A Getty Conservation Institute csapata (Dusan Stulik, Art Kaplan a Getty kutatói és Tram Vo fotókonzervátor) új módszert dolgoz ki a zselatin-bromid fotópapírok gyártmányának és korának beazonosítására.

Eddig helyes és költséges játékszereikkel a nem destruktív röntgen fluoreszcencens spektrometria és a Fourier-transzformációs infravörös spektrometria analízis használatával a fotókonzerválás és múzeológia tudományát szolgálták. Megállapították a különféle eljárásokkal készült fényképek vegyi összetételét s az így összegyűlt adatok segítségével végre egzakt módszerekkel lehetett megállapítani egy képről, hogy melyik módszer melyik változatával készült.

Mostantól a műtárgypiacot is szolgálják.

Mióta a híres fotográfusok vintázs kópiáinak ára, és a kereslet velük kapcsolatosan az egekbe szökött, kereskedelmileg is fontos kérdés lett, hogy melyik kópia a vintázs és melyik csak reprint. Vagy mondjuk melyik hamisítvány mert pl. nem is a szerző életében készült fotóanyagon van és ráhamisítottak valamilyen a szerzői kópiát bizonyító aláírást, pecsétet stb.

A zselatin ezüstbromid barit/fiber előhívó papírra (polgári nevén nagyítópapír) készült képeknél, egy, akár több évtizeddel később készült kópiát is nehéz vizuális eszközökkel megkülönböztetni egy korábbitól. Ráadásul  több mint 100 éve (mindmáig) gyártanak hasonló anyagokat.

A módszer a baritrétegben található bárium és stroncium arányának meghatározásán alapul. A csapat feltételezése szerint ez minden gyártmánynál, szériánál más és más. Most ismert eredetű kópiák vizsgálatával gyűjtenek adatokat amelyek alapján majd az ismeretlen eredetűeket vélik azonosíthatni.

Ennek keretében például Henri Cartier-Bresson kellően datált képeit analizálták Párizsban a Henri Cartier-Bresson Foundation és az Atelier de Restauration et de Conservation des Photographies de Ville de Paris segitségével. (Ahol Anne Cartier-Bresson, a fotográfus lánya a főnök.)

Ha már ott voltak, dolgoztak egy kicsit a dolgon az Institut national du patrimoine fotókonzervátor tanulóival, a Musée d’Art Moderne, a Bibliothéque nationale de France, a Musée Carnavalet és a Maison Européenne de la Photographie munkatársaival is...

Munkacsi's Lost Archive (kiállítás)
J a n u a r y   1 6   –   M a y   3,   2 0 0 9
International Center of Photography
1133 Avenue of the Americas at 43rd Street, New York, NY 10036 USA  
http://www.icp.org/
Az Extremely Hungary című fesztivál keretében: http://www.extremelyhungary.org



A fenti címen nyílt kiállítás az International Center of Photography-nál  (New York) Munkácsi Márton ([Martin Munkacsi] Kolozsvár, 1896. május 18. – New York, 1963. július 14.) megtalált üvegnegatívjainak felhasználásával.

A hivatalos szöveg diplomatikusan fogalmaz, miszerint 1963-ban tünt el és 2007-ben került elő az anyag és az ICP megvette Munkácsi lánya, Joan Munkacsi közreműködésével. Ahogy én ismerem a történetet, a meglehetős szegénységben elhunyt fotográfus archívuma egy bérelt raktárban volt, amit a család nem tudott tovább fizetni, és ezért a tulaj a raktárt kiüríttette. A tartalmát kidobta, vagy -- helyi szokás szerint -- elárvereztette.  Az anyag, vagy egy része 2007 áprilisában feltűnt az Ebay Internetes árverési portálon (ld.:  akkori bejegyzésem: Munkácsi Márton az Ebay-en) A család jogi lépéseket indított az eladó ellen, mivel az nem volt jogos birtokosa az anyagnak és a tételt vissza is vonták. Most, egy évvel később vette meg az ICP, vélhetőleg ezt a dózist.

A negatívokat, amik a szerző saját kezű feliratait tartalmazó fotóanyagdobozokban voltak, most a gyűjteményben szkennelik, feldolgozzák és átcsomagolják, hogy a kutatók és a közönség számára hozzáférhetővé tegyék.

Linkek:

Életrajza az Artportalon:
http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/munkacsi_marton

Munkacsi's Lost Archive, JANUARY 16–MAY 3, 2009 az ICP oldalán:
http://www.icp.org/museum/exhibitions/munkacsis-lost-archive

International Center of Photography:
http://www.icp.org/

Utolsó modosítás/last modification: 2010.11.28.

1839. január 7.-én, hétfőn, adott hírt a dagerrotípia feltalálásáról két francia lap (Literary Gazette,  La Gazette de France), mivel aznap csinált egy kis izgalmat Arago, a francia akadémia reguláris ülésén, azzal a kijelentésével, hogy egy franciának sikerült a camera obscura képét rögzítenie. Na annak már tegnap óta 170 éve.

A  hivatalos bejelentés (Aragoval, francia akadémiával stb.) viszont csak 1839. augusztus 19.-én volt,  tehát aki onnan számolja annak majd csak később lesz annyi... Ami még érdekes, hogy akkor a dagerrotípián kívül, a  kutatás melléktermékeként talált két másik eljárást, a heliográfiát és a physautotípiát is nyilvánosságra hozták...

Louis-Jacques-Mandé Daguerre (1787–1851), ca. 1844 ismeretlen fotográfus
Daguerreotype; 3 1/2 x 2 3/4 in. (8.9 x 7 cm)
The Metropolitan Museum of Art, Gilman Collection, A  Howard Gilman Foundation ajándéka, 2005 (2005.100.611)
A http://www.metmuseum.org/toah/images/h2/h2_2005.100.611.jpg  címről linkelve

François Dominique Arago  (1786.  - 1853.) francia fizikus, csillagász, politikus.
A http://hsci.ou.edu/galleries/19thCentury/Arago/Portraits/Arago-Aquatint-lpc-001-image/ címről linkelve

A történettudomány szorgoskodása következtében még előkerült néhány feltalálószerű, részfeltaláló, pszeudo-, para- és metafeltaláló  is (lásd pl. a régebbi bejegyzésemet: Aukciológia: Sothebys 3-szor + tudomány. Meg az első magyar online.) sokan közülük elég fontos munkát végeztek, de ebbe én most nem mennék bele... Az biztosnak látszik, hogy a gyakorlati fényképezés kezdete az első és második helyezett  munkája alapján történt meg, nem feledkezve meg Daguerre korábban elhunyt feltalálótársának, Niépce-nek érdemeiről sem.