Idézet a freeblog, 2011 november 10-i közleményéből:

"Kedves Bloggerek és Olvasók!

A freeblogot működtető szervereken a mai napon komoly hardware probléma keletkezett. A hardware hiba sajnos a napi mentést végző szervereinket is érintette, ezért a hiba észlelése után, hosszas próbálkozásunk ellenére sem sikerült visszaállítanunk a blogokat a napi mentésből.

Más lehetőség híján a legutóbbi archivált állapotot tudtuk csak visszaállítani."

http://aszerk.freeblog.hu/archives/2011/11/10/Rendszerhiba/

Nálam bejegyzés (úgy tűnik) nem veszett el de néhány frissítés igen  amit 2011 szeptember végén csináltam így az alábbi bejegyzések egy korábbi változata volt látható azóta:

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

Mostmár visszalakítottam a ma érvényes változatra. Ha valami zűr volna a jövőben a blognak 2 különböző címe is van 2 különböző szerveren:
http://archfoto.freeblog.hu/
http://archfoto.blog.hu/

Valamelyik majd csak működik rendesen...

Van még egy járulékos cím  (ha már) az Altfotó eseménynaptáré:
http://archaltfot.freeblog.hu/

Lehet, hogy innen is elszállt pár régebbi adat, de az aktuális az a helyén van.

Jesszus mióta nem írtam blogot. Idő-, energiahiány, vénülés, egyebek..

Az offtopic thread: Mámegin rekord: Gursky Rhein II. című, 1999-es, 185 x 364 cm-es, Diasecben tálalt chromogenic (hagyományos színes anyagú, de persze digitális eredetiről is lehet), számozott, 6 példányos kibocsátású adag 1 számú printjét, a Christie's nov. 8.-i, New York-i aukcióján 4 338 500 $-ért vitték el. (980 501 000 Ft 226HUF/USD-vel.) Az alábbi linken a kép látható a Christie's lapján. Persze megint képzőművészeti aukción sikerült fotórekordni (mint az utóbbi idők összes fotórekordere). A legtöbbet amúgy ($43,202,500) Roy Lichtenstein festményéért adták.

http://www.christies.com/lotfinder/andreas-gursky-rhein-ii/5496716/lot...

-
Restaurátor konferencia: XXXVI. Nemzetközi Restaurátor Konferencia, Budapest
2011 november 9-11. Nemzeti Múzeum díszterme.

1 fotóvonatkozású előadás volt: Kovács Péter, (Boteh Bt. - Esztergom)
Fotókonzerválási kurzus és tanítási módszertan a firenzei Alinari Intézetnél;
Collotype-nyomda bemutatásával. Az ifju kollega beíratkozott egy kurzusra a fenti ntézménynél és elmesélte, hogy mindenkivel egyedileg a meglévő ismeretei és érdeklődési iránya figyelembevételével foglalkoznak és mindehhez rengeteg  anyagot tudnak mutatni. Na ja, 1852-ben kezdett a cég (akkor még mint fényképészet, a gyűjtemény későbbi de azért onnan datálják: www.alinari.it/materiale/alinari_DIGIMARC.pdf ).  Amúgy egy működő fénnyomó műhelyük is van , életben tartva a XIX. szd. végének legnépszerűbb fotomechanikai eljárását. Mivel üzleti alapon működnek kevésbé szenvednek a hozzávalók hiányától mint a kincstári intézmények de cserébe oplyasmire is vállalkoznak (retusálásilag pl.)  ami etikailag legalábbis vitatható, dehát az ügyfél parancsol....
Bár több fotóvonatkozású előadás nem volt, de jó pár nem destruktív hi-tech vizsgálati, kezelési eljárásról esett szó (rádásul többnyire természettudósok elővezetésében) melyek egy része már a minálunk is hozzáférhető (persze ha van keret rá). Igy például: hordozható XRF ((Végvári Zsófia, TONDO SP1 Kft), lézeres tisztítás (Márton Zsuzsanna – Kisapáti Ivett, PTE Fizikai Intézet), röntgenspektrometria különböző eszközei (Dr. Tóth Attila Lajos, MTA, MFA),  gamma sugaras károsítóirtás (Corneliu Ponta, National Institute of Physic and Nuclear Engineering és Mesterházy Dávid – Kovács András, Izotóp Kutató Intézet, Budapest), stb. mely technikák fotóműtárgyakra is alkalmazhatóak.
Volt egy előadás a korszerű LED-es világítóeszközökről itt az előadó szerint már teljesen UV és infravörös kibocsátás mentes és a normál fehér fény színösszetételét 90-valahány százalékban megközelítő termékekről számoltak be (bár kibocsátási spektrumgörbét egyet se mutattak). Az előadó elmondta viszont, hogy a nagy energia megtakarítás és egyéb gazdságossági szempontok miatt  pl. a National Portrait Gallery-ben is átálltak ezekre a fényforrásokra. (Farkas János, 3F Project).
A program: http://www.allomanyvedelem.hu/​userfiles/files/11Nemztkonf_pr​(1).pdf

A Getty-ben Dusan Stulik már az alternatív fotográfiai darabokra is kiterjesztette spektrométeres vizsgálatait erről van egy angol nyelvű írása az alternativephotography.com-on. Megérne valamit fordítani is belőle ide de most nem megy, tán később.

Alternative process photography and science meet at the Getty
Writers / Dr. Dusan Stulik and Art Kaplan at the Getty Conservation Institute
Photography / Dusan Stulik, Susie Clark

A végére egy kis csemege: régi fotográfusokat ábrázoló fényképek az http://www.antiquecameras.net/ -en.

http://www.antiquecameras.net/photographers18601900.html

Van még pár ilyen, de azt legközelebb. (Remélem.)

Linkek: (most a szövegben vannak)


A fénnyomás és egyebek elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

***
Cindy Sherman, új árrekord, már nem a Prince a legdrágább. Aukciológia.

Már a Gurskyt is lenyomták. De jön fel a Medvegyev. Árrekordológia.

Edward Steichen fotó 2.9 millió dollárért

Gursky másodikra (másodikkal) lenyomta Steichent.

Meg minden az "fotoaukció" kulcszónál, ami az oldalsávban klikkelhető

***

Stulik & Co. nálunk is.

Stulik és a barit. Vintázsbuktatás.

Hillotype, igaz is meg nem is. Stulik leleplez.

A Getty felhívása mindenkihez, Dusan Stulik és más...

The first part of a planned series about the Hungarian alternative photo process workshops: the XII. Contact Photo Camp Bugac, Hungary 03-10 july 2011. This event was started 12 years ago and was arranged in every years by a group of  young photographers.  They work with a quite few alternative, historical photographic processes. Kálmán Fehér a member of this group (and a fellow of the Hungarian Museum of Photography) reported about the 2011 camp.

Elég sok külföldi workshop szerepel az eseménynaptár blogomban, meg itt is, meg a fészbukos lapomon is. Idén például a Lacock-i Talbot Múzeum rendezett három izgi darabot: egy talbotipia tábort a feltaláló kastélyában, egy kollódium és egy dagerrotípia foglalkozást és mindegyiket egy-egy nemzetközi, közismert szakguru vezetésével. Most viszont felhívnám a figyelmet egy-két hazai rendezvényre amin már évek óta okítják a histórikus fototechnikákat.

XII. Bugaci Kontakt Fotográfiai Tábor
2011. jul. 03. - jul. 10

Már 12 éve tartja minden évben ezt a tábort a Kecskeméti Fotókör fiatal társasága ez szép hosszú idő (mi anno kb. 6 évig bírtuk Gödöllőn). A tábor teljesen önfenntartó ez nagy dolog mikor a támogató források elapadása sokféle kultúrális  aktivitást szüntet meg. Az egyik fő szervező Fehér Kálmán a Magyar Fotográfiai Múzeum munkatársa, tőle kaptam adatokat az ezévi rendezvényről (is):

Fehér Kálmán képe kollódiumos nedves eljárás
Photo: Kálmán Fehér wet collodion process

"Napi átlagban 8-9 ember fordult meg a táborban a két hét alatt. Ez kb. összesen 16-20 fö. Az ország minden részéből voltak aktív és vendég látogatók, sőt még Komárnóbol is. Sajnos a szándékozott "szellemi műhely" összehozása nem sikerült, talán a késői szervezés miatt.

Akik nem a Kecskeméti Fotókör és holdudvarának tagjai:
Varga Tamás - Debrecen (az Új Fotóműhely tagja, kollódista)
Varga Tibor - Komárnó (Platinotípia)
Patrus Dóra - Budapest (érdeklődő)
Patrus Sándor - Budapest ( Ágens Galéria tulajdonosa)
Gőz László - Szolnok (OKJ alkalmazott fotográfus képzés hallgatója)
Zsíros Gábor - Kecskemét ( OKJ alkalmazott fotográfus képzés
jövőbeni hallgatója) és még sokan mások...

Az alkalmazott technikák, amiket viszonylag jól kézben tudunk tartani:
Argentotípia, Kalitípia, Cianotípia + barnítás, Antrakotípia, Oljanyomat, Sópapír, Arrow-root, Zalka mester  közreműködésével Ambrotípia, kollódiumos nedves lemez negatív. Csináltunk már albumint, de az ottani körülmények nem alkalmasak maradéktalanul. Kísérletezünk a carbon/pigment nyomattal, a negrotípiával, stb.

Évek óta rendszeres vendégünk Zalka Imre, pár éve Vékás Magdit hívtuk meg."

Hát ennyiféle eljárás nem is tudom, hogy fér bele 1 de akár 12 hétbe is...

Folytatva a magyar változat sort, terveim szerint a következő bejegyzés a FotóFalu Szabadegyetemről szólna


Linkek:

Kecskeméti Fotókör:
http://szemszo.blogspot.com/

A Kecskeméti Fotókörről:
http://www.cakk.hu/fabatka/

Ambrotípia - Zalka Imre (video):
http://www.youtube.com/watch?v=mWeyMHnXyYE

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Ez most a blogról és a honlapról szól. Szóval offtopic. Vagy szolgálati közlemény. Vagy ilyesmi.

Az elmúlt két hónapban nem vol új bejegyzés. Ennek több fő oka van, az egyik, hogy nem volt sok kommentálandó érdekesség a nyári uborkaszezonban, a másik, hogy a kisebb jelentőségű de érdekes dolgokat a Facebookos lapomon kevesebb macerával jeleníthettem meg, mint amit egy blogbejegyzés igényel (ld. még: a vénülés lustít). Jóllehet ott tavaly tavaszi belépésem óta valakik letiltatták a honlapom és a blogom egyik címét (ezekről nem oszthattak meg anyagokat a Fbookon, de szerencsére van több cím is) sőt, mikor megkérdeztem a céget (és mások is), hogy mégis miért, nem is válaszoltak. Érdekes. Más kérdés, hogy én is és mások is nagy előszeretettel játszottuk ki a cenzúrát, merhogy azzal azt kell csinálni.

A harmadik ok, hogy sok dolog volt a technikai problémákkal is ami viszi azért az időt. A honlapnak eredetileg 3 címe volt 3 különböző szerveren (mert az első időkben folyton leájult valamelyik és így gondoltam a folyamatos elérhetést megteremteni). A 2008-as gazdasági válság kettőt kinyírt ezért előbb a geocities aztán nemrégen a tar.hu szűnt meg. Utóbbinak alapvető szerepe volt bizonyos anyagok elérhetővé tételében azóta se sikerült teljesen pótolni, ráadásul gyakran találok a lapon még oda mutató linkeket, biztos még mindíg van pár. Új helyeket kellett keresni (ingyeneset, hogy a korlátozott büdzsémet inkább tartalmi fejlesztésre használhassam, ezért nincs saját domainnevem se, utóbbi okozhatott pár problémát az utóbbi időben a lap megtalálhatóságában mikor más címre költözött de az ARCHALTFOTOKONZERV cím alapján a guglin mindíg megtalálható maradt. Mondjuk nem egy könnyen megjegyezhető címet találtam ki...). Az új helyekre fel kellett pakolni az anyagokat stb. ez is helybenjárás.

Idén tavasszal mesélték nekem a felhasználók, hogy az archfoto.atspace.com-ot, ahol a honlap fő változata van, a magyar telekom felhasználói nem tudják elérni. Mivel nem tudtam mit lehet ilyenkor csinálni az NHH-hoz fordultam tanácsért, kb. másfél hónap után válaszoltak, de félreértették (?) a kérdést és arról írtak mi lenne a teendő ha a tárhelyszolgáltatómmal van bajom. Azzal meg nincs, mivel minden egyéb honi és külföldi Internet szolgáltató rendszeréről elérhető, még a telekom német anyacégééről is (a statisztikázó sw. szerint). Megismételtem a kérdést, hát még válasz nem érkezett de a lap pár napja ismét elérhető a t-online adsl-ről is... Addig vicces volt: a honi felhasználók az amerikai szervert használták az amerikaiak, meg az európait. Mindenestre megint bejött a több netcím.

A tar.hu helyett a freewebre raktam a lapot ami viszont pár hete leájult  hardwerhiba miatt , de az ok csak később derült ki, úgyhogy most két újabb helyet tesztelek, amik egyébként is jobbnak tűnnek.

Más viszontagságok: a tavaly tavaszi autórongálás tetteseit (amit a Petőfi dagerrotipes bejegyzéssel kapcsolatosnak gondolok) elkapták. Legalábbis ezügyben tanúnak idéztek a rendőrségre és azt mondták hogy megvan(nak). Ez se volt akármi, idén tavasszal kaptam egy idézést, fogalmam se volt miről van szó (nem tettem feljelentést a rongálók ellen, nem láttam reménytelinek, hogy elkaphatják őket). Fogalmam se volt hát, hogy milyen ügybe kevernek bele és felhívtam az illetékes rendőrt aki azt mondta, hogy telefonon nem adhat felvilágosítást. Na jó, elmentem a jelzett időpontban és kiderült, hogy aki beidézett az nincs ott, de azt üzente, hogy háromnegyed óra múlva visszajön. Nem jött. A kollegája akinek a portás szólt, hogy mi legyen, meg a behívómból tudta meg úgy kb egy óra után, hogy nem rabosítania kell... Ezután némi idővel telefonhoz hívtak és elnézést kértek, majd kérésükre bediktáltam mindkét telefonszámomat. És végre elmesélték (telefonon, igaz a saját belsőjükön), hogy a rongálásról van szó amit állítólag egy másik áldozat bejelentett nekik. Ráadásul egy szakmailag fontos, előre egyeztetett munkanapomat cseszték el az egyik múzeumban, amit azóta se sikerült pótolni. Némi hónapok után megint kaptam egy idézést, most végre ott volt az illetékes. Egy szót se ejtett a múltkori esetről és megkért, hogy hozzak egy papírt egy karosszériástól a vélhető kárértékről (amiért persze majd még én fizethetek) ezután előadta, hogy ha tudta volna a telefonszámomat már előrébb tarthatnánk, majd ő is felírta. A címemet és nevemet tudta, arra jöttek az idézések, nyilván a rendőriskolán nem tanítják a telefonkönyvet...

Az eseménynaptár gondolkodás alatt van, túl sok munka van vele és rövid aktualitása miatt elég kevés érdemi látogatóra számíthat, úgyhogy valahogy át lesz dizájnolva, hogy ne vegye el a kapacitást hasznosabb dolgoktól. Erősíteni szeretném a kétnyelvű anyagok szerepét is a növekvő nemzetközi forgalom miatt. 

A következő bejegyzés a Bugaci Kontakt Fotográfiai Tábor nevű fototechnika történeti tábor, idén immár 12. évi rendezvényéről szól. Ez valószínűleg a leghosszabb ideje együttműködő honi közösség ebben a témában..

150 éves a színes fényképezés, legalábbis ma 150 éve, hogy a skót fizikus, James Clerk Maxwell  1861. május 17.-én, egy Thomas Shutton nevű fotós segítségével készített additív színes képet vetített angliai előadásában. Ez az első ránk maradt színes kép.

Három színkivonati képet csináltak a szalagról a három alapszínnek megfelelő (vörös, zöld és kék) szűrőn keresztül és három vetítővel, amik előtt a megfelelő színszűrők voltak, egymásra vetítették a képeket. Máig nem értem, hogy a fenébe tudták a vörös szűrőn keresztüli részképet kiexponálni mikor a kollódium csak a zöldig volt valamennyire érzékeny...

Ezen az alapelven később is készültek képek, amíg az Autchrome-t fel nem találták nem is volt más lehetőség, de azután is alkalmazták a színkivonati negatívokat különféle okokból egész a legutóbbi időkig. Először a nemeseljárások segítségével tudtak színes papírképeket készíteni (bár ez a változat az additív Maxvell-féle módszertől annyiban különbözött, hogy a szubtraktív színkeverés elveit használta).

Ilyen módszerek voltak például az olaj- és brómolaj átnyomás, a guminyomat, a pigmentnyomat, a carbronyomat és néhány fotomechanikai nyomtatóeljárás, stb. Itt egymásra került három vagy több, az alapszíneknek megfelelő színű képréteg.

Speciális kamerákat is gyártottak e célra ahol pl. féligáteresztő tükrök segítségével egyszerre három negatív exponálódott a megfelelő színszűrők segítségével.

Később amikor már a mai analóg anyagokhoz hasonló színképzős színes felvételi anyagok megjelentek, ezek fakulékony volta miatt képüket átmentendő ezekről is színkivonati képek készültek fekete-fehér anyagokra. A filmipar is használta ezt az alapelvet konzerválási célokra vagy épp a Technicolor felvételi technika révén.

Az alapelv még mindmáig a digitális technikákban is működik, ezek is alapszínekre bontva rögzítik és jelenítik meg a képet és a lézeres, ledes levilágítók vagy a nyomtatók is ugyanígy működnek...



Linkek:

Pioneering colour photography:
http://www.bbc.co.uk/news/13411083


Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

175 éves a negatív. Vagy ilyesmi.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

100 éves az Autochrome. Vagy 104. Vagy 103.

frissítve: 2011 máj. 18.

Kis offtopic sorozatom legújabb gyöngyszeme megint közgazdasági irányt  vesz a kúltúra nevű, manapság hátrányosodó helyzetű dologból némiképp kipislogván.

Új rekorder született  2011 május 11.-én a Christie's  New York-i "Post-War and Contemporary Art Evening Sale" című árverésén, Cindy Sherman, 1954-es születésű művész, Untitled #96 című, a szerző 1981-es Centerfold sorozatából való hagyományos színes (színképzős) anyagon lévő, 61 x 121.9 cm méretű képe 3,890,500 USD-ért (731 millió HUF 188-asával számolva) eladott képe.

A stratégia ismerős: képzőművészeti aukción indult ahol az árszínvonal lényegesen magasabb (301,683,000 USD volt a teljes forgalom), például a legdrágábban elkelt kép Andy Warhol  Self-Portrait  (Önarckép) című 4 db-os szitanyomata 38,442,500 USD -ért (7 milliárd 227 millió HUF 188-asával) kelt el, ami kb. 10 szerese az új rekorderének, ez így nem tűnhet túl soknak és ez magasabbra húzza az árat. Ez már a Gurskynak és a Prince-nek is bejött. Érdekesség még, hogy a győztes licitet egy Philippe Segalot nevű úr tette aki azelőtt a Christie's modern művészeti részlegét vezette, most pedig privát tanácsadója számos notabilitásnak, milliárdosnak többek között Francis  Pinaultnak akinek már van a gyűjteményében Cindy Sherman kép is.

Ha még azon is elgondolkozunk, hogy az említett Warhol kép (Polaroid) fotók alapján készült szitanyomat, hát van mit feldolgozni...

Ez már csak ilyen.

Linkek:

Cindy Sherman A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cindy_Sherman

Cindy Sherman, "Untitled #96" a kép a Christie's oldalán:
http://www.christies.com/LotFinder/lot_details.aspx?...

Philippe Segalot, a cityfile, New York's 2,144 most notable oldalán:
http://cityfile.com/profiles/philippe-segalot

A világ legdrágább fényképei,  Wikipédia:
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_vil%C3%A1g_...

Régebbi bejegyzések a témában:

Már a Gurskyt is lenyomták. De jön fel a Medvegyev. Árrekordológia.

Edward Steichen fotó 2.9 millió dollárért

Gursky másodikra (másodikkal) lenyomta Steichent.

Meg minden az "fotoaukció" kulcszónál, ami az oldalsávban klikkelhető

-

-

Májustól az Altfotó Eseménynaptár a http://archaltfot.freeblog.hu-n fog lakni itt csak értesítés lesz arról ha új készült. Ott van neki az archívuma is.

Egy éve (2010. márc. 22. ) írtam hasonló cimmel egy belegyzést.  Most március 15-én csináltam egy kis mérleget. Nem kutattam rá mi hangzott el ezügyben, csak amikbe véletlenül belefutottam. Tényleg reménytelen.

Az m1-en leadták külön azt a részt mégegyszer a Magyarország története című sorozatból délután amiben hemzsegnek a tárgyi tévedések Escher és a Petőfi dagerrotip ügyében (egy dologban jobb mint az írásos változat a honlapjukon, hogy csak 1 évet téved az Escher féle dagerrotip tisztítás ügyében [1956, 1955 helyett] nem ötöt mint az írásos változat [1960])... (Részleteket lásd az akkori bejegyzésben: Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.) Azé' jó, hogy mindenkit rendületlenül hülyének néznek a királyi televízióban.

A Mai Manó legalább az Eschertől idéz a Facebookon az 1959-ben megjelent Riportfényképezésből, de mindenféle lábjegyzet nélkül. Ebben az írásban Escher 1957-re teszi a dag tisztítási dátumát (holott már 1955 októberében képekkel megírta a  végeredményt a Művelt Népben) és leírja a receptet is. Ezzel még két baj van, az egyik, hogy nem volna jó népszerüsíteni a módszert nehogy valaki otthon nekiálljon ezzel a dagerrotípiájának mert egyrészt elavult és károsító, másrészt, hogy a ciánkáli amúgy meglehetősen életveszélyes is...

Sok szeretettel javasolnám ez és a Fotóban 1956-ban megjelent szintén realitásilag problematikus darab helyett, az Escher a Művelt Nép-ben, 1955. 6. évf. 40. sz. okt. 2. 3. oldalon megjelent cikkét, amiben nincs téves dátum, nincs recept, és nincs a későbbiekben az eset köré habosított mítosz se nagyon, vannak viszont képek a dagerrotipről a beavatkozás előtt, a beavatkozás után, és a (róla készült reprodukción készített) retusálás után.

Itt közreadom a rendelkezésemre álló reprodukciót  (vacak karcos mikrofilmről készült, valaki csináltathatna egy jobbat, egy csomó könyvtárban megvan az eredeti.) és külön a szöveget is.

.A szöveg:

Annyi pozitívum volt a dologban, hogy 15-én mind az ARCHALTFOTOKONZERV honlapnak, mind ennek a blognak átlag feletti forgalma volt. és a találatok legnagyobb része a Petőfi dagerrotippel foglalkozó írásoknál jelentkezett...

Linkek:


Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Régebbi bejegyzések a témában:

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

Megint csak késésben vagyok, de ez már ilyen.

Volt egy nemzetközi konferencia dagerrotip ügyben a Nemzeti Múzeumban 2011. február 25-26.-án. A téma az európai dagerrotip adatbázis volt amit a Nederlands Fotomuseum (Rotterdam) főkonzervátora Herman Maes hajt évek óta és ennek jegyében már létrehozták a www.daguerreobase.org honlapot ahol több múzeum dagerrotípiái szerepelnek elég részletes adatolással és képekkel. A projektre pályázaton szeretnének pénzt nyerni az EU-tól ami már egyszer nem sikerült nekik. Mikor az első ilyen próbálkozásukról hallottam elég lelkes lettem mivel 1989-óta hajtogatom egy magyar változat szükségességét és csináltam is egy kb. 90 darabos technikai adatbázist különféle hazai gyűjteményekben szereplő dagokról. Mondjuk közelről nézve a jelenlegi változat nem annyira lelkesítő. Egyrészt az EU-s pénzből nem az egyes országok dagerrotípiáinak adatfeldolgozásával járó költségeket fedeznék (abból indulnak ki, hogy arra már úgyis van nekik, de ez itt a Lajtától keletre nem így van, meg másutt se biztosan, különösen a 2008-as gazdasági válság óta), hanem csak a már meglévő adatok és képek bedolgozását az Europeanán felálló rendszerbe. Ráadásul a felvehető szempontokat abban a rendszerben erősen redukálni kéne, így tudományosan majdnem semmi haszna se lenne a dolognak. Ez jó nagy marhaság de nem a projekt tervezői miatt van így, hanem az EU csak ilyesmiket hajlandó támogatni (ha egyáltalán). Kisebb gond, hogy az európai hozzáadott érték követelménye miatt kérdéses hogy a gyűjteményekben tanyázó számos amerikai dagerrotípia  bekerülhetne e a rendszerbe.

klikk a képre

Ami érdekesebb volt, hogy több ország (osztrák, belga, holland, dán, luxemburgi, olasz és norvég) konzervátorai és muzeológusai is részt vettek az eseményen gyűjteményeiket bemutató előadásokkal. Többek között kiderült, hogy miközben Magyarországon összesen egy magyarországi dagerrotip tájkép van közgyűjteményben (az is erősen oxidált) addig az Albertina gyűjteményében számos jó állapotú ilyen témájú darab található...  Az egyik magyar előadást a dagerrotipek konzerválásának magyarországi történetéről  felraktam a honlapra. Az eseményről  Ormos József  fotói a Picasan láthatóak.

Más:

Két dagerrotip ügye is vitákat váltott ki a szakmában mostanság. Wladyslaw Zuchowski, egy Gdańsk-i fotográfus és galériás decemberben, Skóciában egy magántulajdonostól vett egy dagerrotipet ami az üvege alatt lévő felirat szerint Chopin-t ábrázolja. A képen egy fekvő, vélhetőleg halott férfi arcát látni. Szerepel rajta Louis Auguste Bisson fotográfus neve aki egy másik dagerrotipet készített Chopin-ról (már van két ismert kép, ez lenne a harmadik) A szakértők kételkednek a képpel kapcsolatosan, Alicja Knast, a varsói Frederic Chopin múzeum kurátora szerint nincs adat róla, hogy ilyen kép készült volna róla a halálos ágyán pedig elég részletes leírások maradtak az akkor történtekről, úgyhogy egy dagerrotip készítése, ami elég vacakolós volt feltűnhetett volna. Malgorzata Grabczewska, a párizsi Polish Library fotószakértője szerint Bisson sose írta rá a nevét vagy a dátumot az általa készített fotókra, úgyhogy ha ilyen pecsét van a dagon az vélhetőleg hamis.

Az állítólagos Chopin dagerrotip az Artdaily oldalán.
A http://www.artdaily.org/index.asp?int_sec=2&int_new=45628 címről linkelve

A másikat az Ebayon vették amiben szintén egy (ráadásul géppel írt) cetli van az üveg alatt miszerint a kép C. L. Dodgson-t ábrázolná Christ Church-ben 1858-ban (aki amúgy Lewis Carroll, írói álnevén és ezenkívül matematikus, fotográfus, stb.). A tokon szerepel, hogy  Claudet, Adelaide Gallery-jében készült a kép ami 1841 és 1847 között működött úgyhogy 1858-ban nem készülhetett, ráadásul akkor már nemigen dagerrotipizáltak Angliában. Az már csak hab a tortán, hogy nem is hasonlít. Mindenesetre így sikerült a Claudet dagok átlagosan 300 GBP-s ára helyett 3300 GBP-ért eladni tavaly május 13.-án.

Az állítólagos Dogson dag.
A kép az http://britishphotohistory.ning.com/profiles/blogs/ebay-and-c-l-dodgson-a- oldalról linkelve.

Érdekes, hogy az embereket mennyire el tudja varázsolni egy-két felirat anélkül, hogy tudnák mennyire hiteles. (Mondjuk ha vesszük, hogy a korai magyar fototörténetről szóló szakirodalmunk egy része, amúgy hozzánemértő korabeli újságírók szövegeire épül számos kérdésben, hát mi se jártunk jobban.)

---------

Linkek:

Dagerrotípiákról tanácskoztak a Nemzeti Múzeumban
http://www.hnm.hu/hu/progr/EventCalendar.php?y=2011&m=3&d=2

Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26. Ormos József fotói a Picasan:
https://picasaweb.google.com/lh/sredir?uname=....

Short History of the Daguerreotype Conservation in Hungary
Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26.
http://archfoto.atspace.com/dagtoren.html

A magyarországi dagerrotip konzerválás rövid története
Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26.
http://archfoto.atspace.com/dagtor.html.

Daguerreobase.org Nederlands Fotomuseum, Rotterdam:
http://www.daguerreobase.org

Experts Debate on Authenticity of Probable Third Known Photograph of Chopin:
http://www.artdaily.org/index.asp?int_sec=2&int_new=45628

Chopin 1846 daguerreotype.JPG Wikipédia (az egyik a már ismert 2 közül):
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Chopin_1846_daguerreotype.JPG

Attribution and a daguerreotype labelled C L Dodgson [Lewis Carroll]:
http://britishphotohistory.ning.com/profiles/blogs/ebay-and-c-l-dodgson-a

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Néhány régebbi bejegyzés a dagerrotípia témában:

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

A Historic Photographic Grand Tour:
Important Daguerreotypes by Joseph-Philibert Girault de Prangey
7 October 2010
New York, Rockefeller Plaza

Hát nem tegnap volt, de mint kultuszadat elég érdekes ahhoz, hogy említés történjen róla most az uborkaszezonban, ha már akkor nem értem rá írni róla.

Úgy áll a dolog, amint eddigi aukciológiai szösszeneteimből is kiderülhetett valamennyire (ld.: fotoaukcio az oldalsávban), hogy a nagy aukciósházak, miután a híres modern fotográfusok műveiből már nem volt elég mozgás egyre inkább rányitották a szemüket a histórikus darabokra. Nemrég már talbotípia negatívok is megjelentek ezeken az aukciókon (negatív régebben nemigen fordult elő, főleg ennyi). Most újabb lépcsőfok jött  ezen az október 7.-i  Christie's aukción csak dagerrotipek szerepeltek ráadásul  egyetlen szerzőtől.  Az aukción  74 tétel volt, összbevétele 2,873,375 dollár. A ledrágább kép a 3. tétel volt: 261. Paris. 1841. Etude de plantes. 19x19 cm-es csendélet, 242500 dollárért (50 440 000Ft, 208-asával).

Joseph-Philibert Girault de Prangey már régebben is sikeres aukciós szereplő volt: a világ 10 legtöbb pénzért eladott fényképe közül  jelenleg is még a 9. helyen áll az 1842-ben készült, "(No.113) Athènes, T[emple] de J[upiter] olympien pris de l'est"  című dagerrotípiája melyet  még 2003-ban adtak el  922 488 dollárért, jóllehet azóta az árak eléggé elszaladtak...

De Prangey (1804-1892), párizsi festő, grafikus, botanikus a dagerrotip korszak utazó fényképészeként a (nyugati világ számára) távoli tájakat fényképezett, nagyméretű tájkép lemezei kimagaslóan érdekes darabjai a korszak zömmel kisméretű műtermi portrékra korlátozódó fényképészetének. 1841-ben tanult meg dagerrotipizálni állítólag magától Daguerre-től (vagy Bayard-tól). Neki tulajdonítják a legrégebbi megmaradt fényképeket Görögországról,  Palesztínáról, Egyiptomról, Szíriáról és Törökországról.  Mikor visszatért Franciaországba tollrajzokat és akvarelleket is csinált fényképei alapján.

Képeit 1920-ban fedezték fel (újra) házának egy tárolóhelyiségében de csak kb. 80 évvel később váltak szélesebb körben ismertté...

Linkek:

A Historic Photographic Grand Tour: Important Daguerreotypes by Joseph-Philibert Girault de Prangey
7 October 2010 , Christie's, New York, Rockefeller Plaza. Eredmények. :
http://www.christies.com/LotFinder/searchresults.aspx?action=search&intSaleID=22822

A világ legdrágább fényképei, Wikipédia:
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_világ_legdrágább_fényképei

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Frissítve: 2011. szept.  23.

Ezek itt mind összefüggenek ám, csak kissé bonyolultan.

Megnyílt a jubileumi Escher megakiállítás 3 helyen is: a Miamanóban (kurátor: Albertini Béla), az Országos Széchényi Könyvtárban (kurátor: Csillag Katalin) meg a József Attila Klubban . Ami ebből archaltfotokonzerves az az, hogy a Manós kiállításon (a műtárgyjegyzék szerint) 16 db, míves, nemeseljárással (valószínűen olajnyomással) készült festőies stílusú kép is van. (Gadányi György gyűjteményéből.) Bár ezt sokáig jól eltitkolták, a mester flörtölt kissé ezzel a stílussal bohó ifjúságában.

Ez a stílus a korszak divatjamúlttá válásával aztán elég cikinek számított ahogy a frissen elavult stílusokkal lenni szokott, de pechjére a korszak utálata később hivatalosba is átcsapott és egész a legutóbbi időkig az öncélúskodó manírok szimbólumaként tartották nyilván. Ez a korszakhoz kötődő nemeseljárások  megítélésére is hatott, jóllehet legtöbbjük nemcsak festőies hatású „elkent” képek készítésére jó, sőt pl. a pigmnetnyomat az ezüstalapú előhívóanyagoknál részlet- és tónusgazdagabb és időtállóbb képek készítésére is alkalmas. Még azt is megkockáztatnám, hogy mivel egy stílus általában nem elég akadály a tehetség megnyilvánulása számára, az átkos festőies korszak jobb művészeinek nem egy produktuma (lehiggadván az ellenszenv) ma is/már ismét jelentősnek számít.

Én még láttam az 1965-ben - egy évvel halála előtt - rendezett Escher életmű kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, ami akkor a mostani Néprajzi Múzeum épületében volt a Kossuth téren. Elég hervasztóan csinálták meg, több kép csak nyomtatványokról reprózva került ki, nemeseljárás persze nem volt és teremvilágítás se nagyon. Az egyik paravánsor meg egyenesen az ablakos fal előtt volt, úgy, hogy a fény a paravánok fölött pont a látogató szemébe világított és nem lehetett látni tőle a képeket.. Ezt azért mesélem el mert akkor többed magammal alakított Daguerre fotóklubunkat épp államosítottuk úgy, hogy a Budapesti Fotóklub Daguerre Ifjusági csoportja lettünk és egy nyomdász tagunk pecsétet is csinált nekünk. Miután csoportosan megnéztük a kiállítást a kivitelezéssel kapcsolatos rosszallásunkat tinédzserkori naivitással beírtuk a vendégkönyvbe és rányomtuk (a legkevésbé sem hivatalos) pecsétünket. Na lett is botrány, de aztán valahogy elcsitult. Szóval szókimondásilag már akkor is botránykeltő alak voltam (voltunk).

Most meg épp az Escher évben akadtam fel egy televíziós anyagon, ahol egy félévszázaddal ezelőtti szemléletű, számos tárgyi tévedést és népmesei elemet tartalmazó leírás szerepelt Eschernek az 1950-es években végzett beavatkozásáról, amit két dagerrotipen, köztük a híres Petőfin végzett. Látható botrány nem kerekedett ugyan a mítoszoszlató blogbeírásomból, hacsak azt nem sorolom ide, hogy röviddel utána benyomták fölülről az utcán parkoló kocsim motorháztetejét. Ja és akkortájt csatlakoztam a Facebookhoz is, ahol az adatlapomon található fototechnikatörténeti témájú honlap- és blogcímemet valakik azonnyomban sértő tartalmúnak jelentették és e címek használatát kitiltatták a rendszerből. Most szeptemberben, mikor pedig kiegészítést írtam a blogbejegyzéshez (de nem csak azért, hogy demonstráljam, hogy nem vagyok betojós) és valahol hivatkoztak is e tárgyú írásomra, ismét az utcán parkoló autómon tapasztalhattam a különvéleményt: ezúttal jó mélyen végigkarcolták az egyik oldalát. Az autó a Petőfi Irodalmi Múzeum biztonsági kameráinak látóterében állt és megkértem őket, hogy nézzék meg a felvételeiket, hátha szembesülhetek jellemi fogyatékos rajongómmal. Sajnos azonban ha egy múzeumtól akar az ember valami használható dolgot az nem csak a műtárgyvédelem dolgában reménytelen... Na mindegy, előbb-utóbb úgyis lebuktatom valahogy. Nna ez volt itt a szociológia. Vagy szociálpszichiátria.

Volt egy közvetett reakció is és persze lényegesen tárgyszerűbb és értelmesebb: a 35. Nemzetközi Restaurátor Konferenciát 2010 november 3-5. között rendezték a Nemzeti Múzeumban ahol két fotó vonatkozású előadás is volt:

Stemlerné Balog Ilona (Magyar Nemzeti Múzeum)(Magyar Nemzeti Múzeum)
Escher Károly - a Petőfi-dagerrotípiát megelőző restaurálásai 1953-ban

Ebben a múzeum fotótárának egykori, ma nyugdíjas vezetője azzal a szakirodalomból vett állításommal polemizált, hogy a ciánkális dagerrotip tisztítási módszer műtárgykárosító. Ezért néhány ilyen módszerrel kezelt tárgy különböző időszakokban készült fényképeit mutatta be, demonstrálandó, hogy azok nagyjából változatlanok azóta is. Ez amúgy részben félreértés lehet mivel a dagerrotipek képi információt hordozó anyagában a legnagyobb veszteség közvetlenül a tisztító célú eljárás során, vagyis a pár perces cián-kálium oldatban való fürösztés alatt keletkezik (jelei: a kép kontraszttalan lesz, döglött csúcsfényekkel és az árnyékos részekből pedig eltűnnek a részletek). Járulékos következmény lehet ugyan az utólagos romlás is, ezt viszont esetleges technikájú fényképekkel nem lehet kontrollálni (kivéve ha szélsőséges mértékű a változás). Ehhez műszeres mérések, vagy legalább olyan fényképek kellenek ahol a tárggyal együtt egy etalont is lefényképeznek és annak ismert tulajdonságai segítségével „hitelesíthetik” a mellette lévő műtárgy szín-, denzitás- és kontrasztviszonyait. Az előadó ezenkívül sok értékes adatot gyűjtött ki a múzeum adattárából az ilyen restaurálásokról, amiből én is sokat profitáltam. Többek között szó esett arról, hogy melyik képe(ke)t kapta próbául Escher mielőtt a Petőfi dagerrotípiát kezelhette, illetve, hogy kb. hány képet és meddig restaurálhattak ilyen módszerekkel a múzeumban. Jó sokat, de ezeket már nem Escher, hanem Baky Győző a múzeum neves restaurátora kezelte. Adatbázisom szerint még 1974-ben is, bár arról nem maradt adat, hogy az egyes tételek restaurálása alatt mit értettek, vagyis mit csináltak velük tulajdonképpen. Ez viszont a lemez vizsgálatakor több esetben kikövetkeztethető.

A kép M. Susan Barger, S.V. Krishnaswamy, & R. Messier: THE
CLEANING OF DAGUERREOTYPES: COMPARISON OF CLEANING METHODS című 
cikkéből való.
A pásztázó elektronmikroszkóppal készített képeken egy különböző módszerekkel tisztított teszt
dagerrotip, sötét  képrésznek megfelelő mikrostruktúrája látszik. Az
a.) képen a kezeletlen, a  b.) képen a ciánkáliumos kezelés utáni,  a
c.) képen a tiokarbamidos kezelés utáni,  a  d.)  képen a mostani legjobb módszernek számító, hidrogéngáz
plazmás  kezelés utáni állapot látható.  A kezelés annál kevésbé károsító minél hasonlóbb a kezelés utáni állapot az a.) képen látható, kezelés előttihez. A léptéket  mutató vonal  5 μm  hossznak felel meg.

Az említett próbakép egy 3x2,5 cm-es repró dagerrotip volt amit 1953-ban kapott meg Escher, és ami 1847-ben Barabás  Miklós  Kossuth Lajost  ábrázoló litográfiájáról készült.

A  kísérleti darab: dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos,
Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. készített .

Számomra érdekesség, hogy mikor a Petőfi dagerrotip szerzőjéről szóló anyagot írtam akkor is szóbakerültek az ilyen képek,  sőt az egyik alább látható kísérleti darab is, de egy másik összefüggésben, mint annak sorozatnak a része ahol az 1848-as események szereplőit ábrázoló sokszorosítógrafikai alkotásokat repróztak le dagerrotip technikával. Vélhetőleg a hazafias kultusz részeként, amiről a tulajdonosok többsége anno azt hihette, hogy magát a személyt ábrázolja. Ugyanez a tévedés szerepel a már említett televíziós szövegben is, sőt pár évvel ezelőtt szakember által írt cikkben is, ami már persze nem annyira lelkesítő...

Az egyik  kísérleti darab: August Prinzhoffer Kossuth Lajost  ábrázoló litográfiájáról készített dagerrotip reprodukció.

A konferencia másik témábavágó előadása:

Ormos József (Magyar Nemzeti Múzeum)
Robert Capa master selection kiállítás sorozat műtárgykörnyezeti vizsgálatai

Ebben arról esett szó, hogy a nevezett Capa kiállítást vándorlása során (végre és valószínűleg Magyarországon először) korszerű műszerekkel kontrollált, műtárgyvédelmi szempontból kialakított feltételek között szállították és installálták és, hogy ezek a műszeres adatok a teljes kiálítássorozat végére elég érdekes forrásul szolgálhatnak következtetések levonására is.

A konferencia anyaga CD-n is megjelenik majd.




Linkek:

Az ismeretlen ismerős Escher Károly életmű-kiállítása:
http://www.maimano.hu/andrekerteszterem/20101022_escher/index.html

35. Nemzetközi Restaurátor Konferencia:
http://www.mke.hu/sites/default/files/attachment/Konferencia_program_2010.pdf

Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT:
http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=882&Itemid=926

Országos Széchényi Könyvtár:
http://www.oszk.hu/hun/aktualis/aktualis_index_hu.htm

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

Egy kis ünnepe volt most a lelkes fototechnikatörténeti őrülteknek. (Nekem nem annyira, mert nem tudtam elmenni.) A bradfordi (Anglia) National Media Museum és a Getty Conservation Institute (USA) rendezésében október 13.- 14. között rendezett Niepce in England cimű konferencia révén. Ebben a beírásban a nyilvánosságra került anyagokat linkelem be (folyamatosan, ahogy találok ujabbakat, ha találok).

Az előadók:
Philippa Wright, Curator of Photographs, National Media Museum
Larry Schaaf, Independent Photo historian
Pamela Roberts, Independent Photo Historian
Grant Romer, Independent Photo Historian
Art Kaplan, Scientist, Getty Conservation Institute
Dr, Dusan Stulik, Senior Scientist, Getty Conservation Institute
Colin Harding, Curator of Photographic Technology, National Media Museum
Philip Gilhooley, Independent Fingerprint Consultant and Lecturer in Forensic Science, Liverpool John Moores University
Peter Bower, Forensic Paper Historian
Roy Flukinger, Senior Research Curator of Photography, Harry Ransom Centre, University of Texas
Barbara Brown, Head of Photograph Conservation, Harry Ransom Center, University of Texas
Isabella Kocum, Frame Conservator, National Gallery
Susie Clark, Independent Photographic and Paper Conservator

Az előadások kivonatai és az előadók életrajzai:

http://www.nationalmediamuseum.org.uk/Photography/niepceinengland-bio.asp#pr

Egy video amiben Niépce három híres korai (későbbi nyomtatóeljárások alapjául szolgáló felfedezésének, a heliográfiának technikájával készült) darabját vizsgálják. Látható benne, hogy müxik a nem destruktív, mobil, röntgen spektroszkóp, meg  Niépce ujjnyomata...

http://www.youtube.com/watch?v=zlLnvAW0PNA

Csakhogy ne essek ki a stílusomból: nemcsak fémlapra készült kísérleti darabokat hagyott az utókorra Niépce, de az egyetlen ismert üveghordozós darabot viszont a XX. század elején egy szakember jól összetörte...

Linkek:

Historikus technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

175 éves a negatív. Vagy ilyesmi.

Utolsó módosítás: 2010. 09. 16.

Talbot 1835 augusztusában készíthette az elsőket, egérfogónak csúfolt kamerájával, a később kitalált negatív/pozitív eljárásának majdani pozitívanyagára (illetve, hát ez a legrégebbi ami fennmaradt a híres ablak-kép formájában). Bár a szaktudomány az ilyen jubileumokat majd mindig a hivatalos nyilvánosságra kerülés dátumátol számítja (biztos ami biztos) ez meg még csak a kísérleti periódus egyik epizódja. Ha már így állunk bármikor kiderülhet, hogy valamely más kísérletező (voltak még páran) előbb jutott idáig.

A Talbot családja által mousetrap-nak (egérfogó) elnevezett kisméretű kamera. A http://www.talktalk.co.uk/media/images/galleries/technology/historyofthecamera/originals/1834Talbot.jpg címről linkelve

Ezek az ezüst-kloridos érzékenyítésű anyagok és a falu ácsa által készített kamerácskákkal gyártott fotók nem is voltak túl jók valódi fényképezésre, a rendkívül hosszú expozíciós idő és a rossz képminőség mián. Már Niépce se lehetett a fényképezés feltalálója mikor aszfaltos eljárásával röpke 8 órás expozicióval csinált kameraképet, ami egyébként se volt borotvaéles, így végül be kellett érnie a másodhegedűs szerepével Daguerre melett és azt is poszthumusz (bár eleinte másképp szólt a szerződésük). Más kérdés, hogy például Niépce is csinált negatívot ezüstkloriddal érzékenyített papírra kamerával, előbb is mint Talbot, csakhát az nem maradt fenn...

Másrészről a Daguerre féle módszer a nyilvánosságra kerülés időpontjában se volt például személyfényképezésre nagyon alkalmas, kivéve talán az élő szobor műfajában virtuóz artistákat, de csak ha tűző napon is tudták hozni a formájukat. A következő két év tökéletesítései oldották meg e problémát (ha nem is teljesen) a brómos érzékenyítés és (a magát magyarnak valló) Petzval József fényerős optikája révén. Ez nem mindegy ha meggondoljuk, hogy az elkészült dagerrotipek meghatározó többsége személyt ábrázol. Igaz viszont, hogy a képminőség már kezdetben is jobb volt az összes addig ismertnél.

Ne legyünk azonban kisstílüek, hiszen végül Talbot találmánya volt (1841-től) az első, gyakorlatban is használt negatív/pozitív eljárás, mégha az a negatívkészítési módszer egészen más elven is működött kémiailag mint ez az 1835-ös változat.

A Lacock Abbey-i kastély keleti folyosólyán lévő rácsos ablakának képe. Ez a leghíresebb darabja a "mousetrap" kamerás sópapíros korszaknak, és ez a legkorábbi fennmaradt ilyen módszerrel készült kép, 1835 augusztusából származik amit itten ünnepelnek. A bradfurdi (UK) National Media Museum tulajdona.
A http://sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash1/hs558.ash1/32514_434438558833_337304328833_5670143_7985599_n.jpg címről linkelve

Ebből az alkalomból kiállítás nyílt a Lacock-i Talbot múzeumban "Private Viewing of Celebrating the Negative" címmel. John Loengard amerikai fotós végigjárt egy csomó gyűjteményt és a fotótörténet általa legfontosabbnak itélt negatívjait fényképezte le a gyűjteménykezelő kezében. A facebookos lapján épp André Kertész: Satiric dancer c. híres képének negatívja látható.

André Kertész: Satiric dancer c. híres képének negatívja a kiállítás Facebookos lapján.

Augusztusra terveznek egy eseményt ahol újrajátsszák az első negatív elkészítését Talbot eredeti receptje alapján, a falu jelenlegi ácsa, Mark Ellis által készített mousetrap kamerával és Janet Burnett Brown részvételével, aki Talbot dédunokája. "The Dawn of Photography" néven fut a rendezvény amelyre minden hely betelt. A Workshopot Mark Osterman és France Scully Osterman vezetik akik normális esetben kollódiumos eljárás specialisták. Az intézmény jövőre talbotípia és dagerrotip workshopokat is tervez  (a direktor Roger Watson azelőtt Grant Romer, a George Eastman House dagerrotip gurujának munkatársa volt)

A Lacock-i Talbot múzeum ma már inkább csak kiállítóhely, múzeum főleg addig volt, míg gyűjteményét át nem helyezték a British Library-ba...

Ha már Népcet emlegettem, most  Niépce év kezdődik, lesz egy nemzetközi kongresszus is róla:

Az "elsők" körüli érdekesség lehet, hogy míg Daguerre egyik híres korai képének, ahol egy embert is sikerült kiexponálnia, (lásd. Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.) mind az eredeti lemezén lévő képe, mind az egykori színhelye eltűnt az idők során, addig a világ legkorábbi fényképének, a Niépce által (ugyancsak) a háza ablakából készített képének mind a lemeze, mind a színhelye ma is látható. Niépce háza is megvan ahonan a kép készült és az ablakok száma is változatlan. Épp csak az az ablak nincs meg, ahonnan a kép készült. Arra a falra ugyanis egy kéményt húztak fel és emiatt  az ablakot arrébb tették. A ház rekonstruálása során viszont a mostani ablakból (Niépce gépével)  készített képek, és az akkori kép számítógépes elemzésével meghatározták azt a szöget ahonnan az eredeti kép készülhetett. Így, noha az az ablak már nincs meg, mégis tudható hol állt a gép akkor mikor a felvétel készült. A Niépce-féle módszer legfőbb hátránya anno az volt, hogy semmilyen gyakorlati célra nem volt alkalmas a hosszú expozició és a rossz képminőség miatt, lám, e kép most mégis jó lett valmire...

Niépce 1826 körül, a háza ablakából készült képe , 2006-ban, retusálatlanul.A kép aszfaltos érzékenyítéssel, fémlemezre, kb. 8 órás expozícióval készült. A  Harry Ransom Center Gernsheim gyűjteményének tulajdona.
Forrás/source: http://www.npr.org/blogs/pictureshow/2010/09/13/129828522/gernsheim




A fenti kép szerkesztett reprója amin jobban látszanak az ábrázolt dolgok.
Forrás/source: http://www.npr.org/blogs/pictureshow/2010/09/13/129828522/gernsheim

Linkek:

Fox Talbot Museum:
http://www.nationaltrust.org.uk/main/w-vh/w-visits/w-findaplace/w-lacockabbeyvillage/w-lacockabbeyvillage-talbotmuseum.htm

Celebrating the 175th anniversary of the photographic negative. Michael Pritchard blogjából:
http://britishphotohistory.ning.com/profiles/blogs/celebrating-the-175th

Fox Talbot Museum fényképei - Az új Mousetrap Cameras:
http://www.facebook.com/album.php?aid=236315&id=337304328833

Photo Museum, Restoring the home of Nicephore Niepce.
http://www.youtube.com/watch?v=WAcTHpuqQIs

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:


Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Ez egy 2009-es történet, tehát már ülök rajta egy darabja mert elég mukaigényes lenne egy rendeset posztolni róla. (Lefordítani, értelmezni, satöbbi.) Az most nem fog összejönni, de azért felrakom hagy' terjedjen.

2009-ben két kongresszust is rendezett a Firenzei Művészettörténeti Intézet (A Max Planck Intézet leányvállalata) amíg ez a dokumentum összeállt.

Volt már olyan, hogy szakemberek csapata megfogalmazott valamilyen ajánlást, de hogy azt támogatólag egy szakmabéli sokaság aláírására bocsássák, na ilyenre ebben a műfajban nem emlékszem. Ettől olyan kiáltványféle lett. Azt érezném ki ebből a gesztusból (persze az Arany Jánosi "akarta a fene" esete fennforoghat), hogy mintha attól aggódnának, hogy a műtárgyvédelem szolgálatára  felfogadott  kisinas, a digitalizáció kirúgja gazdáját az eredeti műtárgyat és helyébe lép, minthogy vele dolgozni sokkal kevésbé macerás és költséges. Előbb az eredetik összes funkcióját veszi át lassan, majd azok feleslegessé válva szép óvatosan a szemétre kerülnek.

Mondjuk nálunk ez enyhén szólva se aktuális még, örülünk ha végre bedigitalizálnak egy anyagot és a károsodékony műtárgyak helyett e másolatot használják mikor szükséges és normális... Hogy mikor az? Na erre próbál felelni a dokumentum. Én most nem bírok elég kapacitással de talán valaki jótétlélek lefordítja magyarra is... Addig is itt vannak az elérhetőségek.

Linkek:

Florence Declaration – Recommendations for the Preservation of Analogue Photo Archives:
http://www.khi.fi.it/en/photothek/florencedeclaration/index.html

A szöveg angolul:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_en.pdf

A szöveg németül:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_de.pdf

A szöveg olaszul:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_it.pdf

A szöveg franciául:
http://www.khi.fi.it/pdf/florence_declaration_fr.pdf

Az aláírók listája :
http://www.khi.fi.it/pdf/Florence_Declaration_undersigned_Unterzeichner_firmatari.pdf:

Ha valaki csatlakozna az aláírókhoz ide kell emilt írni :
declaration@khi.fi.it

Linkajánló

A Fotoposton jelent meg két kritika magyar kortárs alternatív fotográfusokról:

A webkamera domesztikálása, avagy csipketerítő a tévékészüléken címmel
Hermann Gábor, Full Screen Mode c. anyagáról, ahol a digitális médiából jövő képeket értelmezte a szerző cianotípiás fotóin.

Belül nincs semmi címmel
Trembeczki Péter „Salted Youtube Print (2008-2009)” című fotósorozatáról ahol valamennyire hasonló stratégiájú, de sópapíron megjelenített képekről esik szó.

Más:

1839-es dagerrotip kamera Girouxtól, Bécsben, aukción. c bejegyzésben szereplő kamera 732,000  EUR áron kelt el május 29.-én (210 084 000 HUF 287-es árfolyamon,  jó nagy malacpersely kell összespórolni.)

A  következő eseménynaptárban lesz egy  kiállítás egy Ben Nixon nevű, nedves kollódiumos eljárással dolgozó fotográfustól, és egy Exposed: Today’s Photography/Yesterday’s Technology című kollektív kiállítás, ahol szintén az alternatív technikákat (is) használó kortárs fotográfusok szerepelnek.

Sajnos nem tudtam mostanában sokat foglalkozni a bloggal, így a tervezett szerzőbemutatások csúsznak még valameddig. Érdekesebb hírt meg nem találtam bár lehet, hogy nem kerestem eléggé.

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

Sotheby's,  New York, 2010 április 13.

Egy magyar vonatkozás volt de az nagyon: Moholy Nagy  László: Fotogram, 17.9 x 24 cm, kimásolópapír, Christian Zervos-nak dedikálva az 1920-as években: 290500 USD (194.31-esével 56 447 055 Ft)

Alternatív technika:
34 db különféle, főleg amerikai dagerrotip. 1500 és 62500 USD (kb. 12 144 375 Ft) között vették, és  fénnyomás pergamenen Edward Curtis-től.

És persze egy jókora sztárnévsor a fotótörténtből.

Ez most csak egy gyorshír, nem tudtam sokat vesződni vele...

Linkek:

A Moholy kép lapja a Sotheby's-nél:
http://www.sothebys.com/app/live/lot/LotDetail.jsp?sale_number=N08624&live_lot_id=143

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

A fotoaukció-ra kellene böködni az oldalsávban

Utolsó módosítás: 2011.szep. 23.

Mámeginthiábadolgoztam. Vagy nem teljesen, de eléggé.

Van fogalomban egy ilyen bulváros mítosz a Petőfi dagerrotípiáról, miszerint a természet erői által eltüntetett képet a csodatévő restauráló (leküzdve a bürokraták ellenállását is) elővarázsolta  (itt érzékletes leírások jönnek, ahogy a kép egyszerre csak láthatóvá válik...).

Miután a kérdés valamelyest tény- és szakszerűbb változatát sikerült nyilvánosságra hoznom pár éve, és egy párszor, és ezt némely más szakterületek művelői is olvasták, hivatkoznak rá, reménykedtem kissé benne, hogy talán a történet gyakorta használt változata is reálisabb lesz valamennyire és ez valaha a médiáig is eljut. Eljutott. Néhány elemét sikerült  is felfedeznem, csak épp a lényegnek véres a torka: Az általam eddig meglehetősen kedvelt és amúgy nagyszerű Magyarország története című, az MTV-n ismétlődő sorozat 28. részében sajna dagerrotípiáztak egyet, a vonatkozó részlet szövegesen is megjelent az MTV lapján, (szerzőnév nélkül)...

Idézek:

"Escher a száz éves fotókönyvek átböngészése után alaposan megtisztította ezt a próbára kapott, másik képet, alkohollal lemosta, és 1%-os ciánkáli-fürdőbe tette, ahogyan a régi könyvek javasolták.  De csak  5  percre. Ha túl korán veszi ki a képet, akkor halvány marad, ha túl későn, akkor meg visszafeketedik. Volt tehát miért aggódni – de úgy tűnt, hogy a kísérlet sikeres, mert elkezdett előjönni az értéktelen vacakként számontartott lemezről egy kép – legnagyobb megdöbbenésére Kossuth Lajosnak egy addig ismeretlen arcképe!

A múzeum vezetői persze örültek a talált kincsnek, de még vacilláltak, hogy a feltételezett Petőfi-ezüstlemezt is megpróbálják-e restauráltatni, - pedig tudhatták, hogy ha valóban Petőfit ábrázolja a lemez, akkor ez egy óriási felfedezés, ugyanis a költő arcát addig csak rajzokról és festményekről ismerték. Végül 1960-ban Escher megkaphatta restaurálásra a lemezt – amely az eltelt 4 évben tovább feketedett! Azonnal tisztítani kezdte a már bevált módszerrel – és több mint 100 évvel Petőfi halála után valóban láthatóvá vált az egyetlen fénykép, ami a költőről készült! "

Hol is kezdjem... Hogy az a Kossuth kép már ismert volt sokszorosítógrafikaként, csak ez a dagerrotipes reprodukciója nem eléggé. A darab a  Barabás Miklós által Kossuthról 1847-ben készített litográfia 3 x 2,5 cm-es dagerrotip reprodukciója volt. (Köszönet  Stemlerné Balogh Ilonának a korrekcióért.)

A  kísérleti darab: dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos, Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. 3 x 2,5 cm A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Stemlerné Balog Ilona  a A 35. Nemzetközi Restaurátor Konferencián 2010 nov. 4.-én tartott előadása szerint Escher 1953-ban végezte rajta a beavatkozást. Mellette az eredeti grafika egy változata  oldalfordítottan, ahogy a dagerrotip ábrázolja.

Vagy, hogy a fürdő dolog fordítva van, ha előbb veszi ki fekete marad (rajta marad az oxid) ha később akkor meg halványabb (mert a képet is lepucolja róla, viszont szép fényes lesz). Vagy, hogy nem 1960-ban kapta meg a képet hanem 1955-ben az még hagyján. (Pár évvel későbbi, 1959-es visszaemlékezésében Escher már 57-et ír. Gondolom az 56-os év tájékát nem volt praktikus emlegetni akkortájt)

Az se annyira lényeges, legföljebb így nem annyira bombasztikus a sztori, hogy az Escher által (a Művelt Nép című, akkori ÉS féleségben: Petőfi egyetlen hiteles arcképe.  1955. október 2. 40. sz. 3. oldal) publikált, fényképes cikk képein a beavatkozás előtti állapot is látható, ahol a lemez nem teljesen fekete, csak az elrepedt védőüveg repedését leképező, sötét oxidáció csík megy át a költő arcán. (Mert a repedésen át levegő érte az ezüstréteget.) Az, hogy a lemez  még négy évet feketedett nem azért lehetett mert nem ciánkálizták le eléggé, hanem azért mert nem javították, pótolták a légmentesítő védőcsomagolását.

Escher fotója a dagerrotip a beavatkozás előtti állapotáról a Művelt Nép-béli cikkben.

Escher valószínűleg a XIX/XX századfordulón több kiadásban is megjelent, németből fordított, és több hazai közkönyvtárban is meglévő könyvből (F[ritz] Schmidt: A gyakorlati fotografozás kézikönyve) vette a receptet. (Fejér Zoltán találta meg benne az Escher által használt receptet, a 2005-ös Fotóművészetbéli cikke szerint) Jóllehet a ciános módszer az első kb. 100 évben elterjedten használt (az ezüsttárgyak restaurálásában alkalmazott technika kritikátlan átvételén alapuló) metódus volt.

Egy oxidált, egy elég jó állapotú de repedt védőüvege miatt csíkban oxidálódott és egy kémiailag restaurált dagerrotípia. Látható, hogy a restaurált képen  kevés  képnyom maradt de felülete szépen csillog, oxidmentes.
Az alsó és felső sor közötti különbség abból adódik, hogyha az ezüstalapban világos felületet tükröztetünk negatív, ha pedig sötétet pozitív képet látunk

FONTOS: Nem a fotográfiailag is nagy érdemekkel bíró, kiváló Escher Károly cikizése zajlik e beírásban, ő a korában és országában megszerezhető ismeretek birtokában, és az adott kor szemléletének megfelelően cselekedett és szándékai nemességéhez se fér kétség. Hogy az idő az óvatoskodó "bürokratákat" igazolta, az a történelem fintora, van ilyen, információáramlástól elzárt országokban különösen. Itten az utókor megátalkodottan és mindenáron hatásvadász média és egyéb hülyéi lennének jobb belátásra bírva, ha volna nekik ilyen.

Petőfi dagerrotípia az 1970-es évek végén (A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona)

Escher, mint az alábbi linkeken is olvasható olyan, ma is időszerű gondolatokat írt le akkor, hogy például a pusztulófélben lévő dagerrotípiáról készített korszerű reprodukciókkal (akkor fényképezéssel, ma digitalizálással) átmenthetjük a rajta lévő képi információkat a jövő számára.

Az Escher féle retusált és (a valóságnak megfelelő helyzetbe) oldalfordított Petőfi-kép

A valósághoz való viszony elég sajátos volt ezügyben még például szakmai területeken is: bár Escher lefényképezte a dagerrotípiát a beavatkozás előtt és közvetlenül utána is ezek, a képi információ szempontjából pótolhatatlan jelentőségű fényképek ma lappanganak valahol, vagy örökre elvesztek. A szakma csak a retusált kópiájáról készült negatívokat tartotta szükségesnek megőrizni és csak ezt publikálták évtizedeken keresztül...

Adalék:

Lehetett volna (elvben) mód a tárgy vegzálása nélkül kinyerni a rajta lévő (képi) információt:. Már az 1940-es években az Agfa úgy reklámozta infravörösre érzékenyített filmjeit képes katalógusában, hogy alkalmas régi fotók olyan reprodukálására ahol a kép károsodásai eltűntethetők. Ehhez viszonylag széles infra hullámhossztartományra érzékenyített anyag és a nemkivánt hullámhosszak kiszűrésére alkalmas színszűrők kellenek. Ilyenek már léteztek akkor csak kérdéses, hogy a korabeli körülmények között hozzáférhetőek voltak e Magyarországon (katonai célra egészen biztosan), vagy egyáltalán tudni lehetett e erről a lehetőségről.

Illusztrációként közlöm a fenti ábrán látható a Petőfi képéhez hasonló károsodással rendelkező női portrédagerrotip infravörös videokamerával és a látható fényt és némi infrát kiszűrő színszűrővel készült képét. (Az infravörös hullámhossztartomány lényegesen nagyobb a láthatónál.) Ezen a módon (mint látható) az oxidcsik  teljesen eltűnik a tárgy fényképén.

Linkek:

Magyarország története
Költőnknek nem tetszett a brutálisan őszinte fénykép, ezért eldugta! 2010. március 18. 12:21:
http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/03/18/12/Koltonknek_nem_tetszett_a_brutalisan_oszinte_fenykep_ezert.aspx

Magyarország története 28. rész: Az 1848-49-es szabadságharc:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/03/21/18/Magyarorszag_tortenete_28_resz_Az_1848_49_es_szabadsagharc.aspx

Escher Károly: A Petőfi-daguerrotípia . Függelék. Riportfényképezés  (Műszaki Könyvkiadó, 1959):
http://archfoto.atspace.com/esdag.html

Escher Károly: Petőfi igazi arca (Foto, 1956. Két korabeli hiba van benne: Rózsa Györgyöt Rózsavölgyinek, Beliczayt pedig i-vel írták):
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/escher_petofi.html

Szentmártoni Szabó Géza: “Tükör által homályosan” Petőfi dagerrotip arcképe:
http://archfoto.atspace.com/Carolipet1.html

Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapitására dagerrotip lemezek adatainak számitógépes értékelése segitségével (Flesch Bálint):
http://archfoto.atspace.com/petdagel.html

Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT:
http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=882&Itemid=926

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html


Régebbi bejegyzések a témában:


Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Újabb bejegyzés a témában:


Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

Petőfi dagerrotípia, és a valósághoz való viszony. Tényleg: mindenmaradtarégiben..

(A bejegyzés eredeti dátuma márc. 22. csak azért változtattam meg, hogy legfelül legyen a blogban, mert fontosnak tartom.)

Még a 170-ik feltalálási évfordulóhoz némi adalék (meg hogy legyen valami februári beírás is, mert most pár hónapig viszonylag keveset tudok foglalkozni vele, de azért igyexem).

Bécsben, a WestLicht Photographica Auction c. cég árverésén, május 29-én lesz egy eredeti Giroux féle dagerrotip kamera. 200,000 EUR (54 200 000 Ft, 271-esével) a kikiáltási ára, és 700,000 EUR-ra saccolják a leütési árat. A saját korában  kb. 400 (akkori) francia  frankba került. Az aukció katalógusát áprilisra igérik.

1839 ben készült, és az első sorozatban gyártott kamera  a világon, A feltaláló Louis-Jacques-Mande Daguerre és sógora Alphonse Giroux közös vállalkozásában gyártották, Daguerre tervezte és Giroux készítette. (Párizs, Rue du Coq St. Honore 7. alatti műhelyében, persze manufakturális körülmények között).

Nagyjából a rajzoláshoz használt camera obscurák mintájára készült, így az élességállítás még nem harmonikás kihuzattal, hanem a dobozkamerák módján történt: egy fadobozban  előre-hátra csúsztatható volt egy kisebb, az előbbi belsejéhez jól illeszkedő, másik fadoboz, így többé-kevésbé fénymentes volt belül.

:
A lencse egy 15 inch-es (~381 mm) akromatikus "tájképlencse",  a fényerjéről nem esik szó, de ezek kb. f/15-ösök voltak és Chevalier műhelyében készültek. Blendézési lehetőség még nem volt hozzá (így is rém hosszú volt az expozíciós idő a dagerrotip korai változatával  -- alacsony érzékenységű lemez, kis fényerejű optika). Még 1839-ben, Lerebours kezdte gyártani a behelyezhető lyukblendékkel használható optikájú kamerákat.   Nem írják, de ezek a kamerák általában egészlemezesek voltak, ez 6 x 8 Párizsi hüvelyk (16,2 x 21,6 cm ; 1 Párizsi hüvelyk = 2.701 cm) . Később már gyártottak fél, harmad, negyed, nyolcad lemezhez méretezett kamerákat is. Van hozzá még egy 24 oldalas, német nyelvű, használati utasítás.

Érdekes lenne tudni kié lehetett akkoriban, akár magyar vonatkozása is lehetne...

(A kamera 732,000  EUR áron kelt el május 29.-én -- 210 084 000 HUF 287-es árfolyamon,  jó nagy malacpersely kellhet összespórolni.)

Linkek:

A WestLicht  oldala:
http://www.westlicht-auction.com/

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

További képek az ilyen kamerákról Ake Hultman,
svéd kamerakészítő és dagerrotipista oldalán:
http://hem.bredband.net/tjmop/giroux_camera.htm
http://hem.bredband.net/tjmop/giroux_sweden.htm

Dagerrotip lemezméretek:
http://archfoto.tripod.com/dagmet.html

Fotótechnikatörténeti időrendi táblázat:
http://archfoto.tripod.com/timelinehu.html-



Régebbi bejegyzések a 170 év témában:

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

Elkezdett 170 éves lenni a dagerrotípia, meg a fényképezés is.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Na ez most jól offtopic. Eredetileg úgy kerültem a témakörbe, hogy egy alternatív technikájú (nemeseljárásos) Steichen fotó árrekorder lett 2006-ban. Ez érdekes volt kultuszadatnak. Aztán Gursky mester meghaladta ezt az árat 2007 elején, de egy (még) nem alternatív technikának számító jóllehet már nem (az eredeti cég által) gyártott Cibachrome anyagú  képpel. Így már csak az árrekordok misztikus világa volt a téma, ami hát nem ennek a blognak a témája. Most meg még tovább rugaszkodok el a topikságtól offilag.

Amit nem vettem észre, és egy tegnapi (MTI-s alapú, Indexes) cikkből derült ki, úgy mellesleg, hogy már a Gurskyt is lenyomták, még 2007-ben. (Ott persze 2008-at írnak). Richard Prince (1949-) képe kelt el 3,401,000 USD-ért a Sotheby's, 2007 nov. 14.-i árverésén, New York-ban. Az X-edik, "Untitled (Cowboy)" című, (a kortárs divatnak megfelelően két és fél méterszer másfél méteresre nagyított - 254 x 169 cm) és a Marlborós reklámjainak világából reciklált opus, lényegében a Gursky féle stratégiát követte. (Nem a művészetről van most szó kéremszépen, hanem a "Hogyan csináljunk árrekordot" c. szakcikk készül itten.) Gursky aki rendesen bedolgozta magát a különféle celebritások világába (fontos) egy már árverésileg sikeres művét diptichonná bővítve, kortárs képzőművészeti árverésen indult. Prince, aki a cowboyos képeivel szintén  felkerült már az ár-top tenbe, a Marlboro reklámok hozta ismertséget ötvözte az ismételt motívum biztonságával és szintén kortárs képzőművészeti aukción indult. (Ezért nem vettem észre.)

Úgylátszik fotóaukción nyomulni nem bolt, árszinvonalilag.  

Az említett cikk egyébként arról szólt, hogy idén januárban, Medvegyev orosz elnök egy fényképét vette meg egy régi jó ismerőse, 51 millió rubelért egy Carszkoje Szelo-i jótékonysági árverésen, így (a cikk szerint) a kép harmadik lehetne a listán. Persze csak negyedik, lévén a harmadik helyre szorult Steichen kép 3 millió 938 ezer USD-s árához képest az 51 millió rubeles ár kb. 1 milló 750  ezer dollárnak felelt meg. (a Kommerszant szerint, amúgy mostanában 29-30 RUB ér 1 USD-t ). Jön kelet felől más pénz is az ágazatba, a Kommerszant című orosz lap szerint a mostani második helyezett, Gursky képet egy ukrán üzletember, Viktor Pincsuk vette meg.

Na ennyit a művészet és a piac kapcsolatáról...  (Meg az off topicról)

Linkek:

320 milliót adtak a Medvegyev-fotóért MTI 2010. január 18., hétfő 16:09
http://index.hu/kultur/klassz/2010/01/18/320_milliot_er_medvegyev_fotoja/

A világ legdrágább fényképei,  Wikipédia:
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_vil%C3%A1g_...

A rekorder Prince kép a Sotheby's oldalán:
http://www.sothebys.com/app/live/lot/LotDetail.jsp?sale_number=N08363&live_lot_id=6

USD/RUB árfolyama Yahoon:
http://finance.yahoo.com/q?s=USDRUB%3DX

A Kommerszant táblázata ahol vevők is szerepelnek, de oroszul:
http://www.kommersant.ru/doc.aspx?DocsID=1306184

Az emlegetett alternatív technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html


Régebbi bejegyzések a témában:

Edward Steichen fotó 2.9 millió dollárért

Gursky másodikra (másodikkal) lenyomta Steichent.

Meg minden az "fotoaukció" kulcszónál, ami az oldalsávban klikkelhető

Helyesebben nedves kollódiumos direktpozitívek, úgymint ambrorípia, ferrotípia stb. De ez címnek hosszú lett volna.

Szóval a közelmúltban bemozdult ez a dolog mifelénk is. Először Zalka Imre kínlódta végig a gyakorlati alkalmazhatóság összes buktatóit, majd Venczel Attila hasonló robinzonádja következett, közben az úri közönség a kevésbé strapás változatot választva, egy magánműteremben zártkörű workshopot rendezett egy Quinn Jacobson nevű amerikai ambrotipista vezényletével.

Zalka és Venczel, szociális indulattól vezérelve, fel is rakott a folyamatról egy egy homevideót a YouTube-ra és a honlapjaikon is megemlékeztek a dologról (Címek alant a linkeknél) . Mi több Venczel már szárnypróbálgat is művészeti alkalmazás dolgában mint ezt az ideidézett, és a honlapján is megtalálható képek mutatják.

Venczel Attila: Black cat, 13x18cm ambrotípia
 Venczel Attila lapjáról linkelve

Más (fotótörténeti) érdekességek is születgetnek kollódium dolgában, de itt egyelőre titkolódznom illik (a szerzőé az elsőbbség).


Linkek:

Zalka Imre Vándor Fotográfus lapja:
http://intermedia.c3.hu/~izalka/

Zalka Imre ambrotípia - Imre Zalka ambrotype:
http://www.youtube.com/watch?v=4-6Pgn0QJxk

Venczel Attila lapja:
http://www.flickr.com/photos/vezu/page1/

Wet Plate Collodion Process - Kollódiumos nedveslemez (Venczel):
http://www.youtube.com/watch?v=jVerzZWYZss

Quinn Jacobson lapja:
http://www.studioq.com/blog/?p=686

Quinn Jacobson videói:
http://www.youtube.com/user/quinnjacobson

 Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.com/klexframe.html

 
Régebbi bejegyzések a témában:

Jayne Hinds Bidaut, ferrotip fotogramok.

Stephen Berkman ambrotípiái. Amerika és az ő gyorsfényképe.

Misztifikálós ambro- és ferrotipek Új-Zélandról. Ben Cauchi.

Az altfoto lista, ahol az alternatív fotográfiai technikák művelői cserélnek eszmét, 1994 márciusában indult, Steve Avery listagazdával, az unsw.edu.au ausztráliai egyetemi szerveren. Pár év múlva, mikor Steve állást változtatott a lista átkerült a kanadai University of Saskatchewan szerverére és azóta Gordon J. Holtslander gondozta. Most az ő állása megszűnt, így a lista is ki lesz rúgva a műintézetből.

Volt már ilyen. Mikor az internet elődje kikerült a katonaság felügyelete alól, leginkább az egyetemeken kezdett civil életet élni, de akkor még privát felhasználás valameddig nem nagyon volt. Ezért a korai időkben induló listák ( a 90-es évek még ilyennek számít) szinte kivétel nélkül egyetemi szájtokon működtek. Annak idején az altfotó téma is még újdonság volt, nem volt iskolai tananyag vagy önálló szakterület, így a lista is egészen más tematikával foglalkozó egyetemek, egy privátként érdeklődő munkatársa révén indult és így addig tartott a legitimitása amíg az adott személy ott volt állásban. Vagy addig se. A Photohistory listát példul azért rúgták ki, mert a munkakörükkel össze nem függő témával foglalkozni az adott intézményben maszekolásnak számított.

Mióta a Yahoo megindította a felhasználók számára ingyenes (reklámokból finanszírozott) és az egyetemi rendszerekhez képest általában több technikai lehetőséget adó levelezőlista szolgáltatását, a kirúgott és a később induló, hasonló tematikájú listák rendszerint itt találtak otthont. Mára azonban megváltozott a világ.

Bár most, mióta a válság pszichózis őrjöngése belendült, egyre több listát, szájtot rúgnak ki az egyetemi szerverekről, olyat is ami tematikailag az intézményhez kötődik. A folyamat révén felerősödött kapitalizmus ellenes hangulatban a Yahoo/Google ilyen szolgáltatása már közel sem olyan népszerű. Az altfoto lista tagjai, a "hogyan tovább" vitában, nem kevés indulattal leszavazták az amúgy kézenfekvő és egyszerűen menedzselhető Yahoo/Google rendszeren való folytatást, féltve az alternatívitást a mainstream gazdasági képződmények ördögi befolyásától, és inkább fapados és valamely nonprofit szervezet/személy által birtokolt szerverre való bekunyerálódást választanának, ennek összes bizonytalanságával macerájával és egyéb problémáival. Azért a Yahoo-n kreált valaki egy biztonsági helyet, nehogy két szék közül a pad alá essenek.

Én elmaradott keleteurópai meg persze a Yahoot javasoltam, mert még nem csapott meg eléggé a korszellem, aszt most mosakodhatok ... (Pedig istenbizony pl. a mi kis vadkeleti kapitalizmusunk, meg a többi szadista változat, nekem se a kedvencem.)

2009. 12. 08.

Megvan a lista új helye. Független. Működik.

Régebbi bejegyzések a témában:

Válság ide vagy oda: feltámadt a CoOL.

Válság ide is: megszűnik a CoOL

Linkek:

ARCHALTFOTOKONZERV Linkek/Levelező Listák:
http://archfoto.atspace.com/altfotolink2.html#Level

utolsó módosítás: 2010. 07. 06.
-
A váci levéltár 2010. július hónap utolsó hétvégéjén kiállítást tervez nyitni, VOLT EGYSZER EGY GYÁR... - A KODAKTÓL A FORTEIG címmel.   Ehhez  való mindenféle anyagokat szeretne kölcsönkapni mindenkitől, akinek ilyesmi van.  A felhívás a http://vacarchivum.hu/inx_news.php?pageID=news&lang=1#42 címen található.

-

Esemény, Színhely:

VOLT EGYSZER EGY GYÁR... - A KODAKTÓL A FORTEIG
(Fotre factory memory exhibition)
A Kodak/Forte gyár története képekben
ForteKépek - fotóművészek Forte-nyersanyagra nagyított képei
Fekete István fotóművész Forte gyári fényképei
A kiállítást megnyitja: Dr. Kiss Péter vegyészmérnök és Keleti Éva fotóművész
Rendező: Vác Város Levéltára és Váci Értéktár – Közérdekű Muzeális Gyűjtemény

Értéktár - Közérdek. Muzeális Gyűjtemény
2600 Vác, Köztársaság út 19.

Dátum(ok): Július 22. csütörtök 18 óra -2010. október 2-ig
Nyitva tartás a vigalom ideje alatt: július 23-24-25. 10-18 óráig
URL: http://ertektar.vac.hu/
http://vacarchivum.hu/inx_news.php?pageID=news&lang=1#42

-

A Forte utóélet sajátos fordulója, hogy a gyár étkezdéje étteremmé alakult (Forte étterem és vendégház/Lakodalmas Ház ) és lakodalmak rendezését és ételkiszállítást vállalnak...


Régebbi bejegyzések a témában:

Forte a Kossuthon

Újraéled a Forte Polywarmtone papír. De Adox lesz.

Forte(nd)

Linkek:

Forte emlékoldal az ARCHALTFOTOKONZERV-en:
http://archfoto.atspace.com/forte.html

Frissítve: 2009. 09. 21.

A CoOl feltámadt és  mostantól a  http://cool.conservation-us.org címen újra elérhető. A Conservation Dist List  is újraindul. De már nem a Stanford szájtján hanem az AIC-én (American Institute for Conservation:  http://www.conservation-us.org), Walter Henry, John Burke és mások átkinlódták az AIC Linuxos szerverére.

Új címe lett az Albuminpapír lapnak is: http://albumen.conservation-us.org/ és a Photographic Materials Group (PMG) -nak:  http://206.180.235.133/sg/pmg/.

Ja, és egy csomó lapnak ami eddig a Stanfordon volt, amennyire tudtam átírtam őket a honlapom linkek oldalán is.

Régebbi bejegyzések a témában:

Válság ide is: megszűnik a CoOL