Jesszus mióta nem írtam blogot. Idő-, energiahiány, vénülés, egyebek..

Az offtopic thread: Mámegin rekord: Gursky Rhein II. című, 1999-es, 185 x 364 cm-es, Diasecben tálalt chromogenic (hagyományos színes anyagú, de persze digitális eredetiről is lehet), számozott, 6 példányos kibocsátású adag 1 számú printjét, a Christie's nov. 8.-i, New York-i aukcióján 4 338 500 $-ért vitték el. (980 501 000 Ft 226HUF/USD-vel.) Az alábbi linken a kép látható a Christie's lapján. Persze megint képzőművészeti aukción sikerült fotórekordni (mint az utóbbi idők összes fotórekordere). A legtöbbet amúgy ($43,202,500) Roy Lichtenstein festményéért adták.

http://www.christies.com/lotfinder/andreas-gursky-rhein-ii/5496716/lot...

-
Restaurátor konferencia: XXXVI. Nemzetközi Restaurátor Konferencia, Budapest
2011 november 9-11. Nemzeti Múzeum díszterme.

1 fotóvonatkozású előadás volt: Kovács Péter, (Boteh Bt. - Esztergom)
Fotókonzerválási kurzus és tanítási módszertan a firenzei Alinari Intézetnél;
Collotype-nyomda bemutatásával. Az ifju kollega beíratkozott egy kurzusra a fenti ntézménynél és elmesélte, hogy mindenkivel egyedileg a meglévő ismeretei és érdeklődési iránya figyelembevételével foglalkoznak és mindehhez rengeteg  anyagot tudnak mutatni. Na ja, 1852-ben kezdett a cég (akkor még mint fényképészet, a gyűjtemény későbbi de azért onnan datálják: www.alinari.it/materiale/alinari_DIGIMARC.pdf ).  Amúgy egy működő fénnyomó műhelyük is van , életben tartva a XIX. szd. végének legnépszerűbb fotomechanikai eljárását. Mivel üzleti alapon működnek kevésbé szenvednek a hozzávalók hiányától mint a kincstári intézmények de cserébe oplyasmire is vállalkoznak (retusálásilag pl.)  ami etikailag legalábbis vitatható, dehát az ügyfél parancsol....
Bár több fotóvonatkozású előadás nem volt, de jó pár nem destruktív hi-tech vizsgálati, kezelési eljárásról esett szó (rádásul többnyire természettudósok elővezetésében) melyek egy része már a minálunk is hozzáférhető (persze ha van keret rá). Igy például: hordozható XRF ((Végvári Zsófia, TONDO SP1 Kft), lézeres tisztítás (Márton Zsuzsanna – Kisapáti Ivett, PTE Fizikai Intézet), röntgenspektrometria különböző eszközei (Dr. Tóth Attila Lajos, MTA, MFA),  gamma sugaras károsítóirtás (Corneliu Ponta, National Institute of Physic and Nuclear Engineering és Mesterházy Dávid – Kovács András, Izotóp Kutató Intézet, Budapest), stb. mely technikák fotóműtárgyakra is alkalmazhatóak.
Volt egy előadás a korszerű LED-es világítóeszközökről itt az előadó szerint már teljesen UV és infravörös kibocsátás mentes és a normál fehér fény színösszetételét 90-valahány százalékban megközelítő termékekről számoltak be (bár kibocsátási spektrumgörbét egyet se mutattak). Az előadó elmondta viszont, hogy a nagy energia megtakarítás és egyéb gazdságossági szempontok miatt  pl. a National Portrait Gallery-ben is átálltak ezekre a fényforrásokra. (Farkas János, 3F Project).
A program: http://www.allomanyvedelem.hu/​userfiles/files/11Nemztkonf_pr​(1).pdf

A Getty-ben Dusan Stulik már az alternatív fotográfiai darabokra is kiterjesztette spektrométeres vizsgálatait erről van egy angol nyelvű írása az alternativephotography.com-on. Megérne valamit fordítani is belőle ide de most nem megy, tán később.

Alternative process photography and science meet at the Getty
Writers / Dr. Dusan Stulik and Art Kaplan at the Getty Conservation Institute
Photography / Dusan Stulik, Susie Clark

A végére egy kis csemege: régi fotográfusokat ábrázoló fényképek az http://www.antiquecameras.net/ -en.

http://www.antiquecameras.net/photographers18601900.html

Van még pár ilyen, de azt legközelebb. (Remélem.)

Linkek: (most a szövegben vannak)


A fénnyomás és egyebek elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

***
Cindy Sherman, új árrekord, már nem a Prince a legdrágább. Aukciológia.

Már a Gurskyt is lenyomták. De jön fel a Medvegyev. Árrekordológia.

Edward Steichen fotó 2.9 millió dollárért

Gursky másodikra (másodikkal) lenyomta Steichent.

Meg minden az "fotoaukció" kulcszónál, ami az oldalsávban klikkelhető

***

Stulik & Co. nálunk is.

Stulik és a barit. Vintázsbuktatás.

Hillotype, igaz is meg nem is. Stulik leleplez.

A Getty felhívása mindenkihez, Dusan Stulik és más...

Ez egy 2009-es történet, tehát már ülök rajta egy darabja mert elég mukaigényes lenne egy rendeset posztolni róla. (Lefordítani, értelmezni, satöbbi.) Az most nem fog összejönni, de azért felrakom hagy' terjedjen.

2009-ben két kongresszust is rendezett a Firenzei Művészettörténeti Intézet (A Max Planck Intézet leányvállalata) amíg ez a dokumentum összeállt.

Volt már olyan, hogy szakemberek csapata megfogalmazott valamilyen ajánlást, de hogy azt támogatólag egy szakmabéli sokaság aláírására bocsássák, na ilyenre ebben a műfajban nem emlékszem. Ettől olyan kiáltványféle lett. Azt érezném ki ebből a gesztusból (persze az Arany Jánosi "akarta a fene" esete fennforoghat), hogy mintha attól aggódnának, hogy a műtárgyvédelem szolgálatára  felfogadott  kisinas, a digitalizáció kirúgja gazdáját az eredeti műtárgyat és helyébe lép, minthogy vele dolgozni sokkal kevésbé macerás és költséges. Előbb az eredetik összes funkcióját veszi át lassan, majd azok feleslegessé válva szép óvatosan a szemétre kerülnek.

Mondjuk nálunk ez enyhén szólva se aktuális még, örülünk ha végre bedigitalizálnak egy anyagot és a károsodékony műtárgyak helyett e másolatot használják mikor szükséges és normális... Hogy mikor az? Na erre próbál felelni a dokumentum. Én most nem bírok elég kapacitással de talán valaki jótétlélek lefordítja magyarra is... Addig is itt vannak az elérhetőségek.

Linkek:

Florence Declaration – Recommendations for the Preservation of Analogue Photo Archives:
http://www.khi.fi.it/en/photothek/florencedeclaration/index.html

A szöveg angolul:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_en.pdf

A szöveg németül:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_de.pdf

A szöveg olaszul:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_it.pdf

A szöveg franciául:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_fr.pdf

Az aláírók listája :
http://www.khi.fi.it/pdf/Florence_Declaration_undersigned_Unterzeichner_firmatari.pdf:

Ha valaki csatlakozna az aláírókhoz ide kell emilt írni :
declaration@khi.fi.it

Utolsó módosítás: 2011.szep. 23.

Mámeginthiábadolgoztam. Vagy nem teljesen, de eléggé. 

Van fogalomban egy ilyen bulváros mítosz a Petőfi dagerrotípiáról, miszerint a természet erői által eltüntetett képet a csodatévő restauráló (leküzdve a bürokraták ellenállását is) elővarázsolta  (itt érzékletes leírások jönnek, ahogy a kép egyszerre csak láthatóvá válik...). 

Miután a kérdés valamelyest  tény- és szakszerűbb változatát sikerült nyilvánosságra hoznom pár éve, és egy párszor, és ezt némely más szakterületek művelői is olvasták, hivatkoznak rá, reménykedtem kissé benne, hogy talán a történet gyakorta használt változata is reálisabb lesz valamennyire és ez valaha a médiáig is eljut. Eljutott. Néhány elemét sikerült  is felfedeznem, csak épp a lényegnek véres a torka: Az általam eddig meglehetősen kedvelt és amúgy nagyszerű Magyarország története című, az MTV-n ismétlődő sorozat 28. részében sajna dagerrotípiáztak egyet, a vonatkozó részletszövegesen is megjelent az MTV lapján, (szerzőnév nélkül)... 

Idézek: 

"Escher a száz éves fotókönyvek átböngészése után alaposan megtisztította ezt a próbára kapott, másik képet, alkohollal lemosta, és 1%-os ciánkáli-fürdőbe tette, ahogyan a régi könyvek javasolták.  De csak  5  percre. Ha túl korán veszi ki a képet, akkor halvány marad, ha túl későn, akkor meg visszafeketedik. Volt tehát miért aggódni – de úgy tűnt, hogy a kísérlet sikeres, mert elkezdett előjönni az értéktelen vacakként számontartott lemezről egy kép – legnagyobb megdöbbenésére Kossuth Lajosnak egy addig ismeretlen arcképe! 

A múzeum vezetői persze örültek a talált kincsnek, de még vacilláltak, hogy a feltételezett Petőfi-ezüstlemezt is megpróbálják-e restauráltatni, - pedig tudhatták, hogy ha valóban Petőfit ábrázolja a lemez, akkor ez egy óriási felfedezés, ugyanis a költő arcát addig csak rajzokról és festményekről ismerték. Végül 1960-ban Escher megkaphatta restaurálásra a lemezt – amely az eltelt 4 évben tovább feketedett! Azonnal tisztítani kezdte a már bevált módszerrel – és több mint 100 évvel Petőfi halála után valóban láthatóvá vált az egyetlen fénykép, ami a költőről készült! "

Hol is kezdjem... Hogy az a Kossuth kép már ismert volt sokszorosítógrafikaként, csak ez a dagerrotipes reprodukciója nem eléggé. A darab a  Barabás Miklós által Kossuthról 1847-ben készített litográfia 3 x 2,5 cm-es dagerrotip reprodukciója volt. (Köszönet  Stemlerné Balogh Ilonának a korrekcióért.) 

A  kísérleti darab: dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos, Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. 3 x 2,5 cm A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Stemlerné Balog Ilona  a A 35. Nemzetközi Restaurátor Konferencián 2010 nov. 4.-én tartott előadása szerint Escher 1953-ban végezte rajta a beavatkozást. Mellette az eredeti grafika egy változata  oldalfordítottan, ahogy a dagerrotip ábrázolja.

Vagy, hogy a fürdő dolog fordítva van, ha előbb veszi ki fekete marad (rajta marad az oxid) ha később akkor meg halványabb (mert a képet is lepucolja róla, viszont szép fényes lesz). Vagy, hogy nem 1960-ban kapta meg a képet hanem 1955-ben az még hagyján. (Pár évvel későbbi, 1959-es visszaemlékezésében Escher már 57-et ír. Gondolom az 56-os év tájékát nem volt praktikus emlegetni akkortájt)

Az se annyira lényeges, legföljebb így nem annyira bombasztikus a sztori, hogy az Escher által (a Művelt Nép című, akkori ÉS féleségben: Petőfi egyetlen hiteles arcképe.  1955. október 2. 40. sz. 3. oldal) publikált, fényképes cikk képein a beavatkozás előtti állapot is látható, ahol a lemez nem teljesen fekete, csak az elrepedt védőüveg repedését leképező, sötét oxidáció csík megy át a költő arcán. (Mert a repedésen át levegő érte az ezüstréteget.) Az, hogy a lemez  még négy évet feketedett nem azért lehetett mert nem ciánkálizták le eléggé, hanem azért mert nem javították, pótolták a légmentesítő védőcsomagolását.

Escher fotója a dagerrotip a beavatkozás előtti állapotáról a Művelt Nép-béli cikkben.

Escher valószínűleg a XIX/XX századfordulón több kiadásban is megjelent, németből fordított, és több hazai közkönyvtárban is meglévő könyvből (F[ritz] Schmidt: A gyakorlati fotografozás kézikönyve) vette a receptet. (Fejér Zoltán találta meg benne az Escher által használt receptet, a 2005-ös Fotóművészetbéli cikke szerint) Jóllehet a ciános módszer az első kb. 100 évben elterjedten használt (az ezüsttárgyak restaurálásában alkalmazott technika kritikátlan átvételén alapuló) metódus volt.

Egy oxidált, egy elég jó állapotú de repedt védőüvege miatt csíkban oxidálódott és egy kémiailag restaurált dagerrotípia. Látható, hogy a restaurált képen  kevés  képnyom maradt de felülete szépen csillog, oxidmentes.
Az alsó és felső sor közötti különbség abból adódik, hogyha az ezüstalapban világos felületet tükröztetünk negatív, ha pedig sötétet pozitív képet látunk

FONTOS: Nem a fotográfiailag is nagy érdemekkel bíró, kiváló Escher Károly cikizése zajlik e beírásban, ő a korában és országában megszerezhető ismeretek birtokában, és az adott kor szemléletének megfelelően cselekedett és szándékai nemességéhez se fér kétség. Hogy az idő az óvatoskodó "bürokratákat" igazolta, az a történelem fintora, van ilyen, információáramlástól elzárt országokban különösen. Itten az utókor megátalkodottan és mindenáron hatásvadász média és egyéb hülyéi lennének jobb belátásra bírva, ha volna nekik ilyen.

Petőfi dagerrotípia az 1970-es évek végén (A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona)

Escher, mint az alábbi linkeken is olvasható olyan, ma is időszerű gondolatokat írt le akkor, hogy például a pusztulófélben lévő dagerrotípiáról készített korszerű reprodukciókkal (akkor fényképezéssel, ma digitalizálással) átmenthetjük a rajta lévő képi információkat a jövő számára.

Az Escher féle retusált és (a valóságnak megfelelő helyzetbe) oldalfordított Petőfi-kép

A valósághoz való viszony elég sajátos volt ezügyben még például szakmai területeken is: bár Escher lefényképezte a dagerrotípiát a beavatkozás előtt és közvetlenül utána is ezek, a képi információ szempontjából pótolhatatlan jelentőségű fényképek ma lappanganak valahol, vagy örökre elvesztek. A szakma csak a retusált kópiájáról készült negatívokat tartotta szükségesnek megőrizni és csak ezt publikálták évtizedeken keresztül...

Adalék:

Lehetett volna (elvben) mód a tárgy vegzálása nélkül kinyerni a rajta lévő (képi) információt:. Már az 1940-es években az Agfa úgy reklámozta infravörösre érzékenyített filmjeit képes katalógusában, hogy alkalmas régi fotók olyan reprodukálására ahol a kép károsodásai eltűntethetők. Ehhez viszonylag széles infra hullámhossztartományra érzékenyített anyag és a nemkivánt hullámhosszak kiszűrésére alkalmas színszűrők kellenek. Ilyenek már léteztek akkor csak kérdéses, hogy a korabeli körülmények között hozzáférhetőek voltak e Magyarországon (katonai célra egészen biztosan), vagy egyáltalán tudni lehetett e erről a lehetőségről.

Illusztrációként közlöm a fenti ábrán látható a Petőfi képéhez hasonló károsodással rendelkező női portrédagerrotip infravörös videokamerával és a látható fényt és némi infrát kiszűrő színszűrővel készült képét. (Az infravörös hullámhossztartomány lényegesen nagyobb a láthatónál.) Ezen a módon (mint látható) az oxidcsík  teljesen eltűnik a tárgy fényképén.

Linkek:

Magyarország története
Költőnknek nem tetszett a brutálisan őszinte fénykép, ezért eldugta! 2010. március 18. 12:21:
http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/03/18/12/Koltonknek_nem_tetszett_a_brutalisan_oszinte_fenykep_ezert.aspx

Magyarország története 28. rész: Az 1848-49-es szabadságharc:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/03/21/18/Magyarorszag_tortenete_28_resz_Az_1848_49_es_szabadsagharc.aspx

Escher Károly: A Petőfi-daguerrotípia . Függelék. Riportfényképezés  (Műszaki Könyvkiadó, 1959):
http://archfoto.atspace.com/esdag.html

Escher Károly: Petőfi igazi arca (Foto, 1956. Két korabeli hiba van benne: Rózsa Györgyöt Rózsavölgyinek, Beliczayt pedig i-vel írták):
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/escher_petofi.html

Szentmártoni Szabó Géza: “Tükör által homályosan” Petőfi dagerrotip arcképe:
http://archfoto.atspace.com/Carolipet1.html

Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapitására dagerrotip lemezek adatainak számitógépes értékelése segitségével (Flesch Bálint):
http://archfoto.atspace.com/petdagel.html

Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT:
http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=882&Itemid=926

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html


Régebbi bejegyzések a témában:


Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Újabb bejegyzés a témában:


Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

Petőfi dagerrotípia, és a valósághoz való viszony. Tényleg: mindenmaradtarégiben..

(A bejegyzés eredeti dátuma márc. 22. csak azért változtattam meg, hogy legfelül legyen a blogban, mert fontosnak tartom.)

Frissítve: 2009. 09. 21.

A CoOl feltámadt és  mostantól a  http://cool.conservation-us.org címen újra elérhető. A Conservation Dist List  is újraindul. De már nem a Stanford szájtján hanem az AIC-én (American Institute for Conservation:  http://www.conservation-us.org), Walter Henry, John Burke és mások átkinlódták az AIC Linuxos szerverére.

Új címe lett az Albuminpapír lapnak is: http://albumen.conservation-us.org/ és a Photographic Materials Group (PMG) -nak:  http://206.180.235.133/sg/pmg/.

Ja, és egy csomó lapnak ami eddig a Stanfordon volt, amennyire tudtam átírtam őket a honlapom linkek oldalán is.

Régebbi bejegyzések a témában:

Válság ide is: megszűnik a CoOL

A stáb Nemzeti Múzeum fotótárában, augusztus 3.-án.

Sor Zita a Magyar Nemzeti Múzeumban, Tóth Balázs Zoltán pedig a Magyar Fotográfiai Múzeumban dolgozik, így ebben a két gyűjteményben lesz megbeszélés közös tervekről a jövő héten.



Régebbi bejegyzések a témában:

Stulik és a barit. Vintázsbuktatás.

Tanfolyam Közép-, Kelet- és Dél-Európaiaknak. A Getty Szlovákiában.

Hillotype, igaz is meg nem is. Stulik leleplez.

A Getty felhívása mindenkihez, Dusan Stulik és más...

A Getty Conservation Institute csapata (Dusan Stulik, Art Kaplan a Getty kutatói és Tram Vo fotókonzervátor) új módszert dolgoz ki a zselatin-bromid fotópapírok gyártmányának és korának beazonosítására.

Eddig helyes és költséges játékszereikkel a nem destruktív röntgen fluoreszcencens spektrometria és a Fourier-transzformációs infravörös spektrometria analízis használatával a fotókonzerválás és múzeológia tudományát szolgálták. Megállapították a különféle eljárásokkal készült fényképek vegyi összetételét s az így összegyűlt adatok segítségével végre egzakt módszerekkel lehetett megállapítani egy képről, hogy melyik módszer melyik változatával készült.

Mostantól a műtárgypiacot is szolgálják.

Mióta a híres fotográfusok vintázs kópiáinak ára, és a kereslet velük kapcsolatosan az egekbe szökött, kereskedelmileg is fontos kérdés lett, hogy melyik kópia a vintázs és melyik csak reprint. Vagy mondjuk melyik hamisítvány mert pl. nem is a szerző életében készült fotóanyagon van és ráhamisítottak valamilyen a szerzői kópiát bizonyító aláírást, pecsétet stb.

A zselatin ezüstbromid barit/fiber előhívó papírra (polgári nevén nagyítópapír) készült képeknél, egy, akár több évtizeddel később készült kópiát is nehéz vizuális eszközökkel megkülönböztetni egy korábbitól. Ráadásul  több mint 100 éve (mindmáig) gyártanak hasonló anyagokat.

A módszer a baritrétegben található bárium és stroncium arányának meghatározásán alapul. A csapat feltételezése szerint ez minden gyártmánynál, szériánál más és más. Most ismert eredetű kópiák vizsgálatával gyűjtenek adatokat amelyek alapján majd az ismeretlen eredetűeket vélik azonosíthatni.

Ennek keretében például Henri Cartier-Bresson kellően datált képeit analizálták Párizsban a Henri Cartier-Bresson Foundation és az Atelier de Restauration et de Conservation des Photographies de Ville de Paris segitségével. (Ahol Anne Cartier-Bresson, a fotográfus lánya a főnök.)

Ha már ott voltak, dolgoztak egy kicsit a dolgon az Institut national du patrimoine fotókonzervátor tanulóival, a Musée d’Art Moderne, a Bibliothéque nationale de France, a Musée Carnavalet és a Maison Européenne de la Photographie munkatársaival is...

Megjelent a Rundbrief Fotografie 2008/2 száma.

Marjen Schmidt ír benne, Jeff Wall, kanadai művész, a berlini Guggenheim múzeumban, novemberben rendezendő kiállításának konzerválási kérdéseiről. A kiállításon a mai anyag melett a régebbi ezüst-zselatin papíron lévő fényképek is kiállításra kerülnek, valmint nagyformátumú fekete-fehér diapozitívek átvilágítódobozra installálva. A szerző részletesen kitér az öszes kiállításrendezési problémára, konzerválási szempontból, úgymint a csomagolás, amiben a műtárgyak érkeznek, a kicsomagolás művelete, a tárgyak mozgatása, installálása, és ennek helyi szabályai, a klíma, a világítás, a műtárgyak technikája, anyaga, stb.

Érdekes a cikkben idézett, a jelenkori európai szakmai álláspontot tükröző táblázat, a különféle technikájú fotók megvilágításánál alkalmazható maximális fénymennyiségről:

Ez az érték úgy jön ki, hogy a megvilágítás fényerejét (luxban) megszorozzuk annak időtartamával (órában). Ez az a fénymennyiség, amennyit a kép egy éves időtartam alatt, nagyobb károsodás nélkül képes lehet elviselni. Ez viszont függ az egyéb károsító tényezők egyidejü hatásának mértékétől is pl.:a fényforrás fényének spektrális eloszlása, annak UV és infravörös tartományba eső részének intenzitása, hőmérséklet, relatív nedvességtartalom, oxidatív anyagok a légtérben vagy/és a műtárggyal érintkezésben, stb. Több, egymással kölcsönhatásban lévő károsító tényező egyidejű hatása elérheti a károsító kémiai, fizikai effektus ún. aktivációs energiaszintjét és beindíthatja azt.

A lapszámban van még cikk a Müncheni Deutsche múzeumról, ami egy óriási technikatörténeti gyűjtemény és jelentős fototechnikatörténeti anyaggal is bír. A Carl Zeiss Jena történeti gyűjteményéről, a winterthur-i fotómúzeum gyűjteményéről, a vintázs fogalmáról a digitális fényképezés korában és más gyűjteményelméleti kérdésekről és még sokminden másról is.

Linkek:

Korábbi beírás a lapról:
Körlevél a Fotográfiáról, Rundbrief Fotografie. A periodika

Az előző szám tartalmából
http://www.rundbrief-fotografie.de/nf57.htm

(Frissítve 2008. 09. 29.)

Robert Capa (Friedmann Endre, Budapest, 1913. október 22. – Thai-Binh [Vietnam],, 1954. május 25.) a spanyol polgárháborúban készült, többezer, elveszettnek hitt negatívja került az International Center of Photography-hoz, New-York-ba. (Az intézményt Cornell Capa [Friedmann Kornél, Budapest, 1918. április 14. – Manhattan 2008 május 23.], Robert Capa öccse alapította). Az anyagban még két fotográfus képei is megtalálhatók: Gerda Taro-é (Gerta Pohorylle, 1910. augusztus 1., Stutgart – 1937. június 27., Brunete, Capa barátnője) és David Seymour-é (David Szymin, 1911. November 20., Varsó – 1956. November 10., Szuez, vele alakította Capa a Magnum ügynökséget). Mindhárman művésznéven dolgoztak (az idézett cikk Warholhoz hasonlítja a dolgot) és mindhárman harctéren haltak meg. Capa aknára lépett Vietnamban, Seymourt lelőtték a Szuezi válság csataterén, Taro Spanyolországban halt meg balesetben – eltaposta egy tank. Az még kérdéses melyik kép kié.

A filmek 1939 és 41 között Weisz Imrénél, Capa barátjánál és laboránsánál voltak Párizsban (Capa ekkor már New-York-ban tatózkodott). Weisz Marseille-be utazott ahol letartóztatták és egy algériai táborba deportálták. A filmek viszont Francisco Aguilar Gonzalez mexikói tábornoknál landoltak (aki diplomata volt Marseille-ben az 1930-as években) és Mexikóba kerültek. A tábornok 1967-ben meghalt. Valószínűleg nem tudta kitől származnak a fotók, mindenesetre nem kereste sem Capát sem Weiszt, aki végül Mexikóba házasodott és ott élt haláláig.

Egy kontakt a most előkerült negatívokról. Capa és Taro képei. A spanyol polgárháború Rio Segre-i csatájánál készültek.

A kép a http://www.nytimes.com/slideshow/2008/01/27/arts/20080127_KENN_SLIDESHOW_2.html oldalról linkelve.

Csak a 90-es években jött rá egy Mexiko City-béli filmkészítő (neve nem szerepel a forrásokban) a képek eredetére, miután birtokába kerültek a negatívok (amiket a nagynénje örökölt, apjától, a tábornoktól), és levelet írt a New-Yorki városi egyetem egyik professzorának. Innen azonban még több minden történt, amíg a képek a mostani helyükre kerülhettek. A mexikói tulajdonos ugyanis aggódott, hogyha amerikába viszik a képeket az felzúdulást válthat ki Mexikóban, mivel ez az anyag kapcsolódik hazája fontos történelmi szerepéhez a spanyol polgárháborút illetően. (Mexikó a köztársaságiakat támogatta, a tábornok is segítette a menekülőket.) A bonyolult história részletesebben le vagyon írva a New York Times január 27.-i cikkében, mely e beírás egyik forrása is (ld.: lent, a Linkeknél).

Előzetes értékelés szerint több mint 3000 publikálatlan kép van az anyagban.

-

Link

Valódi A milicista halála 2008-09-29
http://www.echotv.hu/?akt_menu=7&newsid=82056

Linkek:

The Capa Cache By RANDY KENNEDY, Published: January 27, 2008, The New York Times (Több illusztrációval)
http://www.nytimes.com/2008/01/27/arts/design/27kenn.html?

New home for images by famed war photographer Mon Jan 28, 2008 6:41pm EST, Reuters (Több illusztrációval)
http://www.reuters.com/article/domesticNews/idUSB6390820080128

Robert Capa's Lost Negatives. An Update. by Ron Steinman March 2008
http://digitaljournalist.org/issue0803/robert-capa-s-lost-negatives-an-update.html

Robert Capa az Artportalon
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/capa_robert

Cornell Capa az Artportalon
http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/capa_cornell

David Seymour - Wikipedia, the free encyclopedia (angolul)
http://en.wikipedia.org/wiki/David_Seymour

Gerda Taro - Wikipedia, the free encyclopedia (angolul)
http://en.wikipedia.org/wiki/Gerda_Taro

Gerda Taro kiállítása az International Center Of Photography-ban.
http://www.icp.org/site/c.dnJGKJNsFqG/b.2876511/k.1E74/Gerda_Taro.htm

Kurzust hirdet a Getty Conservation Institute Közép-, Kelet- és  Dél-Európai fotókonzervátoroknak és fotógyűjteményi munkatársaknak. Az első adag  2008 július 21. és augusztus 15. között kerül sorra Szlovákiában, a pozsonyi Képző- és Iparművészeti Akadémia és a túrócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtár rendezésében.

Intézmények hivatalosan bejelentkező munkatársainak részvétele ingyenes.

Bővebben a Getty lapján. és a "Fundamentals of the Conservation of Photographs" lapon, stb.

Érdeklődni a:

photoconscourse@getty.edu   emilcímen lehet.

Az illetékes:

Sean Charette
Project Specialist, Education
Getty Conservation Institute
Direct line: (310) 440-6130
Fax: (310) 440-7713
Email: scharette@gettyedu

 Megjelent a Rundbrief Fotografie 2007/3 száma (persze már az idei előző kettőről se írtam semmit, meg az is megérne egy beírást, hogy mi ez a lap -- lásd még: a "haleszidőmmajd" duma. Addig is: ez a --tudomásom szerint-- egyetlen európai periodika ami azzal a témával is foglalkozik, mint amivel a blogom meg a weblapom is.)

Itt van a mostani szám tartalma (németül, mert főleg az a lap nyelve):

http://www.rundbrief-fotografie.de/nf55.htm

Ezek a témábavágó cikkek:

Von Fakes, Reprints, Repros und Neueditionen ... (Klaus Pollmeier)

Klaus Pollmeier az egyik specialitásáról, a histórikus negatívokról készítendő, mai reprintek kérdéséről ír a szerkesztőségi (vezér?) cikkben.

Entwicklung einer Konsolidierungstechnik für Silbergelatineabzüge: Die Konservierung eines wasser- und schimmelgeschädigten Fotografiebestandes der Gedenkstätte Buchenwald / Development of a Consolidation Technique for Silver Gelatin Photographs: The Conservation of Water and Mould Damaged Photographs at the Buchenwald Memorial. (Ina Jochumsen, Regina Schneller, Andrea Pataki, Gerhard Banik, Jiuan-Jiuan Chen)

A víz által károsított, zselatin-ezüst kópiák konzerváló kezeléséről szól az írás. A szerzők aerosolos módszerekkel stabilizálják a rothadó zselatin által leépülő képréteget. Az aerosol zselatinoldatot (1%), methyl cellulózt (0.5%) és funorit tartalmaz. A képeket előzőleg vízteleníteni kell, erre 30%-os etanolt és GORE-TEX ® szendvicset alkalmaznak. Az így konszolidált fotókat papír tartókban tárolják.

Akkor még az előző számrol is egy rövidet. Tartalom:

http://www.rundbrief-fotografie.de/nf54.htm

Az idetartozó írás:

Die Beständigkeit digitaler Druckmedien: Materialien, Testverfahren, Schadensquellen, Lagerung /The Stability of Digital Print Media: Materials, Testing Procedures, Sources of Deterioration, Storage (Rita Hofmann)

Rita Hoffmann, az Ilford kutatólabor munkatársa, a (festéksugaras, festék szublimációs és elektrofotográfiai) nyomtatókkal  előállított fotók tartósságával kapcsolatos kutatási eredményekről ír benne. Nevezetesen a színezékek és a papír szerepéről a nyomat öregedésében. Érdekes adalék a Wilhelm és kópiafakulás.2007. május 7. című bejegyzésben ismertetett cikkekhez.

Na ezen a beíráson még dolgozni kell...

12 db   vintázst találtak tőle az Egyetemi Könyvtárban,  elfekvő képzőművészeti anyagok feldolgozása során. 10 nagyformátumú sópapír, 1856-ból, a királynő frissen átépített balmorali (Skócia) kastélyáról valamint élet- és tájképek annak környékéről, és két albuminpapíron lévő kisebb formátumú kép amiket 1858-ban készített egy 1859-ben, a Royal Photographic Society által rendezett kiállításához. Utóbbi sorozat műteremben, készült jelmezes szereplőkkel, diszletekkel, kellékekkel és muszlim idilleket ábrázol a kor orientális divatjának megfelelően. Hála annak, hogy a képek évtizedeket (évszázadot) töltöttek sötétben, metszetek között igen jó állapotban vannak.

Roger Fenton önarcképe 1852 februárjából. Albuminpapír. 12.2 x 9 cm
A Gilman Paper Company tulajdona, New York
A National Gallery of Art oldaláról linkelve

 -

Bár a szerző 43 éves korában (ha jól emléxem a dátumra) abbahagyta a fényképezést és minden képét, eszközét eladta, így igen sok képe maradt meg és nem tisztázott, hogy a vevő, hogyan, milyen mértékben forgalmazta tovább azokat, azért ez izgalmas lelet. Különösen, hogy ilyen jó állapotú és (vélhetőleg sajátkezű) ceruza-aláírásos képek is vannak közte. Mindazonáltal sok gyűjteményben vannak képei, a legtöbb National Media Museum-ban (Bradford, Anglia) található, ahova a Royal Photographic Society gyűjteménye (aminek Fenton alapító tagja volt és ma Fenton-háznak hívják a székhelyüket Bath-ban) került, mikor pénztelenség miatt átadni kényszerültek nemrégiben.

Nubian Woman carrying water, 1858. az egyik itteni kép egy másik kópiája
a kép az SSPL másolatárus oldaláról linkelve

Linkek:

Ismét Múzeumok Éjszakája az ELTE Egyetemi Könyvtárban. 2007. június 23-án, délután 4 órától éjjel 2 óráig
# Premier előtt - Roger Fenton fotói - Helyszín: I. emelet, díszterem - Időpont: 22:00, 24:00
Szenzációs fotótörténeti felfedezés az Egyetemi Könyvtárban.
http://www.konyvtar.elte.hu/hirek/rendezvenyek/index.html

Szenzációs fotótörténeti lelet az ELTE Egyetemi Könyvtárában
http://index.hu/kultur/klassz/fentonlelet/
 

Fenton a Wikipédiában angolul
http://en.wikipedia.org/wiki/Roger_Fenton

Fenton linkgyűjtemény
Roger Fenton  a luminous-lint-en angolul

 -

Conservation of photographic negatives címmel  az FHTW Berlin (University of Applied Sciences, Course for Preservation and Conservation/ Audiovisual and Photographic Heritage) és a Nederlands fotomuseum, Rotterdam  közös produlciójában a:   http://www.photographicnegatives.net/     URL-on.

A wiki  olyan rendszer ami (többek között) lehetővé teszi, hogy az oldalt bárki szerkesztheti (lásd Wikipédia) . Így ingyen lehet információkat adni és kapni is. Ezen a lapon még csak kevés adat van, úgyhogy ráfér némi szerkesztés. Hogy mire lehet menni a jónép interaktívitásával ezügyben manapság arról ugyan vannak személyes tapasztalataim, de remélhetőleg az övék bíztatóbbak lesznek. Akárhogy is, az ötlet jó, hameg azt is nézzük, hogy intézményektől származik és mégse zártkörű, pozicióféltő hatalmaskodásról szól, hát kellemesen meglepő is...

(Jójó tudom, hogy szoktuk: Valami jófelé presszionáló példát keresve az ember hajlamos kissé kiszínezni a lelt pozitívumokat miha naiv és hülyénjóhiszemű volna. Aszt ha közelebb megy többnyire kiderül, addig jó, amig nem ismeri a részleteket. De akkor is.)

A lap nyelve angol és német eddig, de gondolom a többi nyelvi verzió lehetséges.

Photograph Heritage in Central, Southern and Eastern Europe: Past, Present and Future
Bratislava, Slovak Republic
November 5-8, 2007

További kérdések:

Barbara Burianova (Bratislava)

barbara.burianova@gmail.com

Gary Mattison (Getty)

gmattison@getty.edu

 Július 19-20.-án  a Stuttgart-i, Staatliche Akademie der Bildenden Künste, Konservierung Neuer Medien und Digitale Information nevű részlegében, a  France Scully-Osterman és Mark Osterman duett, nedves kollódiumos eljárás foglalkozást tart, az ambrotipiát is beleértve. Ebben a dologban valószínűleg ők a legjobbak mostanság.

 A kortárs művészet szemponjából is igyekeznek képbe helyezni ezt a technikát, például mint a gyártóktól való függetlenség egy lehetőségét (főleg most, hogy analóg gyártók lassan nem is lesznek). Az eset 300 euróba kerül anyaggal együtt. Jelentkezni e-mailban  vagy a +49 (0)711-28440-225 faxszámon lehet. Max 10 fő fér bele.

 Minthogy ők amerikaiak, általában jóval messzebb szoktak workshopni. (Június 30 - július 1.-ig Rochester-ben fognak, Master's Class: Negatives címmel). Július 27-28.-án viszont Berlinben (Fachhochschule für Technik und Wirtschaft) csinálják, ezügyben  Prof. Martin Koerber -nél lehet érdelődni: e-mail. 

Link még:
http://www.fotografie-studium.de/ambrotypie/

 

Mark Osterman: Hesitation.  Egész lemezes, színezett, rubint ambrotípia, 2005

(A http://www.mediaconservation.abk-stuttgart.de/index-Dateien/Osterman.htm oldaláról linkelve)

 Ugyanott (mármint Stuttgart-ban), június 21.-én 18:00 h -kor, James M. Reilly, az Image Permanence Institute (IPI), Rochester, USA, igazgatója tart előadást a fotográfiai megelőző konzerválásról és más médiumokéról is. Ez viszont ingyenes, jelentkezni e-mailban  lehet. Kellő érdeklődés esetén egy kétnapos továbbképzést is tart.

 Ez az IPI a legnagyobb tekintéllyel (és ennek megfelelően kb. a legerősebb ellenzői táborral) bíró kutatóintézet a fotokonzerválás témakörében. A  legtöbb nemzetközi szabványt (ISO) e területen az ő közremüködésükkel dolgozták ki. Más hasonló dolgokban is meghatározó a szerepük, például ilyen, az általuk konstruált PAT teszt, vagy a konzerváló színezésben, a szelén trónfosztása a poliszulfid javára.

 Helyileg Rochester-ben vannak ahol a Kodak, és pesze időnként lázasan tiltakoznak ellene, hogy valamely közeli viszonyban (függőség) lennének....

A programokról németül

 A "megörökítés" c. szöveg amit fényképügyben használni szoktak volt, rendesen félreértésnek bizonyult, mikor az idők során jól kiderült milyen egy pusztulékony egy médium ez.

 A technika azonban rettenetes mértékben fejlőd, így kitört a digitális korszak és az ő (hard)pozitívtechnikája a nyomtató által összefestékezett print. Ez rögtön az elején túlszárnyalta a hagyományos módszereket: rekordidő alatt pusztult el róla a kép. Mostanára azonban kezdenek elmúlni a régi vad idők, a "dye" néven lenézett festékek helyébe a szép új "pigment" típusúak jöttek és a gyártók egyre szebb évszámokat írtak a prospektusokba (hogy majd meddig fog a velük összekent nyomtatvány tartani, főleg ha a hozzájuk ajánlott papírféléket is használják). Ezt onnan tudják, hogy szorgos kutatók szimulációs kísérletekkel igyekeznek az elkövetkező évek várható megrázkódtatásait összesűríteni egy rövid de rémes periódusba, és amit a tesztelt kép művel ezalatt, abból próbálják megsaccolni mit fog csináni a valódi jövőben. Persze az élet nem olyan egyszerű, a valóság azért tud még egy két trükköt amit nem lehet előre látni. Ja, és a kutatásokat többnyire a gyártók szponzorálják... Mindenesetre a mostani, 40-100 éves jóslatok elég hosszúnak látszanak ahhoz, hogy senki se fog emlékezni rá, melyik cégnél is kéne reklamálni (föleg ha még meglesz).

 Hogy azért ne legyen túl egyszerű a dolog a menős gyártók gépeihez árult menős festékek és papírok jó drágák, emiatt nonameék lehetőséget látnak benne, hogy olcsóbbért kínálják ugyanazt (vagy nem ugyanazt).

 Innentől elég átláthatatlan a helyzet: minden bóvli ami olcsó, vagy minden pénzkidobás ami márkás, vagy mindkettő, vagy egyikse? Na ezt  igyekeznek még bonyolultabbá tenni az (ennyire vagy annyira) független tesztelőcégek.

 Az egyik legnevesebb kutatócég, a Wilhelm Imaging Research  névadóembere, Henry Wilhelm május 4.-én nyilatkozott egyet  Ausztráliában, Melbourne-ben a Digital ImageMaker nevű médiumnak.

Interview with Henry Wilhelm in Melbourne, 4 May 2007  By Wayne J. Cosshall

 A cikkben összehasonlító ábrák, klf. gyártmányok feltételezett túlélési idejéről szóló táblázatok találhatóak. Bár a felsorolt holmik főleg az ottani piacon kaphatók, de a  Wilhelm Research honlapján  rendszeresen másfélék tesztjei is megtalálhatóak. Meg sok érdekes dokumentum is.

A felső sorban az Epson festék/papír bírja ki jól a tesztet (5 ppm ózon, 23°C és 50% relatív nedvességtartalom) alul meg a noname fakul. (Epson DURABrite Inks és Epson Premium Glossy Photo Paper kontra Calidad Inks és Calidad Inkjet Glossy Photo Paper -- A kép a cikk honlapjáról linkelve).

 A szövegből kiderül, hogy az Epson (DURABrite Ultra Ink a Premium Glossy Photo papíron) 40 évig fogja bírni, a nonamek meg sehol sincsenek tőle. (Mondjuk viszont az Epson a projekt szponzora). A szimulálásnál a fény- és a levegőben lévő károsító anyagok hatását tesztelték.

 A cég hagyományos (analóg) színes pozitívanyagokat is tesztel és különböző tárolási viszonyok következményeit is vizsgálja, különösen a hűtött tárolásét.

A dye és a pigment típusú festékek különbözőségének elmagyarázása, de angolul.

 Röviden: a dye vízoldható festéket tartalmazó tinta, a pigment pedig vízoldhatalan, mikroszkópikus méretű festékszemcséket tartalmaz valamilyen kötőanyagban, számos adalék társaságában.

 Ha minden igaz rövidesen érkezik hozzám egy másik tesztelési módszerről szóló beszámoló is.  Ha így lesz, lehet, hogy beírok belőle.

Megjegyzés: A digitális képekből "hardcopyt" nemcsak nyomtatókkal lehet csinálni, a Lambda vagy a Lightjet, stb. nevű eljárásokkal hagyományos (kémiai elven működő) fotóanyagon is megjeleníthető a kép. Az expozició ilyenkor képpontonként (pl. lézerrel) történik, a többi ugyanaz mint rendesen. Többen esküsznek a hagyományos anyagok szín és tónusrendjére és ezek tartósság dolgában is versenyképesek (még?) a nyomtatók által készíthető képekkel.

Mármegin' a New York Times cikkéből táplálkozom és megint szó lesz egy  kis gömböcről...

A Photo Trove, a Mounting Challenge - New York Times Katie Hafner cikke 2007 április 10

Szóval ez a Bill Gates 1995-ben megvásárolta a Bettmann (fotó)gyűjteményt (11 millió kópia és negatív), má' szóval a Corbis nevű 1989-es alapítású cége vette meg... Azóta dollár tízmillókat költöttek gyűjteménygyarapításra: vettek gyűjteményeket és cégeket. (Bár ezt a céget eredetileg nem egészen ilyesmire alapították.) De legfőképpen jogokat vettek. Így a francia Sygma, a német Zefa képügynökség, a Szentpétervári Hermitage, a Philadelphia Museum of Art és a londoni National Gallery képjogait. Mostanára több mint 100 millió kép jogaival rendelkeznek.