervezői miatt van így, hanem az EU csak ilyesmiket hajlandó támogatni (ha egyáltalán). Kisebb gond, hogy az európai hozzáadott érték követelménye miatt kérdéses hogy a gyűjteményekben tanyázó számos amerikai dagerrotípia  bekerülhetne e a rendszerbe.

klikk a képre

Ami érdekesebb volt, hogy több ország (osztrák, belga, holland, dán, luxemburgi, olasz és norvég) konzervátorai és muzeológusai is részt vettek az eseményen gyűjteményeiket bemutató előadásokkal. Többek között kiderült, hogy miközben Magyarországon összesen egy magyarországi dagerrotip tájkép van közgyűjteményben (az is erősen oxidált) addig az Albertina gyűjteményében számos jó állapotú ilyen témájú darab található...  Az egyik magyar előadást a dagerrotipek konzerválásának magyarországi történetéről  felraktam a honlapra. Az eseményről  Ormos József  fotói a Picasan láthatóak.

Más:

Két dagerrotip ügye is vitákat váltott ki a szakmában mostanság. Wladyslaw Zuchowski, egy Gdańsk-i fotográfus és galériás decemberben, Skóciában egy magántulajdonostól vett egy dagerrotipet ami az üvege alatt lévő felirat szerint Chopin-t ábrázolja. A képen egy fekvő, vélhetőleg halott férfi arcát látni. Szerepel rajta Louis Auguste Bisson fotográfus neve aki egy másik dagerrotipet készített Chopin-ról (már van két ismert kép, ez lenne a harmadik) A szakértők kételkednek a képpel kapcsolatosan, Alicja Knast, a varsói Frederic Chopin múzeum kurátora szerint nincs adat róla, hogy ilyen kép készült volna róla a halálos ágyán pedig elég részletes leírások maradtak az akkor történtekről, úgyhogy egy dagerrotip készítése, ami elég vacakolós volt feltűnhetett volna. Malgorzata Grabczewska, a párizsi Polish Library fotószakértője szerint Bisson sose írta rá a nevét vagy a dátumot az általa készített fotókra, úgyhogy ha ilyen pecsét van a dagon az vélhetőleg hamis.

Az állítólagos Chopin dagerrotip az Artdaily oldalán.
A http://www.artdaily.org/index.asp?int_sec=2&int_new=45628 címről linkelve

A másikat az Ebayon vették amiben szintén egy (ráadásul géppel írt) cetli van az üveg alatt miszerint a kép C. L. Dodgson-t ábrázolná Christ Church-ben 1858-ban (aki amúgy Lewis Carroll, írói álnevén és ezenkívül matematikus, fotográfus, stb.). A tokon szerepel, hogy  Claudet, Adelaide Gallery-jében készült a kép ami 1841 és 1847 között működött úgyhogy 1858-ban nem készülhetett, ráadásul akkor már nemigen dagerrotipizáltak Angliában. Az már csak hab a tortán, hogy nem is hasonlít. Mindenesetre így sikerült a Claudet dagok átlagosan 300 GBP-s ára helyett 3300 GBP-ért eladni tavaly május 13.-án.

Az állítólagos Dogson dag.
A kép az http://britishphotohistory.ning.com/profiles/blogs/ebay-and-c-l-dodgson-a- oldalról linkelve.

Érdekes, hogy az embereket mennyire el tudja varázsolni egy-két felirat anélkül, hogy tudnák mennyire hiteles. (Mondjuk ha vesszük, hogy a korai magyar fototörténetről szóló szakirodalmunk egy része, amúgy hozzánemértő korabeli újságírók szövegeire épül számos kérdésben, hát mi se jártunk jobban.)

---------

Linkek:

Dagerrotípiákról tanácskoztak a Nemzeti Múzeumban
http://www.hnm.hu/hu/progr/EventCalendar.php?y=2011&m=3&d=2

Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26. Ormos József fotói a Picasan:
https://picasaweb.google.com/lh/sredir?uname=....

Short History of the Daguerreotype Conservation in Hungary
Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26.
http://archfoto.atspace.com/dagtoren.html

A magyarországi dagerrotip konzerválás rövid története
Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26.
http://archfoto.atspace.com/dagtor.html.

Daguerreobase.org Nederlands Fotomuseum, Rotterdam:
http://www.daguerreobase.org

Experts Debate on Authenticity of Probable Third Known Photograph of Chopin:
http://www.artdaily.org/index.asp?int_sec=2&int_new=45628

Chopin 1846 daguerreotype.JPG Wikipédia (az egyik a már ismert 2 közül):
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Chopin_1846_daguerreotype.JPG

Attribution and a daguerreotype labelled C L Dodgson [Lewis Carroll]:
http://britishphotohistory.ning.com/profiles/blogs/ebay-and-c-l-dodgson-a

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Néhány régebbi bejegyzés a dagerrotípia témában:

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

A Historic Photographic Grand Tour:
Important Daguerreotypes by Joseph-Philibert Girault de Prangey
7 October 2010
New York, Rockefeller Plaza

Hát nem tegnap volt, de mint kultuszadat elég érdekes ahhoz, hogy említés történjen róla most az uborkaszezonban, ha már akkor nem értem rá írni róla.

Úgy áll a dolog, amint eddigi aukciológiai szösszeneteimből is kiderülhetett valamennyire (ld.: fotoaukcio az oldalsávban), hogy a nagy aukciósházak, miután a híres modern fotográfusok műveiből már nem volt elég mozgás egyre inkább rányitották a szemüket a histórikus darabokra. Nemrég már talbotípia negatívok is megjelentek ezeken az aukciókon (negatív régebben nemigen fordult elő, főleg ennyi). Most újabb lépcsőfok jött  ezen az október 7.-i  Christie's aukción csak dagerrotipek szerepeltek ráadásul  egyetlen szerzőtől.  Az aukción  74 tétel volt, összbevétele 2,873,375 dollár. A ledrágább kép a 3. tétel volt: 261. Paris. 1841. Etude de plantes. 19x19 cm-es csendélet, 242500 dollárért (50 440 000Ft, 208-asával).

Joseph-Philibert Girault de Prangey már régebben is sikeres aukciós szereplő volt: a világ 10 legtöbb pénzért eladott fényképe közül  jelenleg is még a 9. helyen áll az 1842-ben készült, "(No.113) Athènes, T[emple] de J[upiter] olympien pris de l'est"  című dagerrotípiája melyet  még 2003-ban adtak el  922 488 dollárért, jóllehet azóta az árak eléggé elszaladtak...

De Prangey (1804-1892), párizsi festő, grafikus, botanikus a dagerrotip korszak utazó fényképészeként a (nyugati világ számára) távoli tájakat fényképezett, nagyméretű tájkép lemezei kimagaslóan érdekes darabjai a korszak zömmel kisméretű műtermi portrékra korlátozódó fényképészetének. 1841-ben tanult meg dagerrotipizálni állítólag magától Daguerre-től (vagy Bayard-tól). Neki tulajdonítják a legrégebbi megmaradt fényképeket Görögországról,  Palesztínáról, Egyiptomról, Szíriáról és Törökországról.  Mikor visszatért Franciaországba tollrajzokat és akvarelleket is csinált fényképei alapján.

Képeit 1920-ban fedezték fel (újra) házának egy tárolóhelyiségében de csak kb. 80 évvel később váltak szélesebb körben ismertté...

Linkek:

A Historic Photographic Grand Tour: Important Daguerreotypes by Joseph-Philibert Girault de Prangey
7 October 2010 , Christie's, New York, Rockefeller Plaza. Eredmények. :
http://www.christies.com/LotFinder/searchresults.aspx?action=search&intSaleID=22822

A világ legdrágább fényképei, Wikipédia:
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_világ_legdrágább_fényképei

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Frissítve: 2011. szept.  23.

Ezek itt mind összefüggenek ám, csak kissé bonyolultan.

Megnyílt a jubileumi Escher megakiállítás 3 helyen is: a Miamanóban (kurátor: Albertini Béla), az Országos Széchényi Könyvtárban (kurátor: Csillag Katalin) meg a József Attila Klubban . Ami ebből archaltfotokonzerves az az, hogy a Manós kiállításon (a műtárgyjegyzék szerint) 16 db, míves, nemeseljárással (valószínűen olajnyomással) készült festőies stílusú kép is van. (Gadányi György gyűjteményéből.) Bár ezt sokáig jól eltitkolták, a mester flörtölt kissé ezzel a stílussal bohó ifjúságában.

Ez a stílus a korszak divatjamúlttá válásával aztán elég cikinek számított ahogy a frissen elavult stílusokkal lenni szokott, de pechjére a korszak utálata később hivatalosba is átcsapott és egész a legutóbbi időkig az öncélúskodó manírok szimbólumaként tartották nyilván. Ez a korszakhoz kötődő nemeseljárások  megítélésére is hatott, jóllehet legtöbbjük nemcsak festőies hatású „elkent” képek készítésére jó, sőt pl. a pigmnetnyomat az ezüstalapú előhívóanyagoknál részlet- és tónusgazdagabb és időtállóbb képek készítésére is alkalmas. Még azt is megkockáztatnám, hogy mivel egy stílus általában nem elég akadály a tehetség megnyilvánulása számára, az átkos festőies korszak jobb művészeinek nem egy produktuma (lehiggadván az ellenszenv) ma is/már ismét jelentősnek számít.

Én még láttam az 1965-ben - egy évvel halála előtt - rendezett Escher életmű kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, ami akkor a mostani Néprajzi Múzeum épületében volt a Kossuth téren. Elég hervasztóan csinálták meg, több kép csak nyomtatványokról reprózva került ki, nemeseljárás persze nem volt és teremvilágítás se nagyon. Az egyik paravánsor meg egyenesen az ablakos fal előtt volt, úgy, hogy a fény a paravánok fölött pont a látogató szemébe világított és nem lehetett látni tőle a képeket.. Ezt azért mesélem el mert akkor többed magammal alakított Daguerre fotóklubunkat épp államosítottuk úgy, hogy a Budapesti Fotóklub Daguerre Ifjusági csoportja lettünk és egy nyomdász tagunk pecsétet is csinált nekünk. Miután csoportosan megnéztük a kiállítást a kivitelezéssel kapcsolatos rosszallásunkat tinédzserkori naivitással beírtuk a vendégkönyvbe és rányomtuk (a legkevésbé sem hivatalos) pecsétünket. Na lett is botrány, de aztán valahogy elcsitult. Szóval szókimondásilag már akkor is botránykeltő alak voltam (voltunk).

Most meg épp az Escher évben akadtam fel egy televíziós anyagon, ahol egy félévszázaddal ezelőtti szemléletű, számos tárgyi tévedést és népmesei elemet tartalmazó leírás szerepelt Eschernek az 1950-es években végzett beavatkozásáról, amit két dagerrotipen, köztük a híres Petőfin végzett. Látható botrány nem kerekedett ugyan a mítoszoszlató blogbeírásomból, hacsak azt nem sorolom ide, hogy röviddel utána benyomták fölülről az utcán parkoló kocsim motorháztetejét. Ja és akkortájt csatlakoztam a Facebookhoz is, ahol az adatlapomon található fototechnikatörténeti témájú honlap- és blogcímemet valakik azonnyomban sértő tartalmúnak jelentették és e címek használatát kitiltatták a rendszerből. Most szeptemberben, mikor pedig kiegészítést írtam a blogbejegyzéshez (de nem csak azért, hogy demonstráljam, hogy nem vagyok betojós) és valahol hivatkoztak is e tárgyú írásomra, ismét az utcán parkoló autómon tapasztalhattam a különvéleményt: ezúttal jó mélyen végigkarcolták az egyik oldalát. Az autó a Petőfi Irodalmi Múzeum biztonsági kameráinak látóterében állt és megkértem őket, hogy nézzék meg a felvételeiket, hátha szembesülhetek jellemi fogyatékos rajongómmal. Sajnos azonban ha egy múzeumtól akar az ember valami használható dolgot az nem csak a műtárgyvédelem dolgában reménytelen... Na mindegy, előbb-utóbb úgyis lebuktatom valahogy. Nna ez volt itt a szociológia. Vagy szociálpszichiátria.

Volt egy közvetett reakció is és persze lényegesen tárgyszerűbb és értelmesebb: a 35. Nemzetközi Restaurátor Konferenciát 2010 november 3-5. között rendezték a Nemzeti Múzeumban ahol két fotó vonatkozású előadás is volt:

Stemlerné Balog Ilona (Magyar Nemzeti Múzeum)(Magyar Nemzeti Múzeum)
Escher Károly - a Petőfi-dagerrotípiát megelőző restaurálásai 1953-ban

Ebben a múzeum fotótárának egykori, ma nyugdíjas vezetője azzal a szakirodalomból vett állításommal polemizált, hogy a ciánkális dagerrotip tisztítási módszer műtárgykárosító. Ezért néhány ilyen módszerrel kezelt tárgy különböző időszakokban készült fényképeit mutatta be, demonstrálandó, hogy azok nagyjából változatlanok azóta is. Ez amúgy részben félreértés lehet mivel a dagerrotipek képi információt hordozó anyagában a legnagyobb veszteség közvetlenül a tisztító célú eljárás során, vagyis a pár perces cián-kálium oldatban való fürösztés alatt keletkezik (jelei: a kép kontraszttalan lesz, döglött csúcsfényekkel és az árnyékos részekből pedig eltűnnek a részletek). Járulékos következmény lehet ugyan az utólagos romlás is, ezt viszont esetleges technikájú fényképekkel nem lehet kontrollálni (kivéve ha szélsőséges mértékű a változás). Ehhez műszeres mérések, vagy legalább olyan fényképek kellenek ahol a tárggyal együtt egy etalont is lefényképeznek és annak ismert tulajdonságai segítségével „hitelesíthetik” a mellette lévő műtárgy szín-, denzitás- és kontrasztviszonyait. Az előadó ezenkívül sok értékes adatot gyűjtött ki a múzeum adattárából az ilyen restaurálásokról, amiből én is sokat profitáltam. Többek között szó esett arról, hogy melyik képe(ke)t kapta próbául Escher mielőtt a Petőfi dagerrotípiát kezelhette, illetve, hogy kb. hány képet és meddig restaurálhattak ilyen módszerekkel a múzeumban. Jó sokat, de ezeket már nem Escher, hanem Baky Győző a múzeum neves restaurátora kezelte. Adatbázisom szerint még 1974-ben is, bár arról nem maradt adat, hogy az egyes tételek restaurálása alatt mit értettek, vagyis mit csináltak velük tulajdonképpen. Ez viszont a lemez vizsgálatakor több esetben kikövetkeztethető.

A kép M. Susan Barger, S.V. Krishnaswamy, & R. Messier: THE
CLEANING OF DAGUERREOTYPES: COMPARISON OF CLEANING METHODS című 
cikkéből való.
A pásztázó elektronmikroszkóppal készített képeken egy különböző módszerekkel tisztított teszt
dagerrotip, sötét  képrésznek megfelelő mikrostruktúrája látszik. Az
a.) képen a kezeletlen, a  b.) képen a ciánkáliumos kezelés utáni,  a
c.) képen a tiokarbamidos kezelés utáni,  a  d.)  képen a mostani legjobb módszernek számító, hidrogéngáz
plazmás  kezelés utáni állapot látható.  A kezelés annál kevésbé károsító minél hasonlóbb a kezelés utáni állapot az a.) képen látható, kezelés előttihez. A léptéket  mutató vonal  5 μm  hossznak felel meg.

Az említett próbakép egy 3x2,5 cm-es repró dagerrotip volt amit 1953-ban kapott meg Escher, és ami 1847-ben Barabás  Miklós  Kossuth Lajost  ábrázoló litográfiájáról készült.

A  kísérleti darab: dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos,
Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. készített .

Számomra érdekesség, hogy mikor a Petőfi dagerrotip szerzőjéről szóló anyagot írtam akkor is szóbakerültek az ilyen képek,  sőt az egyik alább látható kísérleti darab is, de egy másik összefüggésben, mint annak sorozatnak a része ahol az 1848-as események szereplőit ábrázoló sokszorosítógrafikai alkotásokat repróztak le dagerrotip technikával. Vélhetőleg a hazafias kultusz részeként, amiről a tulajdonosok többsége anno azt hihette, hogy magát a személyt ábrázolja. Ugyanez a tévedés szerepel a már említett televíziós szövegben is, sőt pár évvel ezelőtt szakember által írt cikkben is, ami már persze nem annyira lelkesítő...

Az egyik  kísérleti darab: August Prinzhoffer Kossuth Lajost  ábrázoló litográfiájáról készített dagerrotip reprodukció.

A konferencia másik témábavágó előadása:

Ormos József (Magyar Nemzeti Múzeum)
Robert Capa master selection kiállítás sorozat műtárgykörnyezeti vizsgálatai

Ebben arról esett szó, hogy a nevezett Capa kiállítást vándorlása során (végre és valószínűleg Magyarországon először) korszerű műszerekkel kontrollált, műtárgyvédelmi szempontból kialakított feltételek között szállították és installálták és, hogy ezek a műszeres adatok a teljes kiálítássorozat végére elég érdekes forrásul szolgálhatnak következtetések levonására is.

A konferencia anyaga CD-n is megjelenik majd.




Linkek:

Az ismeretlen ismerős Escher Károly életmű-kiállítása:
http://www.maimano.hu/andrekerteszterem/20101022_escher/index.html

35. Nemzetközi Restaurátor Konferencia:
http://www.mke.hu/sites/default/files/attachment/Konferencia_program_2010.pdf

Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT:
http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=882&Itemid=926

Országos Széchényi Könyvtár:
http://www.oszk.hu/hun/aktualis/aktualis_index_hu.htm

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

Utolsó módosítás: 2011.szep. 23.

Mámeginthiábadolgoztam. Vagy nem teljesen, de eléggé. 

Van fogalomban egy ilyen bulváros mítosz a Petőfi dagerrotípiáról, miszerint a természet erői által eltüntetett képet a csodatévő restauráló (leküzdve a bürokraták ellenállását is) elővarázsolta  (itt érzékletes leírások jönnek, ahogy a kép egyszerre csak láthatóvá válik...). 

Miután a kérdés valamelyest  tény- és szakszerűbb változatát sikerült nyilvánosságra hoznom pár éve, és egy párszor, és ezt némely más szakterületek művelői is olvasták, hivatkoznak rá, reménykedtem kissé benne, hogy talán a történet gyakorta használt változata is reálisabb lesz valamennyire és ez valaha a médiáig is eljut. Eljutott. Néhány elemét sikerült  is felfedeznem, csak épp a lényegnek véres a torka: Az általam eddig meglehetősen kedvelt és amúgy nagyszerű Magyarország története című, az MTV-n ismétlődő sorozat 28. részében sajna dagerrotípiáztak egyet, a vonatkozó részletszövegesen is megjelent az MTV lapján, (szerzőnév nélkül)... 

Idézek: 

"Escher a száz éves fotókönyvek átböngészése után alaposan megtisztította ezt a próbára kapott, másik képet, alkohollal lemosta, és 1%-os ciánkáli-fürdőbe tette, ahogyan a régi könyvek javasolták.  De csak  5  percre. Ha túl korán veszi ki a képet, akkor halvány marad, ha túl későn, akkor meg visszafeketedik. Volt tehát miért aggódni – de úgy tűnt, hogy a kísérlet sikeres, mert elkezdett előjönni az értéktelen vacakként számontartott lemezről egy kép – legnagyobb megdöbbenésére Kossuth Lajosnak egy addig ismeretlen arcképe! 

A múzeum vezetői persze örültek a talált kincsnek, de még vacilláltak, hogy a feltételezett Petőfi-ezüstlemezt is megpróbálják-e restauráltatni, - pedig tudhatták, hogy ha valóban Petőfit ábrázolja a lemez, akkor ez egy óriási felfedezés, ugyanis a költő arcát addig csak rajzokról és festményekről ismerték. Végül 1960-ban Escher megkaphatta restaurálásra a lemezt – amely az eltelt 4 évben tovább feketedett! Azonnal tisztítani kezdte a már bevált módszerrel – és több mint 100 évvel Petőfi halála után valóban láthatóvá vált az egyetlen fénykép, ami a költőről készült! "

Hol is kezdjem... Hogy az a Kossuth kép már ismert volt sokszorosítógrafikaként, csak ez a dagerrotipes reprodukciója nem eléggé. A darab a  Barabás Miklós által Kossuthról 1847-ben készített litográfia 3 x 2,5 cm-es dagerrotip reprodukciója volt. (Köszönet  Stemlerné Balogh Ilonának a korrekcióért.) 

A  kísérleti darab: dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos, Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. 3 x 2,5 cm A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Stemlerné Balog Ilona  a A 35. Nemzetközi Restaurátor Konferencián 2010 nov. 4.-én tartott előadása szerint Escher 1953-ban végezte rajta a beavatkozást. Mellette az eredeti grafika egy változata  oldalfordítottan, ahogy a dagerrotip ábrázolja.

Vagy, hogy a fürdő dolog fordítva van, ha előbb veszi ki fekete marad (rajta marad az oxid) ha később akkor meg halványabb (mert a képet is lepucolja róla, viszont szép fényes lesz). Vagy, hogy nem 1960-ban kapta meg a képet hanem 1955-ben az még hagyján. (Pár évvel későbbi, 1959-es visszaemlékezésében Escher már 57-et ír. Gondolom az 56-os év tájékát nem volt praktikus emlegetni akkortájt)

Az se annyira lényeges, legföljebb így nem annyira bombasztikus a sztori, hogy az Escher által (a Művelt Nép című, akkori ÉS féleségben: Petőfi egyetlen hiteles arcképe.  1955. október 2. 40. sz. 3. oldal) publikált, fényképes cikk képein a beavatkozás előtti állapot is látható, ahol a lemez nem teljesen fekete, csak az elrepedt védőüveg repedését leképező, sötét oxidáció csík megy át a költő arcán. (Mert a repedésen át levegő érte az ezüstréteget.) Az, hogy a lemez  még négy évet feketedett nem azért lehetett mert nem ciánkálizták le eléggé, hanem azért mert nem javították, pótolták a légmentesítő védőcsomagolását.

Escher fotója a dagerrotip a beavatkozás előtti állapotáról a Művelt Nép-béli cikkben.

Escher valószínűleg a XIX/XX századfordulón több kiadásban is megjelent, németből fordított, és több hazai közkönyvtárban is meglévő könyvből (F[ritz] Schmidt: A gyakorlati fotografozás kézikönyve) vette a receptet. (Fejér Zoltán találta meg benne az Escher által használt receptet, a 2005-ös Fotóművészetbéli cikke szerint) Jóllehet a ciános módszer az első kb. 100 évben elterjedten használt (az ezüsttárgyak restaurálásában alkalmazott technika kritikátlan átvételén alapuló) metódus volt.

Egy oxidált, egy elég jó állapotú de repedt védőüvege miatt csíkban oxidálódott és egy kémiailag restaurált dagerrotípia. Látható, hogy a restaurált képen  kevés  képnyom maradt de felülete szépen csillog, oxidmentes.
Az alsó és felső sor közötti különbség abból adódik, hogyha az ezüstalapban világos felületet tükröztetünk negatív, ha pedig sötétet pozitív képet látunk

FONTOS: Nem a fotográfiailag is nagy érdemekkel bíró, kiváló Escher Károly cikizése zajlik e beírásban, ő a korában és országában megszerezhető ismeretek birtokában, és az adott kor szemléletének megfelelően cselekedett és szándékai nemességéhez se fér kétség. Hogy az idő az óvatoskodó "bürokratákat" igazolta, az a történelem fintora, van ilyen, információáramlástól elzárt országokban különösen. Itten az utókor megátalkodottan és mindenáron hatásvadász média és egyéb hülyéi lennének jobb belátásra bírva, ha volna nekik ilyen.

Petőfi dagerrotípia az 1970-es évek végén (A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona)

Escher, mint az alábbi linkeken is olvasható olyan, ma is időszerű gondolatokat írt le akkor, hogy például a pusztulófélben lévő dagerrotípiáról készített korszerű reprodukciókkal (akkor fényképezéssel, ma digitalizálással) átmenthetjük a rajta lévő képi információkat a jövő számára.

Az Escher féle retusált és (a valóságnak megfelelő helyzetbe) oldalfordított Petőfi-kép

A valósághoz való viszony elég sajátos volt ezügyben még például szakmai területeken is: bár Escher lefényképezte a dagerrotípiát a beavatkozás előtt és közvetlenül utána is ezek, a képi információ szempontjából pótolhatatlan jelentőségű fényképek ma lappanganak valahol, vagy örökre elvesztek. A szakma csak a retusált kópiájáról készült negatívokat tartotta szükségesnek megőrizni és csak ezt publikálták évtizedeken keresztül...

Adalék:

Lehetett volna (elvben) mód a tárgy vegzálása nélkül kinyerni a rajta lévő (képi) információt:. Már az 1940-es években az Agfa úgy reklámozta infravörösre érzékenyített filmjeit képes katalógusában, hogy alkalmas régi fotók olyan reprodukálására ahol a kép károsodásai eltűntethetők. Ehhez viszonylag széles infra hullámhossztartományra érzékenyített anyag és a nemkivánt hullámhosszak kiszűrésére alkalmas színszűrők kellenek. Ilyenek már léteztek akkor csak kérdéses, hogy a korabeli körülmények között hozzáférhetőek voltak e Magyarországon (katonai célra egészen biztosan), vagy egyáltalán tudni lehetett e erről a lehetőségről.

Illusztrációként közlöm a fenti ábrán látható a Petőfi képéhez hasonló károsodással rendelkező női portrédagerrotip infravörös videokamerával és a látható fényt és némi infrát kiszűrő színszűrővel készült képét. (Az infravörös hullámhossztartomány lényegesen nagyobb a láthatónál.) Ezen a módon (mint látható) az oxidcsík  teljesen eltűnik a tárgy fényképén.

Linkek:

Magyarország története
Költőnknek nem tetszett a brutálisan őszinte fénykép, ezért eldugta! 2010. március 18. 12:21:
http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/03/18/12/Koltonknek_nem_tetszett_a_brutalisan_oszinte_fenykep_ezert.aspx

Magyarország története 28. rész: Az 1848-49-es szabadságharc:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/03/21/18/Magyarorszag_tortenete_28_resz_Az_1848_49_es_szabadsagharc.aspx

Escher Károly: A Petőfi-daguerrotípia . Függelék. Riportfényképezés  (Műszaki Könyvkiadó, 1959):
http://archfoto.atspace.com/esdag.html

Escher Károly: Petőfi igazi arca (Foto, 1956. Két korabeli hiba van benne: Rózsa Györgyöt Rózsavölgyinek, Beliczayt pedig i-vel írták):
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/escher_petofi.html

Szentmártoni Szabó Géza: “Tükör által homályosan” Petőfi dagerrotip arcképe:
http://archfoto.atspace.com/Carolipet1.html

Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapitására dagerrotip lemezek adatainak számitógépes értékelése segitségével (Flesch Bálint):
http://archfoto.atspace.com/petdagel.html

Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT:
http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=882&Itemid=926

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html


Régebbi bejegyzések a témában:


Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Újabb bejegyzés a témában:


Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

Petőfi dagerrotípia, és a valósághoz való viszony. Tényleg: mindenmaradtarégiben..

(A bejegyzés eredeti dátuma márc. 22. csak azért változtattam meg, hogy legfelül legyen a blogban, mert fontosnak tartom.)

Még a 170-ik feltalálási évfordulóhoz némi adalék (meg hogy legyen valami februári beírás is, mert most pár hónapig viszonylag keveset tudok foglalkozni vele, de azért igyexem).

Bécsben, a WestLicht Photographica Auction c. cég árverésén, május 29-én lesz egy eredeti Giroux féle dagerrotip kamera. 200,000 EUR (54 200 000 Ft, 271-esével) a kikiáltási ára, és 700,000 EUR-ra saccolják a leütési árat. A saját korában  kb. 400 (akkori) francia  frankba került. Az aukció katalógusát áprilisra igérik.

1839 ben készült, és az első sorozatban gyártott kamera  a világon, A feltaláló Louis-Jacques-Mande Daguerre és sógora Alphonse Giroux közös vállalkozásában gyártották, Daguerre tervezte és Giroux készítette. (Párizs, Rue du Coq St. Honore 7. alatti műhelyében, persze manufakturális körülmények között).

Nagyjából a rajzoláshoz használt camera obscurák mintájára készült, így az élességállítás még nem harmonikás kihuzattal, hanem a dobozkamerák módján történt: egy fadobozban  előre-hátra csúsztatható volt egy kisebb, az előbbi belsejéhez jól illeszkedő, másik fadoboz, így többé-kevésbé fénymentes volt belül.

:
A lencse egy 15 inch-es (~381 mm) akromatikus "tájképlencse",  a fényerjéről nem esik szó, de ezek kb. f/15-ösök voltak és Chevalier műhelyében készültek. Blendézési lehetőség még nem volt hozzá (így is rém hosszú volt az expozíciós idő a dagerrotip korai változatával  -- alacsony érzékenységű lemez, kis fényerejű optika). Még 1839-ben, Lerebours kezdte gyártani a behelyezhető lyukblendékkel használható optikájú kamerákat.   Nem írják, de ezek a kamerák általában egészlemezesek voltak, ez 6 x 8 Párizsi hüvelyk (16,2 x 21,6 cm ; 1 Párizsi hüvelyk = 2.701 cm) . Később már gyártottak fél, harmad, negyed, nyolcad lemezhez méretezett kamerákat is. Van hozzá még egy 24 oldalas, német nyelvű, használati utasítás.

Érdekes lenne tudni kié lehetett akkoriban, akár magyar vonatkozása is lehetne...

(A kamera 732,000  EUR áron kelt el május 29.-én -- 210 084 000 HUF 287-es árfolyamon,  jó nagy malacpersely kellhet összespórolni.)

Linkek:

A WestLicht  oldala:
http://www.westlicht-auction.com/

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

További képek az ilyen kamerákról Ake Hultman,
svéd kamerakészítő és dagerrotipista oldalán:
http://hem.bredband.net/tjmop/giroux_camera.htm
http://hem.bredband.net/tjmop/giroux_sweden.htm

Dagerrotip lemezméretek:
http://archfoto.tripod.com/dagmet.html

Fotótechnikatörténeti időrendi táblázat:
http://archfoto.tripod.com/timelinehu.html-



Régebbi bejegyzések a 170 év témában:

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

1839. augusztus 19.-én volt a dagerrotípia feltalálásának  hivatalos bejelentése és a módjának nyilvánosságra hozatala, valamint a nagystílű gesztus, hogy nem szabadalmaztatták hanem a ingyenesen a világnak ajándékozták a módszert. A feltalálóknak életjáradékot biztosítottak, hogy azért ők se járjanak rosszul. Június 15.-én a kormányzat életjáradékban részesítette Daguerre-t (6000 Frank/év) és Isidore Niepce-t aki apja, Nicephore örökébe lépett a feltalálói szerződésben, bár előnytelenebb feltételek között.  (4000 Frank/év) Hippolyte Bayard, a  vesztes eljárás feltalálója  is  évi 600 Frankot kapott a francia államtól. Ami még érdekes, hogy akkor, a dagerrotípián kívül, a  kutatás melléktermékeként talált két másik eljárást, a későbbi nyomtatási eljárások alapjául szolgáló heliográfiát és a gyakorlat szempontjából érdektelen physautotípiát is nyilvánosságra hozták.

Arago bejelenti Daguerre találmányát a francia akadémián
Forrás: Yan d'Argent illusztrációja  Louis Figuier könyvében: "La Photographie", Les Merveilles de la Science, vol. III, 1867, p. 41.
A http://farm1.static.flickr.com/143/322814105_a7e8e6a233.jpg címről linkelve

Talbot csak 1841-ben jelentette be eljárását és mivel ő nem kapott életjáradékot senkitől, hát szabadalmaztatta, emiatt nehezebben terjedt el a használata, bár az ő módszere áll közelebb a későbbi és mai (analóg) technikákhoz...

Daguerre, népszerűsítendő az eljárását, néhány saját készítésű képet küldött az európai notabilitásoknak, így Apponyi Antal, a monarchia párizsi követe révén a császárnak és Metternichnek is. A közvetítő Apponyi is kapott egy Daguerre féle csendéletet aminek földi maradványai (egy vélhető kémia tisztítás következtében elhalványult és csikokban eltűnt a képe) a Műszaki Múzeum (ma már: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum) gyűjteményében lelhető. A kép paszpartúján Daguerre dedikációja található.

Más képei se jártak sokkal jobban: a bajor királynak küldött három képet az 1970-es években tette láthatatlanná egy balul sikerült restaurálási kísérlet. Köztük a híres darabot amin a cipőpucolónál álló ember kiexponálódott a hosszú megvilágítási idő ellenére, s így ő lehet az első ember aki (ismert) fényképen szerepel. A müncheni Stadtmuseum fotomúzeumában van letétként, ahol a 80-as években a  Marjen Schmidt és a George Eastman House munkatársainak közreműködésével készült faximile van kiállítva. A Metternich féle darab megvan még a család csehországi kastélyának gyűjteményében (de lehet, hogy a prágai technikatörténeti múzeumban van).

Régebbi bejegyzések a témában:

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.


Linkek:

WJ.Paul Getty Museum video, Making Daguerreotypes (Dagerrotípia készítése):
http://www.getty.edu/art/gettyguide/videoDetails?segid=378&segnr=1

William Henry Fox Talbot, a Wikipédiából:
http://hu.wikipedia.org/wiki/William_Henry_Fox_Talbot

François Jean Dominique Arago, a Wikipédiából:
http://hu.wikipedia.org/wiki/François_Jean_Dominique_Arago

A fotográfia története, a Wikipédiából (a Bayard féle módszer leírása is):
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_fotográfia_története

Invention of Photography, a Nicéphore Niépce's House lapján, angolul
(Leírások, képek, videók. A heliográfiát és a physautotípiát is elmagyarázzák.)
http://www.nicephore-niepce.com/pagus/pagus-inv.html

 Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
(Kivéve a Bayard féle módszert, a heliográfiát és a physautotípiát)
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

1839. január 7.-én, hétfőn, adott hírt a dagerrotípia feltalálásáról két francia lap (Literary Gazette,  La Gazette de France), mivel aznap csinált egy kis izgalmat Arago, a francia akadémia reguláris ülésén, azzal a kijelentésével, hogy egy franciának sikerült a camera obscura képét rögzítenie. Na annak már tegnap óta 170 éve.

A  hivatalos bejelentés (Aragoval, francia akadémiával stb.) viszont csak 1839. augusztus 19.-én volt,  tehát aki onnan számolja annak majd csak később lesz annyi... Ami még érdekes, hogy akkor a dagerrotípián kívül, a  kutatás melléktermékeként talált két másik eljárást, a heliográfiát és a physautotípiát is nyilvánosságra hozták...

Louis-Jacques-Mandé Daguerre (1787–1851), ca. 1844 ismeretlen fotográfus
Daguerreotype; 3 1/2 x 2 3/4 in. (8.9 x 7 cm)
The Metropolitan Museum of Art, Gilman Collection, A  Howard Gilman Foundation ajándéka, 2005 (2005.100.611)
A http://www.metmuseum.org/toah/images/h2/h2_2005.100.611.jpg  címről linkelve

François Dominique Arago  (1786.  - 1853.) francia fizikus, csillagász, politikus.
A http://hsci.ou.edu/galleries/19thCentury/Arago/Portraits/Arago-Aquatint-lpc-001-image/ címről linkelve

A történettudomány szorgoskodása következtében még előkerült néhány feltalálószerű, részfeltaláló, pszeudo-, para- és metafeltaláló  is (lásd pl. a régebbi bejegyzésemet: Aukciológia: Sothebys 3-szor + tudomány. Meg az első magyar online.) sokan közülük elég fontos munkát végeztek, de ebbe én most nem mennék bele... Az biztosnak látszik, hogy a gyakorlati fényképezés kezdete az első és második helyezett  munkája alapján történt meg, nem feledkezve meg Daguerre korábban elhunyt feltalálótársának, Niépce-nek érdemeiről sem.

Róla szól a "János bácsi a csatában" c. (magyar változatában kevéssé tiszteletteljes) nóta eredetije a "John Brown's Body" (John Brown teste) című dal (amely aztán az északiak indulója lett). Az ábrázoltat később, egy vérengzésbe torkolló szabságharcos megnyilvánulása után elitélték és felakasztották.

A John Brown dagerrotip, a Cowan aukciós cég http://www.cowanauctions.com/view_item.asp?itemid=55248 című oldaláról linkelve

A fotográfus valószínűleg Augustus Washington (1820/21 - 1875) volt. Az illető tanárként kezdte, de anyagi okoból dagerrotipistává vált és igen sikeres lett (1844-53-ig, Hartford-ban). Mint afroamerikai nem érezte túl jól magát az akkoriban rabszolgatartó amerikában (maga is egy felszabadított rabszolga fia volt). Így mikor már elég pénze volt elköltözött Libériába, ahol képviselővé választották és lapot indított.

A telefonon licitáló vevő személyét egy ideig titkolták, de aztán kiderült, hogy az egy gyűjtemény: a Nelson-Atkins Museum of Art.

-

Linkek:

Több kép az aukciós cég oldalán.
http://www.cowanauctions.com/view_item.asp?itemid=55248

John Brown a Wikipédiából, a szabad lexikonból
http://hu.wikipedia.org/wiki/John_Brown

A Durable Memento: Portraits by Augustus Washington, African American Daguerreotypist
http://www.npg.si.edu/exh/awash/awintro.htm

Nelson-Atkins Museum of Art , Photography Collection
http://www.nelson-atkins.org/art/Photography.cfm

Kiegészítve: 2007. 10. 09.

Joseph Fortuné Petiot-Groffier (1788 - 1855) 1840-ben nyitotta meg laboratóriumát Burgundiában, Chalon-sur-Saône közelében. Itt dolgozott 1855 -ig, hirtelen halálának időpontjáig, mely eléggé tisztázatlan körülmények között érte. (A kollódiumos nedves eljárás kora, talán a fixírként használt káliumcianíd lehet a tettes?). Biztonsági intézkedésként, a család ezekután jól bezárta a laborajtót és úgy is hagyták vagy 152 évig.

  Két évvel ezelőtt egy új tulajdonosa lett a család örökségének. Az illető aztán évekig keresgélt valakit, akire rábízhatná a labort és aki megőrizné azt.

Forrás: David Drake, Alt-photo lista, és C. Saulnier írása (lásd a linkeknél).