Megint csak késésben vagyok, de ez már ilyen.

Volt egy nemzetközi konferencia dagerrotip ügyben a Nemzeti Múzeumban 2011. február 25-26.-án. A téma az európai dagerrotip adatbázis volt amit a Nederlands Fotomuseum (Rotterdam) főkonzervátora Herman Maes hajt évek óta és ennek jegyében már létrehozták a www.daguerreobase.org honlapot ahol több múzeum dagerrotípiái szerepelnek elég részletes adatolással és képekkel. A projektre pályázaton szeretnének pénzt nyerni az EU-tól ami már egyszer nem sikerült nekik. Mikor az első ilyen próbálkozásukról hallottam elég lelkes lettem mivel 1989-óta hajtogatom egy magyar változat szükségességét és csináltam is egy kb. 90 darabos technikai adatbázist különféle hazai gyűjteményekben szereplő dagokról. Mondjuk közelről nézve a jelenlegi változat nem annyira lelkesítő. Egyrészt az EU-s pénzből nem az egyes országok dagerrotípiáinak adatfeldolgozásával járó költségeket fedeznék (abból indulnak ki, hogy arra már úgyis van nekik, de ez itt a Lajtától keletre nem így van, meg másutt se biztosan, különösen a 2008-as gazdasági válság óta), hanem csak a már meglévő adatok és képek bedolgozását az Europeanán felálló rendszerbe. Ráadásul a felvehető szempontokat abban a rendszerben erősen redukálni kéne, így tudományosan majdnem semmi haszna se lenne a dolognak. Ez jó nagy marhaság de nem a projekt tervezői miatt van így, hanem az EU csak ilyesmiket hajlandó támogatni (ha egyáltalán). Kisebb gond, hogy az európai hozzáadott érték követelménye miatt kérdéses hogy a gyűjteményekben tanyázó számos amerikai dagerrotípia  bekerülhetne e a rendszerbe.

klikk a képre

Ami érdekesebb volt, hogy több ország (osztrák, belga, holland, dán, luxemburgi, olasz és norvég) konzervátorai és muzeológusai is részt vettek az eseményen gyűjteményeiket bemutató előadásokkal. Többek között kiderült, hogy miközben Magyarországon összesen egy magyarországi dagerrotip tájkép van közgyűjteményben (az is erősen oxidált) addig az Albertina gyűjteményében számos jó állapotú ilyen témájú darab található...  Az egyik magyar előadást a dagerrotipek konzerválásának magyarországi történetéről  felraktam a honlapra. Az eseményről  Ormos József  fotói a Picasan láthatóak.

Más:

Két dagerrotip ügye is vitákat váltott ki a szakmában mostanság. Wladyslaw Zuchowski, egy Gdańsk-i fotográfus és galériás decemberben, Skóciában egy magántulajdonostól vett egy dagerrotipet ami az üvege alatt lévő felirat szerint Chopin-t ábrázolja. A képen egy fekvő, vélhetőleg halott férfi arcát látni. Szerepel rajta Louis Auguste Bisson fotográfus neve aki egy másik dagerrotipet készített Chopin-ról (már van két ismert kép, ez lenne a harmadik) A szakértők kételkednek a képpel kapcsolatosan, Alicja Knast, a varsói Frederic Chopin múzeum kurátora szerint nincs adat róla, hogy ilyen kép készült volna róla a halálos ágyán pedig elég részletes leírások maradtak az akkor történtekről, úgyhogy egy dagerrotip készítése, ami elég vacakolós volt feltűnhetett volna. Malgorzata Grabczewska, a párizsi Polish Library fotószakértője szerint Bisson sose írta rá a nevét vagy a dátumot az általa készített fotókra, úgyhogy ha ilyen pecsét van a dagon az vélhetőleg hamis.

Az állítólagos Chopin dagerrotip az Artdaily oldalán.
A http://www.artdaily.org/index.asp?int_sec=2&int_new=45628 címről linkelve

A másikat az Ebayon vették amiben szintén egy (ráadásul géppel írt) cetli van az üveg alatt miszerint a kép C. L. Dodgson-t ábrázolná Christ Church-ben 1858-ban (aki amúgy Lewis Carroll, írói álnevén és ezenkívül matematikus, fotográfus, stb.). A tokon szerepel, hogy  Claudet, Adelaide Gallery-jében készült a kép ami 1841 és 1847 között működött úgyhogy 1858-ban nem készülhetett, ráadásul akkor már nemigen dagerrotipizáltak Angliában. Az már csak hab a tortán, hogy nem is hasonlít. Mindenesetre így sikerült a Claudet dagok átlagosan 300 GBP-s ára helyett 3300 GBP-ért eladni tavaly május 13.-án.

Az állítólagos Dogson dag.
A kép az http://britishphotohistory.ning.com/profiles/blogs/ebay-and-c-l-dodgson-a- oldalról linkelve.

Érdekes, hogy az embereket mennyire el tudja varázsolni egy-két felirat anélkül, hogy tudnák mennyire hiteles. (Mondjuk ha vesszük, hogy a korai magyar fototörténetről szóló szakirodalmunk egy része, amúgy hozzánemértő korabeli újságírók szövegeire épül számos kérdésben, hát mi se jártunk jobban.)

---------

Linkek:

Dagerrotípiákról tanácskoztak a Nemzeti Múzeumban
http://www.hnm.hu/hu/progr/EventCalendar.php?y=2011&m=3&d=2

Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26. Ormos József fotói a Picasan:
https://picasaweb.google.com/lh/sredir?uname=....

Short History of the Daguerreotype Conservation in Hungary
Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26.
http://archfoto.atspace.com/dagtoren.html

A magyarországi dagerrotip konzerválás rövid története
Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26.
http://archfoto.atspace.com/dagtor.html.

Daguerreobase.org Nederlands Fotomuseum, Rotterdam:
http://www.daguerreobase.org

Experts Debate on Authenticity of Probable Third Known Photograph of Chopin:
http://www.artdaily.org/index.asp?int_sec=2&int_new=45628

Chopin 1846 daguerreotype.JPG Wikipédia (az egyik a már ismert 2 közül):
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Chopin_1846_daguerreotype.JPG

Attribution and a daguerreotype labelled C L Dodgson [Lewis Carroll]:
http://britishphotohistory.ning.com/profiles/blogs/ebay-and-c-l-dodgson-a

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Néhány régebbi bejegyzés a dagerrotípia témában:

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

Utolsó módosítás: 2011.szep. 23.

Mámeginthiábadolgoztam. Vagy nem teljesen, de eléggé. 

Van fogalomban egy ilyen bulváros mítosz a Petőfi dagerrotípiáról, miszerint a természet erői által eltüntetett képet a csodatévő restauráló (leküzdve a bürokraták ellenállását is) elővarázsolta  (itt érzékletes leírások jönnek, ahogy a kép egyszerre csak láthatóvá válik...). 

Miután a kérdés valamelyest  tény- és szakszerűbb változatát sikerült nyilvánosságra hoznom pár éve, és egy párszor, és ezt némely más szakterületek művelői is olvasták, hivatkoznak rá, reménykedtem kissé benne, hogy talán a történet gyakorta használt változata is reálisabb lesz valamennyire és ez valaha a médiáig is eljut. Eljutott. Néhány elemét sikerült  is felfedeznem, csak épp a lényegnek véres a torka: Az általam eddig meglehetősen kedvelt és amúgy nagyszerű Magyarország története című, az MTV-n ismétlődő sorozat 28. részében sajna dagerrotípiáztak egyet, a vonatkozó részletszövegesen is megjelent az MTV lapján, (szerzőnév nélkül)... 

Idézek: 

"Escher a száz éves fotókönyvek átböngészése után alaposan megtisztította ezt a próbára kapott, másik képet, alkohollal lemosta, és 1%-os ciánkáli-fürdőbe tette, ahogyan a régi könyvek javasolták.  De csak  5  percre. Ha túl korán veszi ki a képet, akkor halvány marad, ha túl későn, akkor meg visszafeketedik. Volt tehát miért aggódni – de úgy tűnt, hogy a kísérlet sikeres, mert elkezdett előjönni az értéktelen vacakként számontartott lemezről egy kép – legnagyobb megdöbbenésére Kossuth Lajosnak egy addig ismeretlen arcképe! 

A múzeum vezetői persze örültek a talált kincsnek, de még vacilláltak, hogy a feltételezett Petőfi-ezüstlemezt is megpróbálják-e restauráltatni, - pedig tudhatták, hogy ha valóban Petőfit ábrázolja a lemez, akkor ez egy óriási felfedezés, ugyanis a költő arcát addig csak rajzokról és festményekről ismerték. Végül 1960-ban Escher megkaphatta restaurálásra a lemezt – amely az eltelt 4 évben tovább feketedett! Azonnal tisztítani kezdte a már bevált módszerrel – és több mint 100 évvel Petőfi halála után valóban láthatóvá vált az egyetlen fénykép, ami a költőről készült! "

Hol is kezdjem... Hogy az a Kossuth kép már ismert volt sokszorosítógrafikaként, csak ez a dagerrotipes reprodukciója nem eléggé. A darab a  Barabás Miklós által Kossuthról 1847-ben készített litográfia 3 x 2,5 cm-es dagerrotip reprodukciója volt. (Köszönet  Stemlerné Balogh Ilonának a korrekcióért.) 

A  kísérleti darab: dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos, Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. 3 x 2,5 cm A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Stemlerné Balog Ilona  a A 35. Nemzetközi Restaurátor Konferencián 2010 nov. 4.-én tartott előadása szerint Escher 1953-ban végezte rajta a beavatkozást. Mellette az eredeti grafika egy változata  oldalfordítottan, ahogy a dagerrotip ábrázolja.

Vagy, hogy a fürdő dolog fordítva van, ha előbb veszi ki fekete marad (rajta marad az oxid) ha később akkor meg halványabb (mert a képet is lepucolja róla, viszont szép fényes lesz). Vagy, hogy nem 1960-ban kapta meg a képet hanem 1955-ben az még hagyján. (Pár évvel későbbi, 1959-es visszaemlékezésében Escher már 57-et ír. Gondolom az 56-os év tájékát nem volt praktikus emlegetni akkortájt)

Az se annyira lényeges, legföljebb így nem annyira bombasztikus a sztori, hogy az Escher által (a Művelt Nép című, akkori ÉS féleségben: Petőfi egyetlen hiteles arcképe.  1955. október 2. 40. sz. 3. oldal) publikált, fényképes cikk képein a beavatkozás előtti állapot is látható, ahol a lemez nem teljesen fekete, csak az elrepedt védőüveg repedését leképező, sötét oxidáció csík megy át a költő arcán. (Mert a repedésen át levegő érte az ezüstréteget.) Az, hogy a lemez  még négy évet feketedett nem azért lehetett mert nem ciánkálizták le eléggé, hanem azért mert nem javították, pótolták a légmentesítő védőcsomagolását.

Escher fotója a dagerrotip a beavatkozás előtti állapotáról a Művelt Nép-béli cikkben.

Escher valószínűleg a XIX/XX századfordulón több kiadásban is megjelent, németből fordított, és több hazai közkönyvtárban is meglévő könyvből (F[ritz] Schmidt: A gyakorlati fotografozás kézikönyve) vette a receptet. (Fejér Zoltán találta meg benne az Escher által használt receptet, a 2005-ös Fotóművészetbéli cikke szerint) Jóllehet a ciános módszer az első kb. 100 évben elterjedten használt (az ezüsttárgyak restaurálásában alkalmazott technika kritikátlan átvételén alapuló) metódus volt.

Egy oxidált, egy elég jó állapotú de repedt védőüvege miatt csíkban oxidálódott és egy kémiailag restaurált dagerrotípia. Látható, hogy a restaurált képen  kevés  képnyom maradt de felülete szépen csillog, oxidmentes.
Az alsó és felső sor közötti különbség abból adódik, hogyha az ezüstalapban világos felületet tükröztetünk negatív, ha pedig sötétet pozitív képet látunk

FONTOS: Nem a fotográfiailag is nagy érdemekkel bíró, kiváló Escher Károly cikizése zajlik e beírásban, ő a korában és országában megszerezhető ismeretek birtokában, és az adott kor szemléletének megfelelően cselekedett és szándékai nemességéhez se fér kétség. Hogy az idő az óvatoskodó "bürokratákat" igazolta, az a történelem fintora, van ilyen, információáramlástól elzárt országokban különösen. Itten az utókor megátalkodottan és mindenáron hatásvadász média és egyéb hülyéi lennének jobb belátásra bírva, ha volna nekik ilyen.

Petőfi dagerrotípia az 1970-es évek végén (A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona)

Escher, mint az alábbi linkeken is olvasható olyan, ma is időszerű gondolatokat írt le akkor, hogy például a pusztulófélben lévő dagerrotípiáról készített korszerű reprodukciókkal (akkor fényképezéssel, ma digitalizálással) átmenthetjük a rajta lévő képi információkat a jövő számára.

Az Escher féle retusált és (a valóságnak megfelelő helyzetbe) oldalfordított Petőfi-kép

A valósághoz való viszony elég sajátos volt ezügyben még például szakmai területeken is: bár Escher lefényképezte a dagerrotípiát a beavatkozás előtt és közvetlenül utána is ezek, a képi információ szempontjából pótolhatatlan jelentőségű fényképek ma lappanganak valahol, vagy örökre elvesztek. A szakma csak a retusált kópiájáról készült negatívokat tartotta szükségesnek megőrizni és csak ezt publikálták évtizedeken keresztül...

Adalék:

Lehetett volna (elvben) mód a tárgy vegzálása nélkül kinyerni a rajta lévő (képi) információt:. Már az 1940-es években az Agfa úgy reklámozta infravörösre érzékenyített filmjeit képes katalógusában, hogy alkalmas régi fotók olyan reprodukálására ahol a kép károsodásai eltűntethetők. Ehhez viszonylag széles infra hullámhossztartományra érzékenyített anyag és a nemkivánt hullámhosszak kiszűrésére alkalmas színszűrők kellenek. Ilyenek már léteztek akkor csak kérdéses, hogy a korabeli körülmények között hozzáférhetőek voltak e Magyarországon (katonai célra egészen biztosan), vagy egyáltalán tudni lehetett e erről a lehetőségről.

Illusztrációként közlöm a fenti ábrán látható a Petőfi képéhez hasonló károsodással rendelkező női portrédagerrotip infravörös videokamerával és a látható fényt és némi infrát kiszűrő színszűrővel készült képét. (Az infravörös hullámhossztartomány lényegesen nagyobb a láthatónál.) Ezen a módon (mint látható) az oxidcsík  teljesen eltűnik a tárgy fényképén.

Linkek:

Magyarország története
Költőnknek nem tetszett a brutálisan őszinte fénykép, ezért eldugta! 2010. március 18. 12:21:
http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/03/18/12/Koltonknek_nem_tetszett_a_brutalisan_oszinte_fenykep_ezert.aspx

Magyarország története 28. rész: Az 1848-49-es szabadságharc:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/03/21/18/Magyarorszag_tortenete_28_resz_Az_1848_49_es_szabadsagharc.aspx

Escher Károly: A Petőfi-daguerrotípia . Függelék. Riportfényképezés  (Műszaki Könyvkiadó, 1959):
http://archfoto.atspace.com/esdag.html

Escher Károly: Petőfi igazi arca (Foto, 1956. Két korabeli hiba van benne: Rózsa Györgyöt Rózsavölgyinek, Beliczayt pedig i-vel írták):
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/escher_petofi.html

Szentmártoni Szabó Géza: “Tükör által homályosan” Petőfi dagerrotip arcképe:
http://archfoto.atspace.com/Carolipet1.html

Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapitására dagerrotip lemezek adatainak számitógépes értékelése segitségével (Flesch Bálint):
http://archfoto.atspace.com/petdagel.html

Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT:
http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=882&Itemid=926

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html


Régebbi bejegyzések a témában:


Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Újabb bejegyzés a témában:


Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

Petőfi dagerrotípia, és a valósághoz való viszony. Tényleg: mindenmaradtarégiben..

(A bejegyzés eredeti dátuma márc. 22. csak azért változtattam meg, hogy legfelül legyen a blogban, mert fontosnak tartom.)

1839. augusztus 19.-én volt a dagerrotípia feltalálásának  hivatalos bejelentése és a módjának nyilvánosságra hozatala, valamint a nagystílű gesztus, hogy nem szabadalmaztatták hanem a ingyenesen a világnak ajándékozták a módszert. A feltalálóknak életjáradékot biztosítottak, hogy azért ők se járjanak rosszul. Június 15.-én a kormányzat életjáradékban részesítette Daguerre-t (6000 Frank/év) és Isidore Niepce-t aki apja, Nicephore örökébe lépett a feltalálói szerződésben, bár előnytelenebb feltételek között.  (4000 Frank/év) Hippolyte Bayard, a  vesztes eljárás feltalálója  is  évi 600 Frankot kapott a francia államtól. Ami még érdekes, hogy akkor, a dagerrotípián kívül, a  kutatás melléktermékeként talált két másik eljárást, a későbbi nyomtatási eljárások alapjául szolgáló heliográfiát és a gyakorlat szempontjából érdektelen physautotípiát is nyilvánosságra hozták.

Arago bejelenti Daguerre találmányát a francia akadémián
Forrás: Yan d'Argent illusztrációja  Louis Figuier könyvében: "La Photographie", Les Merveilles de la Science, vol. III, 1867, p. 41.
A http://farm1.static.flickr.com/143/322814105_a7e8e6a233.jpg címről linkelve

Talbot csak 1841-ben jelentette be eljárását és mivel ő nem kapott életjáradékot senkitől, hát szabadalmaztatta, emiatt nehezebben terjedt el a használata, bár az ő módszere áll közelebb a későbbi és mai (analóg) technikákhoz...

Daguerre, népszerűsítendő az eljárását, néhány saját készítésű képet küldött az európai notabilitásoknak, így Apponyi Antal, a monarchia párizsi követe révén a császárnak és Metternichnek is. A közvetítő Apponyi is kapott egy Daguerre féle csendéletet aminek földi maradványai (egy vélhető kémia tisztítás következtében elhalványult és csikokban eltűnt a képe) a Műszaki Múzeum (ma már: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum) gyűjteményében lelhető. A kép paszpartúján Daguerre dedikációja található.

Más képei se jártak sokkal jobban: a bajor királynak küldött három képet az 1970-es években tette láthatatlanná egy balul sikerült restaurálási kísérlet. Köztük a híres darabot amin a cipőpucolónál álló ember kiexponálódott a hosszú megvilágítási idő ellenére, s így ő lehet az első ember aki (ismert) fényképen szerepel. A müncheni Stadtmuseum fotomúzeumában van letétként, ahol a 80-as években a  Marjen Schmidt és a George Eastman House munkatársainak közreműködésével készült faximile van kiállítva. A Metternich féle darab megvan még a család csehországi kastélyának gyűjteményében (de lehet, hogy a prágai technikatörténeti múzeumban van).

Régebbi bejegyzések a témában:

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.


Linkek:

WJ.Paul Getty Museum video, Making Daguerreotypes (Dagerrotípia készítése):
http://www.getty.edu/art/gettyguide/videoDetails?segid=378&segnr=1

William Henry Fox Talbot, a Wikipédiából:
http://hu.wikipedia.org/wiki/William_Henry_Fox_Talbot

François Jean Dominique Arago, a Wikipédiából:
http://hu.wikipedia.org/wiki/François_Jean_Dominique_Arago

A fotográfia története, a Wikipédiából (a Bayard féle módszer leírása is):
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_fotográfia_története

Invention of Photography, a Nicéphore Niépce's House lapján, angolul
(Leírások, képek, videók. A heliográfiát és a physautotípiát is elmagyarázzák.)
http://www.nicephore-niepce.com/pagus/pagus-inv.html

 Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
(Kivéve a Bayard féle módszert, a heliográfiát és a physautotípiát)
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

1839. január 7.-én, hétfőn, adott hírt a dagerrotípia feltalálásáról két francia lap (Literary Gazette,  La Gazette de France), mivel aznap csinált egy kis izgalmat Arago, a francia akadémia reguláris ülésén, azzal a kijelentésével, hogy egy franciának sikerült a camera obscura képét rögzítenie. Na annak már tegnap óta 170 éve.

A  hivatalos bejelentés (Aragoval, francia akadémiával stb.) viszont csak 1839. augusztus 19.-én volt,  tehát aki onnan számolja annak majd csak később lesz annyi... Ami még érdekes, hogy akkor a dagerrotípián kívül, a  kutatás melléktermékeként talált két másik eljárást, a heliográfiát és a physautotípiát is nyilvánosságra hozták...

Louis-Jacques-Mandé Daguerre (1787–1851), ca. 1844 ismeretlen fotográfus
Daguerreotype; 3 1/2 x 2 3/4 in. (8.9 x 7 cm)
The Metropolitan Museum of Art, Gilman Collection, A  Howard Gilman Foundation ajándéka, 2005 (2005.100.611)
A http://www.metmuseum.org/toah/images/h2/h2_2005.100.611.jpg  címről linkelve

François Dominique Arago  (1786.  - 1853.) francia fizikus, csillagász, politikus.
A http://hsci.ou.edu/galleries/19thCentury/Arago/Portraits/Arago-Aquatint-lpc-001-image/ címről linkelve

A történettudomány szorgoskodása következtében még előkerült néhány feltalálószerű, részfeltaláló, pszeudo-, para- és metafeltaláló  is (lásd pl. a régebbi bejegyzésemet: Aukciológia: Sothebys 3-szor + tudomány. Meg az első magyar online.) sokan közülük elég fontos munkát végeztek, de ebbe én most nem mennék bele... Az biztosnak látszik, hogy a gyakorlati fényképezés kezdete az első és második helyezett  munkája alapján történt meg, nem feledkezve meg Daguerre korábban elhunyt feltalálótársának, Niépce-nek érdemeiről sem.

Ha minden igaz, ma, április 1.-én nyílik meg a Csehországi, Cesky Krumlov-ban a Seidel napfényműterem. 1949-óta zárva volt és most a város kultúrális alapítványa által támogatott projekt keretében megnyílik, múzeumként.

(kép netes forrása eltűnt)

A névadó Josef Seidel (1859 - 1935) 1888-ban alkalmazottként került a műterembe (az Osztrák-Magyar Monarchiában folytatott tanulmányait követően), majd a tulajdonos halála után megvette azt.  Josef Seidelt, fia, František (1908 -1997) követte a műterem tulajdonosaként. Neki azonban alaposan kijutott a történelemből: a náci uralom alatt börtönbe került, a háború után pedig államosították a műtermet mindenestül (így az 1949-ben be is zárt), majd mint német származású egyént deportálták.

"Hála" a drámai körülményeknek a műteremben szinte minden megmaradt változatlanul (kivéve az enyészet hatásait). A fénykorában több alkalmazottal működő fényképészet több mint 104 000 (többségében üveg, kollódiumos és zselatinos) negatívot hagyott hátra, ezek főleg a tetőtérben vannak. A 2005 -óta tartó múzeumosító folyamat során a negatívok állapotát is felmérték és konzerválásuk is megkezdődött.

A negatívok a tetőtérben.
(Fotó: Libor Svacek, www.crumlov.cz,  a kép a http://www.seidel.ckrumlov.cz/php/projekty/seidel/index.php?&lang=en
lapról származik)

A múzeum projektjébe további résztvevőket és EU-s pénzeket is igyekeznek bevonni, a tervezett, további lépések támogatására. A Rundbrief Fotografie 2008-as első száma is címlapsztoriként foglalkozik az esettel (erről még lenne egy beírásom ha az időm...).

Linkek:

http://www.seidel.cz/docs/cz/seidel_home.xml

Josef and František Seidel
http://www.seidel.ckrumlov.cz/php/projekty/seidel/?artid=1&lang=en

Fotoatelier Seidel
http://www.seidel.ckrumlov.cz/php/projekty/seidel/index.php?&lang=en

Common history revived through unique photograph collection
http://www.interact-eu.net/download/application/pdf/1217963

Information about project (több képpel, műterem, labor, stb.)
http://www.seidel.ckrumlov.cz/php/projekty/seidel/index.php?artid=2&lang=en

Régebbi bejegyzések a témában

Napfényműterem megnyitó 2007. november 18.-án. Kézdivásárhelyen.
http://archfoto.freeblog.hu/archives/2007/11/30/Napfenymuterem_megnyito_

(Frissítve 2008. 09. 29.)

Robert Capa (Friedmann Endre, Budapest, 1913. október 22. – Thai-Binh [Vietnam],, 1954. május 25.) a spanyol polgárháborúban készült, többezer, elveszettnek hitt negatívja került az International Center of Photography-hoz, New-York-ba. (Az intézményt Cornell Capa [Friedmann Kornél, Budapest, 1918. április 14. – Manhattan 2008 május 23.], Robert Capa öccse alapította). Az anyagban még két fotográfus képei is megtalálhatók: Gerda Taro-é (Gerta Pohorylle, 1910. augusztus 1., Stutgart – 1937. június 27., Brunete, Capa barátnője) és David Seymour-é (David Szymin, 1911. November 20., Varsó – 1956. November 10., Szuez, vele alakította Capa a Magnum ügynökséget). Mindhárman művésznéven dolgoztak (az idézett cikk Warholhoz hasonlítja a dolgot) és mindhárman harctéren haltak meg. Capa aknára lépett Vietnamban, Seymourt lelőtték a Szuezi válság csataterén, Taro Spanyolországban halt meg balesetben – eltaposta egy tank. Az még kérdéses melyik kép kié.

A filmek 1939 és 41 között Weisz Imrénél, Capa barátjánál és laboránsánál voltak Párizsban (Capa ekkor már New-York-ban tatózkodott). Weisz Marseille-be utazott ahol letartóztatták és egy algériai táborba deportálták. A filmek viszont Francisco Aguilar Gonzalez mexikói tábornoknál landoltak (aki diplomata volt Marseille-ben az 1930-as években) és Mexikóba kerültek. A tábornok 1967-ben meghalt. Valószínűleg nem tudta kitől származnak a fotók, mindenesetre nem kereste sem Capát sem Weiszt, aki végül Mexikóba házasodott és ott élt haláláig.

Egy kontakt a most előkerült negatívokról. Capa és Taro képei. A spanyol polgárháború Rio Segre-i csatájánál készültek.

A kép a http://www.nytimes.com/slideshow/2008/01/27/arts/20080127_KENN_SLIDESHOW_2.html oldalról linkelve.

Csak a 90-es években jött rá egy Mexiko City-béli filmkészítő (neve nem szerepel a forrásokban) a képek eredetére, miután birtokába kerültek a negatívok (amiket a nagynénje örökölt, apjától, a tábornoktól), és levelet írt a New-Yorki városi egyetem egyik professzorának. Innen azonban még több minden történt, amíg a képek a mostani helyükre kerülhettek. A mexikói tulajdonos ugyanis aggódott, hogyha amerikába viszik a képeket az felzúdulást válthat ki Mexikóban, mivel ez az anyag kapcsolódik hazája fontos történelmi szerepéhez a spanyol polgárháborút illetően. (Mexikó a köztársaságiakat támogatta, a tábornok is segítette a menekülőket.) A bonyolult história részletesebben le vagyon írva a New York Times január 27.-i cikkében, mely e beírás egyik forrása is (ld.: lent, a Linkeknél).

Előzetes értékelés szerint több mint 3000 publikálatlan kép van az anyagban.

-

Link

Valódi A milicista halála 2008-09-29
http://www.echotv.hu/?akt_menu=7&newsid=82056

Linkek:

The Capa Cache By RANDY KENNEDY, Published: January 27, 2008, The New York Times (Több illusztrációval)
http://www.nytimes.com/2008/01/27/arts/design/27kenn.html?

New home for images by famed war photographer Mon Jan 28, 2008 6:41pm EST, Reuters (Több illusztrációval)
http://www.reuters.com/article/domesticNews/idUSB6390820080128

Robert Capa's Lost Negatives. An Update. by Ron Steinman March 2008
http://digitaljournalist.org/issue0803/robert-capa-s-lost-negatives-an-update.html

Robert Capa az Artportalon
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/capa_robert

Cornell Capa az Artportalon
http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/capa_cornell

David Seymour - Wikipedia, the free encyclopedia (angolul)
http://en.wikipedia.org/wiki/David_Seymour

Gerda Taro - Wikipedia, the free encyclopedia (angolul)
http://en.wikipedia.org/wiki/Gerda_Taro

Gerda Taro kiállítása az International Center Of Photography-ban.
http://www.icp.org/site/c.dnJGKJNsFqG/b.2876511/k.1E74/Gerda_Taro.htm