Csakhogy legyen má' valami blogolás is.

Május 15.-én fotoaukció volt Párizsban a Sotheby's-nél, érezhető volt a recesszió mert egy csomó képet nem vettek meg (pedig elég kvalitásos volt a kínálat). A legtöbbet Helmut Newton: Big nude IX c. képéért adták: 108750 EUR-t (32 407 500 HUF@298). A legnagyobb emelkedést Henri Cartier Bresson kínai eunuchot ábrázoló képe érte el az előzetes várakozáshoz képest kb. a dupláját adták érte 51150 eurót.

Ami inkább ontopic, hogy ezzel együtt elkelt mindkét dagerrotípia (22350 és 6250 EUR) egy pár Atget kimásolópapíron, Rudolf Koppitz brómolajátnyomása 1914-ből (11875 EUR) és Puyo guminyomata.

Magyar vonatkozás Kertész volt, ahogy általában, viszont vintázs printek is voltak nemcsak a szokásos reprintek.

Linkek:


Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

ld. fotoaukció az oldalsávban

A FOTÓMŰVÉSZET SZÜLETÉSE
A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929)
Szépművészeti Múzeum.
2012. március 30 – 2012. július 1.

Ez a kiállítás annyira belevág a tematikámba és még ráadásul hazai is, hogy nemigen tudok nem blogolni róla. Márcsak az a kérdés mit is. Az általános ismérvek lent a linkeknél megtalálhatók és szerintem is igen jelentős esemény a honi fotótörténeti kiállítások sorában egyrészt mivel ezzel a korszakkal foglalkozik, másrészt mivel a hazai múzeumok anyagán kívül a világ számos jelentős gyűjteményéből is kölcsönöztek képeket a kiállításra.

Ami szintén újdonságnak számít, hogy parázs vita zajlik a megvalósítás kérdéseiről (az ÉS-ben) ami történeti kiállításnál legalábbis ritka. Nemigen tudnék egyértelműen valamelyik fél oldalára állni mert  sok tekintetben egyetértek a kritikus véleményével viszont ismerem a múzeumok (és különösen a fotómúzeum) sanyarú körülményeit amik sok probléma forrásául szolgálnak minden jószándék és szakemberség ellenére is.

Ami meg nem újdonság, (hogy a blog tematikájába illő dolgokra térjek) a technikatörténeti adatok tekintetében számos gond van/volt az anyagban, ez valamiért nálunk valahogy mindig így van történeti technikákat szerepeltető kiállításokon. Ami viszont újdonság, hogy sikerült némiképpen bomlasztanom a rendszert.

A rendszer az általában úgy működik, hogy mindíg már csak a hibadús végeredménnyel tud  szembesülni az ember és akkor legfeljebb szomorkodhat, mérgelődhet és szidhatja a készítőket. Most azonban még a megnyitó előtt 1-2 nappal került szinte véletlenül (na jó, a kiállítás kritikusa jóvoltából) a kezembe a katalógusszöveg és másnap elmesélhettem a facebookon fotómúzeum munkatársának, hogy milyen hibákat találtam benne (félrefordított technikameghatározások ahogy szokott) mire is Tóth Balázs Zoltán (aki már képzett erő ezügyben is, a Getty Conservation Institute jóvoltából) másnap lázas munkával kijavította az etikettek (képaláírások) legnagyobb részét. Na ilyen viszont még nem volt. Sajnos a katalógus már elkészült addigra és abban bennemaradtak a hibák.

Sok vitás kérdés adódott a képek történeti adatait illetően is, amik legnagyobb része (akár az anyagé) a külföldi kiállítók által a képekhez mellékelt adatokból adódott, de sajnos nálunk is volt pár hasonló. Úgylátszik ez globális. (Lásd a vitacikkeket a linkeknél).

Rudolf Koppitz (1884-1936) képe

Számos képből nem sikerült vintázs kópiát szerezni, ez részben jó hír innen nézve, merthogy többek között a fotóműtárgyvédelmi ismeretek terjedésének köszönhető. Egyéb műtárgyvédelmi feltételek mellett egy kevéssé tartós technika esetében mint  például az albuminpapír az évi megengedhető fényterhelés maximuma elvben 12000 lux/óra  ez úgy számolható ki, hogy a megvilágítás fényerejét luxban megszorozzák az időtartamával órában. Ha például egy kép 40 luxxal világítódik (ennél kevesebb fénynél látni se nagyon lehetne) napi 10 órán keresztül az napi 400 lux/óra vagyis a képet  összesen 30 napig lehetne kiállítani egy évben...  (Ahol mód van rá ezt az időt például úgy nyújtják meg, hogy mikor épp nincs látogató a képet teljes sötétségben tartják valamilyen technikai megoldással.) Így valószínű, hogy ilyen képeket már nem szivesen kőlcsöznek vagy/és használnak hoszabb időtartamú kiállításokra.

Forrás: Marjen Schmidt: Leuchtkästen und Großformate: Ausstellungsbetreuung von "Jeff Wall: Belichtung"   Rundbrief Fotografie Vol. 15, No. 2 / N.F. 58, Juni 2008

Alfred Stieglitz(1864-1946): Winter - Fifth Avenue heliogravűr
Camera Work XII, 1905,  21.9 x 15.3 cm

A (fentiektől függetlenül) a kiállítás mindenképpen rendkívül érdekes, feltétlenül javaslom a megnézését mindenkinek és őrülök, hogy végre nálunk is van ilyesmi.

Linkek:


A FOTÓMŰVÉSZET SZÜLETÉSE A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929)
http://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/articleview?mi_layout_id=29.30&mi_article_id=1014

Szilágyi Sándor:Vattacukor:
http://www.es.hu/szilagyi_sandor;vattacukor;2012-04-11.html


Baki Péter: A „vattacukor” receptje
http://www.es.hu/baki_peter;a_8222;vattacukor8221;_receptje;2012-04-26.html


Szilágyi Sándor: Kipukkant a lufi
http://www.es.hu/szilagyi_sandor;kipukkant_a_lufi;2012-05-02.html

Gellér Judit: A hatodik művészet
http://artportal.hu/aktualis/hirek/gell_r_judit_a_hatodik_m_v_szet

Így született meg a fotóművészet
http://nol.hu/kult/igy_szuletett_neg_a_fotomuveszet#kommentek

Festmények fotópapíron
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=540085#null

Illusztrációk helyett: a Camera Work összes száma a Photogravure.com-on
http://www.photogravure.com/collection/searchResults.php?page=1&artist=0&

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Linkajánló

A Fotoposton jelent meg két kritika magyar kortárs alternatív fotográfusokról:

A webkamera domesztikálása, avagy csipketerítő a tévékészüléken címmel
Hermann Gábor, Full Screen Mode c. anyagáról, ahol a digitális médiából jövő képeket értelmezte a szerző cianotípiás fotóin.

Belül nincs semmi címmel
Trembeczki Péter „Salted Youtube Print (2008-2009)” című fotósorozatáról ahol valamennyire hasonló stratégiájú, de sópapíron megjelenített képekről esik szó.

Más:

1839-es dagerrotip kamera Girouxtól, Bécsben, aukción. c bejegyzésben szereplő kamera 732,000  EUR áron kelt el május 29.-én (210 084 000 HUF 287-es árfolyamon,  jó nagy malacpersely kell összespórolni.)

A  következő eseménynaptárban lesz egy  kiállítás egy Ben Nixon nevű, nedves kollódiumos eljárással dolgozó fotográfustól, és egy Exposed: Today’s Photography/Yesterday’s Technology című kollektív kiállítás, ahol szintén az alternatív technikákat (is) használó kortárs fotográfusok szerepelnek.

Sajnos nem tudtam mostanában sokat foglalkozni a bloggal, így a tervezett szerzőbemutatások csúsznak még valameddig. Érdekesebb hírt meg nem találtam bár lehet, hogy nem kerestem eléggé.

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Munkacsi's Lost Archive (kiállítás)
J a n u a r y   1 6   –   M a y   3,   2 0 0 9
International Center of Photography
1133 Avenue of the Americas at 43rd Street, New York, NY 10036 USA  
http://www.icp.org/
Az Extremely Hungary című fesztivál keretében: http://www.extremelyhungary.org



A fenti címen nyílt kiállítás az International Center of Photography-nál  (New York) Munkácsi Márton ([Martin Munkacsi] Kolozsvár, 1896. május 18. – New York, 1963. július 14.) megtalált üvegnegatívjainak felhasználásával.

A hivatalos szöveg diplomatikusan fogalmaz, miszerint 1963-ban tünt el és 2007-ben került elő az anyag és az ICP megvette Munkácsi lánya, Joan Munkacsi közreműködésével. Ahogy én ismerem a történetet, a meglehetős szegénységben elhunyt fotográfus archívuma egy bérelt raktárban volt, amit a család nem tudott tovább fizetni, és ezért a tulaj a raktárt kiüríttette. A tartalmát kidobta, vagy -- helyi szokás szerint -- elárvereztette.  Az anyag, vagy egy része 2007 áprilisában feltűnt az Ebay Internetes árverési portálon (ld.:  akkori bejegyzésem: Munkácsi Márton az Ebay-en) A család jogi lépéseket indított az eladó ellen, mivel az nem volt jogos birtokosa az anyagnak és a tételt vissza is vonták. Most, egy évvel később vette meg az ICP, vélhetőleg ezt a dózist.

A negatívokat, amik a szerző saját kezű feliratait tartalmazó fotóanyagdobozokban voltak, most a gyűjteményben szkennelik, feldolgozzák és átcsomagolják, hogy a kutatók és a közönség számára hozzáférhetővé tegyék.

Linkek:

Életrajza az Artportalon:
http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/munkacsi_marton

Munkacsi's Lost Archive, JANUARY 16–MAY 3, 2009 az ICP oldalán:
http://www.icp.org/museum/exhibitions/munkacsis-lost-archive

International Center of Photography:
http://www.icp.org/

Utolsó modosítás/last modification: 2010.11.28.

Frissítve: július 13.

Az utolsó napon végül beestem a kiállításra, gyakorlatilag az összes alább felsorolt technika szerepelt, méghozzá elég jó minőségben - kitettek magukért a kortárs re-printerek. (Peter Bernardy - Cemtennial Inc. - többféle technika, Peter De Lory - pigmentek + két fő asszisztencia) Szerencsére kirakták az eredeti angol nyelvű magyarázó feliratokat is. Némelyiket magyarra fordítva is, némelyiket nem. Azt amin a printkészítők nevei voltak például nem. Azt, amin a felhasznált pozitívtechnikákat ismertetik viszont igen.

De hogy! Rég olvastam ennyire hülye fordítást. (Pl. a Toned silver printet - ezüstszinezett képnek ferdítették, ami pedig színezett [zselatin] ezüstkép, például barnított; az orotone - náluk aranyszínezett kép [leírása alább - az aranyszínezés egy kémiai színezés bevett neve, megnézhető a kislexikonban, az orotone viszont aranyszínűre festett hátterű kép]; a photogravure-t sikerrel fordították ugyan heliogravűrre de aztán zárójelbe rakták és utánaírták "magyarul", hogy fénnyomás [az egy egészen más eljárás], stb. De az egész tele volt ilyenekkel) .

A technikameghatározást (ami itt különösen ildomos lett volna szaxerüségileg, ha már a kiállítást készítők ennyit küzdöttek a képek autentikus megjelenítésével) meg jól lehagyták a képaláírásokról.

Miha az 1970-es években... Színvonal az nagyon.

De legalább kérdeznének.

Megint egy témábavágó. Edward Sheriff Curtis (1868 - 1952) az észak-amerikai indiánokról készült fotóiból lesz kiállítás a Millenárison.

A témábavágás az attól van, hogy Curtis képei, aki kb 40000 etnográfiai fotót készített a XX század elején az indiánokról, a kiállítási meghívó szerint, az eredeti technikával készült, autentikus reprintek formájában kerülnek itt falra. Ez egyszerre eljárásügyi és műtárgyvédelmi érdekesség (a kényes eredetik helyett, velük azonos technikával készült képeket vándoroltatnak) .

Egy témábavágó kiállítás meghívója (A Biennálé témája idén a kontakt):

A Művelődési Ház és a Magyar Nemzeti Múzeum Vármúzeuma szeretettel meghívja Önt a kiállítás megnyitására 2008. május 30-án pénteken 17 órára a Vármúzeum Rondella Galériájába.

A tárlatot megnyitja: Szilágyi Sándor fotóművészeti író

A kiállítás 2008. június 29-ig látogatható, 10-16 óra között. (Hétfő szünnap] Esztergom, Várhegy, Szent István tér 4.

ld. még: korábbi beírás

12 db   vintázst találtak tőle az Egyetemi Könyvtárban,  elfekvő képzőművészeti anyagok feldolgozása során. 10 nagyformátumú sópapír, 1856-ból, a királynő frissen átépített balmorali (Skócia) kastélyáról valamint élet- és tájképek annak környékéről, és két albuminpapíron lévő kisebb formátumú kép amiket 1858-ban készített egy 1859-ben, a Royal Photographic Society által rendezett kiállításához. Utóbbi sorozat műteremben, készült jelmezes szereplőkkel, diszletekkel, kellékekkel és muszlim idilleket ábrázol a kor orientális divatjának megfelelően. Hála annak, hogy a képek évtizedeket (évszázadot) töltöttek sötétben, metszetek között igen jó állapotban vannak.

Roger Fenton önarcképe 1852 februárjából. Albuminpapír. 12.2 x 9 cm
A Gilman Paper Company tulajdona, New York
A National Gallery of Art oldaláról linkelve

 -

Bár a szerző 43 éves korában (ha jól emléxem a dátumra) abbahagyta a fényképezést és minden képét, eszközét eladta, így igen sok képe maradt meg és nem tisztázott, hogy a vevő, hogyan, milyen mértékben forgalmazta tovább azokat, azért ez izgalmas lelet. Különösen, hogy ilyen jó állapotú és (vélhetőleg sajátkezű) ceruza-aláírásos képek is vannak közte. Mindazonáltal sok gyűjteményben vannak képei, a legtöbb National Media Museum-ban (Bradford, Anglia) található, ahova a Royal Photographic Society gyűjteménye (aminek Fenton alapító tagja volt és ma Fenton-háznak hívják a székhelyüket Bath-ban) került, mikor pénztelenség miatt átadni kényszerültek nemrégiben.

Nubian Woman carrying water, 1858. az egyik itteni kép egy másik kópiája
a kép az SSPL másolatárus oldaláról linkelve

Linkek:

Ismét Múzeumok Éjszakája az ELTE Egyetemi Könyvtárban. 2007. június 23-án, délután 4 órától éjjel 2 óráig
# Premier előtt - Roger Fenton fotói - Helyszín: I. emelet, díszterem - Időpont: 22:00, 24:00
Szenzációs fotótörténeti felfedezés az Egyetemi Könyvtárban.
http://www.konyvtar.elte.hu/hirek/rendezvenyek/index.html

Szenzációs fotótörténeti lelet az ELTE Egyetemi Könyvtárában
http://index.hu/kultur/klassz/fentonlelet/
 

Fenton a Wikipédiában angolul
http://en.wikipedia.org/wiki/Roger_Fenton

Fenton linkgyűjtemény
Roger Fenton  a luminous-lint-en angolul

  Nevezett a Montana State University című intézményben alternatív fotográfiai technikát oktató professzor, mint ilyen lehet, hogy egyedülálló a világon.

http://www.permadocument.be/texte/Z/CA.html 

 Az Atelier pH7 egy brüsszeli intézmény ami alternatív technikájú kópiák készítésével, konzerválással és minden ehhez kapcsolódóval foglalkozik. Ők rendeztek kiállítást a képeiből (május -június).

 Squirrel Squish (guminyomás, cianotípián), a squish sorozatból.

 Christina Anderson duplex technikát (is) használ: többnyire cianotípián többrétegű guminyomatot (és fordítva is), ezenkívül a mordançage című képmódosító (destruáló) eljárással és a Solarplate márkanevű mai heliogravűr klónnal is dolgoz.

 Honlapja a:

http://czaphotography.com/

Nna az első alternatív technikával dolgozó szerző kiállításának híre a blogomban (ami késik...)

Fly off

Kerekes Gábor

Időtartam: 2007. márc. 20. - 2007. máj. 11.

Cím:

Nessim Galéria

A galéria címe: 1061, Budapest Paulay Ede u. 10.
Telefonszám: 36-1-266-6258
Nyitvatartás: hétfőtől péntekig 14.00-18.30